Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

160. országos ülés 1907 május 25-én, szombaton. 295 zofct, a melyben kimondotta, hogy a pátriarcba tettében a nemzeti alapok akaratos megkárosí­tását látja fenforogni és abbeli reményének adott kifejezést, hogy a pátriarcba ebből a kon­zekvencziákat levonván, állásából távozni fog. A magyarhoni szerb radikálisok ezen külföldi szerb radikálisoktól erősen befolyásolt határo­zatot csak azért hozták, hogy az eltávolított pátriarcha helyébe egy oly pátriarcba ültettessék, a ki a pátriarchai jövedelem tetemes részét radi­kális czélokra fordítani hajlandó. A történtek után [ a kongresszus még néhány napig tengődött, mig ülésezésének ideje lejárt. Azután bezáródott és a kongresszus összes határozmányait, a legfelsőbb jóváhagyás kiesz­közlése czéljából, felterjesztették. Brankovics pátriarcha pedig kijelentette, hogy azokkal, a kik őt meggyanúsították, többé együttműködni nem akar, a miért is a kongresszusi választ­mány és a metropolitai tanács össze nem hiva­tott és a magyarhoni görög keleti szerb egyház szervezetének működése szünetel. Megjegyzendő, hogy a honi szerbek szine-java és intelligen­cziája, a kik sem a radikális, sem az u. n. libe­rális csoporthoz nem tartoznak, a pátriarchai széknek a radikálisok által történt legyaláztatá­sán felháborodva, értesülésem szerint egy 5000 aláírással ellátott emlékiratot nyújtottak át a pátriarchának, a melyben a történtek feletti fel­háborodásukat nyilvánították ki. Nem hallgat­hatom el továbbá azt sem, hogy a szerb radiká­lis párt nem elégedve meg azzal, hogy azt állítja, hogy a 48-as és függetlenségi párthoz a legben­sőbb fegyverbaráti kötelék fűzi, ezt a pártot még azzal is gyanúsítja, hogy paktumszerü kötele­zettséget vállalt volna az iránt, hogy abban az esetben, ha a szerb radikálisoknak sikerül a pátriarcha állását lehetetlenné tenni, akkor ez utóbbi a kormány részéről a legcsekélyebb támo­gatásban részesülni nem fog és egyszerűen el fog ejtetni. (Mozgás a baloldalon.) Ezt nem én mondom, hanem ők mondják. T. ház ! A függetlenségi pártnak ez a meg­gy anusitása, épugy magában rejti a valótlanság bizonyítékát, a mint magában rejti azt a pátriarchának meggyanusitása. Nincsen józan gondolkozású magyar ember, a ki a független­ségi és 48-as pártról feltételezné, hogy a szerb radikáüsokkal szemben kötelezettséget vállalt volna a pátriarcha eltávolítására, a kiről tudva­levő dolog, hogy a szerb radikálisok programm­jának útját állja és mindent elkövet arra, hogy ők ne érvényesülhessenek. (Helyeslés jobbfelöl.) De t. ház, már épenséggel el sem képzelhető az, hogy a függetlenségi és 48-as párt az imént emiitett kötelességet azért vállalta volna, hogy. ugy, a mint a szerb radikálisok azt állítják, ezen kötelezettséggel szemben a szerb radikálisok segítségével valami 20—25 mandátummal gyara­podjék, a mely mandátumokra a függetlenségi pártnak ugy sincs szüksége, minthogy a nélkül is olyan többséggel került be a házba, hogy egymagában nagyobb többséget képez, mint a többi pártok és csoportok együttvéve. De kér­dem a t. házat, hogy vájjon elfogadható-e józan gondolkozással az, hogy ugyanaz a Brankovics pátriarcha, a kiről tudvalevő dolog, hogy ma­gyarhoni kulturális szerb czélokra egy milliónál többet adakozott, a 70.000 korona jogtalan visszatartásával akart volna vagyonosodni ? Lengyel Zoltán: Ezelőtt csinálta! Rakovszky Béla: A »Nap«-ban fogom ol­vasni ! Lengyel Zoltán : Nem lehet, már lekésett. (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky Béla: Jogos utón szerezhetett volna egy milliót, jogos utón gazdagodhatott volna egy millióval, ha nem adakozik olyan bőkezűen. A magyar törvényhozás és a magyar nem­zet a magyarhoni szerbséget azért ajándékozta meg az önkormányzattal, hogy egyháza önálló és teljesen független legyen, nem pedig azért, hogy a magyarhoni szerbség önkormányzatának legfőbb szervében, a kongresszuson külföldi be­folyások érvényesüljenek. (Igaz! Ugy van!) Magyarország nem Maczedónia, Magyar­ország nem O-Szerbia, hanem Magyarország egy évezred óta virágzó állam, a melynek szu­verenitásával és méltóságával meg nem egyez­tethető az, hogy bármi néven nevezendő kül­földi befolyások bármily formában érvényesül­jenek. (Ugy van!) A mi a pátriarcha magatartását illeti, mel­lette semmi sem szól jobban, mint épen az a körülmény, hogy megrágalmaztatott, meggyanu­sittatott a szerb radikális párt által, a mely radikális párt, mint tudjuk, itt a házban a nem magyarbarát nemzetiségi csoporthoz tartozik. Azon bizalomnál fogva, a melylyel a jelenlegi kormány iránt viseltetem, meg vagyok arról győződve, hogy az igen t. miniszter­elnök ur meg fogja találni az útját és módját annak, hogy a belügyek terén semmi­féle külföldről becsempészett befolyások ne érvényesüljenek, hogy ezek meddők maradjanak, ha azonban ezeknek a befolyásoknak eredménye leend, hogy ez az eredmény minden tekintetben az ellenkezője legyen annak az eredménynek, mint a melyet vártak azok a tényezők, a kik hívatlanul avatkoztak be a magyar belügyekbe. Ezek előrebocsátása után bátor vagyok az igen t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa): 1. Van-e a miniszterelnök urnak tudo­mása arról, hogy a karlóczai kongresszus Bran­kovics pátriarchát a nemzeti alapok rosszakaratú megkárosításával vádolta, és hogy ezen vád egy politikai akczió kifolyása? 2. Van-e tudomása arról, hogy a pátriarcha azóta sem a kongresszusi választmány, sem a

Next

/
Oldalképek
Tartalom