Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

276 160. országos ülés 19U7 május 25-én, szombaton. Megkapták önök is bizonyára a munkásság ama felhívását, hogy ezt a törvényjavaslatot, a mely a munkásság érdekeinek nem felel meg, utasítsák vissza. De kaptam én egy másik érdekelt féltől, a bácsbodrogmegyei gazdasági egyesülettől is felhívást, a mely arra szólit fel, ismét nem utasítás, hanem csak véleménynyilvánítás jogán, hassak oda, hogy ebből a javaslatból törvény ne legyen. Már most, ha ugy a gazdák, mint a munkások tiltakoznak ez ellen a törvényjavaslat ellen, mi szükség van rá, hogy azt keresztülhajszoljuk, mikor tudjuk, hogy azzal sem az egyik, sem a másik félre nézve nem művelünk hasznos dolgot? Nekem az a szilárd meggyőződésem, hogy ha a mi helyünket egy népparlament foglalja el, annak legelső teendői között lesz ennek a törvényjavaslatnak és a hozzá hasonló javaslatoknak revízió alá vétele és a szocziális haladás szellemében való átgyúrása. Nekünk, ismétlem, nincs is meg a jogunk, hogy a munkásokról határozzunk, mert a munkások akkor joggal azt vethetik szemünkre, hogy a parlament határozott ugyan rólunk, de nélkülünk: de nobis, sine nobis! Méltóztassék most már megengedni, hogy néhány megjegyzést tegyek a földmivelésügyi államtitkár urnak a sztrájkról mondott szavaira. 0 nem tagadja, lehetetlenné szeretné tenni a sztrájkot. Én ezt az őszinteséget nagyon meg tudom becsülni, de igen rossz nyomon halad a t. államtitkár ur, a mikor ilyen kiindulási pontból itéli meg a XX. században a szocziális helyzeteket. A sztrájk nem izgatás, nem is kizárólag elégedetlenség eredménye. A sztrájk egy szükséges rossz. Hogy mért rossz, azt megmondották önök, hogy miért szükséges, méltóztassék megengedni, hogy erről szóljak néhány szót. Régi igazság, hogy az osztályharczok nem üj keletűek, nem a múlt században keletkeztek, hanem igenis vallom azt a hitet, hogy az egész történelem osztályharczok lánczolata. Azonban distingválok, mert voltak öntudatlan ós voltak öntudatos osztályharczok. Csak akkor, a mikor a kultúra terjedni kezdett és behatolt a legalsó néposztályokba is, csak akkor lettek az osztályok öntudatosak, akkor kezdték azok igazán érezni, kogy el vannak hagyatva és onnan datálódik az öntudatos munkásság fellépése. Abban a pillanatban, a mikor a kultúra eleget tett ama hivatásának, hogy öntudatra ébresztette az alsóbb néposztályokat, nem lehet többé a sztrájkról, mint olyanról beszélni, a mi tisztán elégületlcnségből, műveletlensógből, vagy izgatásból ered, hanem megfordítva, a sztrájk, az osztályöntudat, az osztályharcz egyenesen a kultúrának lett következménye. Förster Ottó: A kultúra kinövése! Hodzsa Milán: Nem kinövése az, t. képviselő ur. Méltóztassék csak visszaemlékezni a sztrájkok történelmére, hisz nem a műveletlen alsóbb néposztályok inditották meg a sztrájkokat és nem is azok, a kik leginkább voltak elnyomva, hanem azok, a kik legműveltebbek voltak. És én meg vagyok győződve róla, hogy ha Förster Ottó t. képviselőtársamnak olyan volna az anyagi helyzete, mint a sztrájkoló munkásoké, akkor ő is sztrájkolna. (Ugy van ! a középen.) Egyáltalában nem fogadhatom el az osztálymozgalmaknak olyan irányú magyarázatát, hogy mindezek izgatás eredményei. Nagyon jól tudom, hogy önök haragusznak az izgatókra, azonban azt hiszem, hogy ezen izgatásokkal épen ugy vagyunk, mint a mikor pl. az egyház támadja a szabadkőműveseket. Nem a szabadkőművesek miatt támadja az egyház a szabadkőművességet, hanem azért, mert a szabadkőművesek a szabad gondolatot képviselik. És viszont a szabadgondolkozók nem azért támadják a jezsuitákat, mert gyűlölik a jezsuitákat, hanem azért, mert nagyon jól tudják, hogy a jezsuiták viszont az egyház gondolatát képviselik. Önök is az izgatók ellen fordulnak és voltaképen azt a kulturális irányt gyűlölik, a melyet azok az izgatók képviselnek. (Derültség és ellenmondások a bal- és a jobboldalon.) Nem tehetek róla, hogy ha ez önöket felizgatja. (FelMáltások balfelcl: Nem izgat, hanem mulattat.) Az igen t. földmivelésügyi államtitkár ur a tömegsztrájkról is beszélt, illetőleg csak egyszerűen érintette e kérdést és megkoczkáztatta azt az állítást, hogy a magyarországi szocziáldemokrata pártoknak nincs is egyéb törekvésük, mint az, hogy a tömegsztrájkot szervezzék. Azt hiszem, hogy ezzel igen nagy bókot mondott a földmivelésügyi államtitkár ur a magyarországi szociáldemokratáknak, mert a tömegsztrájktól még a nagy szocziáldemokrata pártok is aggódva idegenkednek. De ha már a tömegsztrájkról szólott a t. államtitkár ur, akkor ne gondolja, hogy ez csak egy inczidens lesz annak idején, hogy ha a legvégső fegyvert fogja igénybevenni a munkásság. Hiszen a tömegsztrájk forradalom. Sőt én azt hiszem, hogy veszedelmesebb forradalom a tömegsztrájk, a szocziális forradalom, mint akármilyen más okból keletkező forradalom. És ha ilyen veszedelmekkel állunk szemben, — én csak a polgári demokrata szempontjából ós nem a szocziáldemokrata álláspontról beszélhetek — akkor azt hiszem, hogy a törvényhozásnak mindenesetre legelső kötelessége az, hogy értékes, igazságos szocziálpolitikai intézkedésekkel elejét vegye annak a forradalomnak, nem pedig mit önök vélnek kötelességüknek, hogy csak az egyik osztály érdekét képviseli a másikkal szemben, s igy akaratlanul is a legbizonyosabb elkeseredésbe ós közvetve talán a forradalomba hajtsa az érdekeiben sértett osztályt. A szocziálizmusról és a nemzeti eszméről is szólt az államtitkár ur és szemére vetette a magyarországi szocziáldemokrata pártoknak azt, hogy nem szeretik hazájukat, hogy nem nemze-