Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

160. országos ülés 1907 tátott vissza. A képviselő ur azt állította, hogy a visszautasítás a többséget befolyásolta. Szeniczen a többség 141 volt, Verbón 178, ugy, hogy ha csakugyan mind jogtalanul utasíttattak volna vissza a visszautasítottak és ha mind tót választó lett volna is, abban az esetben is meg lett volna a többség. Ugy, hogy mondom, ilyen félrevezetett képviselő ur vádja alapján egy megyét meggyanúsítani, a közigazgatást nagy vizsgálatnak kitenni, nem tartottam szükségesnek. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur nyilatkozni ? Hodzsa Milán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Felajánlottam volt annak idején, midőn ezen interpellácziómat előterjesztettem és megindokoltam, a bizonyítást abban az irányban, hogy meg fogom nevezni azokat, a kik velem az ezen interpelláczió anyagára vonatkozó adatokat közölték, továbbá, hogy megnevezem azokat, a kik hajlandók lesznek útbaigazítást adni és esetleg a további tanukat megjelölni. Igazán sajnálom, hogy a belügyminiszter ur erre nekem módot nem adott. Nem fogadhatom el a miniszter urnak azt az érvelését, hogy ő az én állításaimat alaposaknak el nem ismerheti. (Felkiáltások balfelöl: Senki sem ismeri el!) Nem fogadhatom ezt el, mert ezeknek az állításoknak alapos vagy alaptalan volta épen csak a vizsgálat során derülhetne ki. Azt mondja a t. belügyminiszter ur, hogy én meggyanúsítottam a vármegyét. Én felolvastam itt egy levelet, a melynek szerzőjét megnevezni hajlandó vagyok, illetőleg lettem volna, hogy ha a vizsgálat elrendeltetik és újból kijelentem, hogy értesüléseim szerzője igenis velem szemben is hangsúlyozta arra való hajlandóságát, hogy vizsgálat esetén ő a további tanukat ugyancsak megnevezi. Midőn azonban a belügyminiszter ur szerintem teljesen indokolatlan módon a vizsgálatot nem rendelte el, csak sajnálatomnak adhattam kifejezést a felett, hogy ezen adatokat a maguk teljességében be nem bizonyíthatom. A mi a t. belügyminiszter ur által a szeniczi és verbói választásokra nézve felhozott számadatokat illeti, azt hiszem, hogy egészen preczizen lehet konstatálni, hogy hány szavazat utasíttatott vissza s azt hiszem, hogy én jobban megközelítettem a visszautasított szavazatok számát, mint az informátorai nyomán a miniszter ur. (Mozgás és ellenmondások a baloldalon.) Ezen választások egyike a m. kir. Curia előtt elbírálás tárgyát is képezte . . . Szmrecsányi György: El is utasították a peticziót! Hodzsa Milán: Igenis elutasították, azonban leszek bátor felhozni az elutasítás indokait. A visszautasítás indoka az volt, hogy a védemájus 25-én, szombaton. 291 lem azokat az okokat, a melyeket irásba foglalt, szóbelileg nem adta elő ós viszont azokat az okokat, a melyeket élőszóval hozott fel, nem foglalta be az írásbeli előterjesztésbe. Természetes, hogy ezen formai indokból a Curia a peticziót visszautasította. Ez azonban nem tartozik ide és én állom azt a kijelentésemet, hogy sokkal közelebb állok a visszautasított szavazatok számának meghatározása tekintetében a valósághoz, mint azok az urak, a kik a t. belügyminiszter urnak az adatokat szolgáltatták. (Mozgás és ellenmondások balfelöl.) Egy hang (a jobboldalon): Ez a hivatalos adat! Hodzsa Milán: Különben, minden hivatalos adatot, minden informácziót addig, míg egy ilyen ügyben a vizsgálat eredménye nem fekszik előttünk, egyoldalúnak tartok, s a t. belügyminiszter ur a közérdek szempontjából is helyesebben járt volna el, ha a vizsgálatot ez ügyben elrendelte volna. A mi a t. belügyminiszter urnak azt a megjegyzését illeti, hogy az ő politikai álláspontja pártom politikai álláspontjától igen messze van, azt én nagyon jól tudom ;* azonban ezzel szemben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a mi viszonyunk e tekintetben teljesen a recziproczitáson alapszik. Mi épen annyira, sőt talán még inkább perhorreskáljuk az önök politikáját, mint önök a mienket ós nekünk meggyőződésünk az, hogy az a politika, a melyet önök csinálnak, végzetes lesz. Ennek a politikának egyébiránt csak egy jelensége az a válasz, a melyet a belügyminiszter ur ma nekem adott. Határozottan tudom, hogy ha a belügyminiszter urnak lett volna alkalma a kérdés iránt érdeklődni és ha közvetlen tapasztalásból tudhatta volna meg, hogy mi történt a nyitrai választások alkalmával, akkor itt nem vett volna védelmébe senkit, hanem a vizsgálatot megindította volna. így jobban teljesítette volna kötelességét, mint a vizsgálat megtagadásával. (Zaj.) 0 azonban nem. nyúlt be abba a darázsfészekbe, a melyet mi a Bánffy-féle választások után Andrássy-választásoknak nevezünk. A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a belügyminiszter urnak válaszát? (Igen!) Ha igen, akkor kimondhatom, hogy a ház többsége a választ tudomásul veszi. Darányi Ferencz jegyző: Lányi Mór! Lányi Mór: Kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy interpellácziómat a legközelebbi interpellácziós napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Megengedi a ház ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik? Darányi Ferencz jegyző: Rakovszky Béla! Rakovszky Béla: T. képviselőház! Általánosan ismert tény, hogy midőn a koalicziós 87*