Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-160

160. országos ülés 1907 május 25-én, szombaton. 271 a kifejezések és cselekmények, a melyeket a gazda a cseléddel szemben a fegyelem gyakorlása közben elkövetett. Azt mondja Irányi Dániel (olvassa): »Már bocsánatot kérek, nekem, mikor az indokolást olvastam, az a reményem volt, hogy a törvényjavaslatban sehol sem lesz megengedve a cselédnek a gazda által való tettleges bántalmazása. Már pedig bogy ezen kifejezés »cselekmények« benmaradt, azt a gazda arra is vélheti, hogy ő az ő cselédjét verheti.« Ha t. képviselőtársam Irányi Dániel beszédének ezt a részét is elolvasta volna... Bródy Ernő: Elolvastam. (Zaj.) Buza Barna: , . . tisztában lehetett volna azzal, hogy ha Irányi Dániel többet indítványozott is, mint a mi az ő tényleges szándéka volt azért, hogy azután a kevesebbet legalább elérhesse, tényleg Irányi Dánielnek kifogása csak a tettleges bántalmazás ellen volt. Bródy Ernő: Bebizonyítom az ellenkezőt! Elnök (csenget): Bródy Ernő képviselő urat kérem, hogy a közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot; azt tiltják a házszabályok. Buza Barna: Irányi Dániel a cselekményekkel való sértések kihagyását indítványozta, vagyis épen abban a szellemben járt el és cselekedett, a mely ebben a törvényben megnyilatkozik, a mikor ez a törvényjavaslat szintén nem rendeli büntetendőnek a gazdát, ha szóbelileg dorgálja meg a cselédjét, de eltiltja a tettleges bántalmazástól. És ha ezzel szemben Mezőn Vilmos t. képviselőtársam azt a szintén sokat emlegetett és kifogásolt házi fegyelmi jogot hozza fel, a mely a 18 esztendőn alul lévő cseléddel szemben a gazda részére ezen javaslatban meg van állapítva, arra csak azt mondhatom, t. ház, hogy ha valaki azzal áll elő, hogy helytelen dolog, a természetnek megsértése, a természeten való erőszaktétel az, hogy ha egy felnőtt fának ágait, lombkoronáját ugy nyesegetjük meg, ugy hajlitgatjuk össze-vissza, hogy az például egy geometriai figurát ábrázoljon, annak a felfogását helyeslem; ezt tényleg a természet szabadsága ellen való erőszaknak tekintem. Ha azonban ezt uz állapotot és ezt a felfogást abba a túlzásba viszi, hogy a természet szabadsága ellen való merényletnek mondja azt is, hogy ha a fejlődő facsemetéhez karót ütünk és azt a csemetét ahhoz a karóhoz hozzákötözzük: annak csak azt mondom, hogy nagyon jól ismerheti ugyan a szabadság elvét és eszméjét, de nem ismeri a növények életét és természeti szükségleteit, (Ugy van! balfelöl.) mert a mi kétségtelenül erőszak a kifejlett fával szemben, az feltétlenül szükséges nevelési intézkedés a csemetefával szemben, a mely, hogy ha karót nem ütünk hozzá és hogy ha a karóhoz való kötözés által meg nem védelmezzük, akkor elgörbül, elcsenevészedik, rosszul fejlődik. Somogyi Aladár: Szóval szocziáldemokrata lesz! (Mozgás a középen.) Buza Barna: Igen, t. képviselőtársaim, lehet nagyon szép frázisokat és dikcziókat mondani a szabadságról, a szabadelvűségről és az emberi jogokról és semmiféle dikczió és frázis nem fogja megdönteni azt az igazságot, hogy a gyermeknek nevelésre van szüksége és hogy ezt a nevelést máskép, mint fegyelem utján gyakorolni nem lehet. (Ugy van! bal felől.) És a ki azt akarja a törvényben kimondatni, hogy azt a 18 éves kort még el nem ért gyermekcselédet gazdája meg nem fenyitheti, fenyitóssel nem nevelheti és jóra nem vezetheti, az annak a cselédnek legnagyobb ellensége. (Ugy van! Halljuk!) Mert az élet ezer és ezer példáját mutatja annak, hogy azok a gyermekek, a kiknek gyenge atyjuk volt, a kiktől az atya sajnálta néha-néha a nádpálczát, a kik fiatal fejlődő korukban szabadjokra voltak bocsátva: az életben rendesen elzüllenek, elpusztulnak, (Ugy van! balfelöl.) mert csak a nevelés, a házi fegyelem adhatja meg annak a fejlődő gyermeknek azt az életrevalóságot, azt az erkölcsi erőt. a mely az élet harczában való megálláshoz szükséges. (Ugy van! balfelöl.) Minden érvet felhozhatnak tehát ezen házi fegyelem ellen, csak annak a cselédnek érdekét nem. (Ugy van! Ugy van!) Azt hiszem, hogy ezzel a felsorolással eléggé bebizonyítottam azt, hogy akkor, midőn ezen cselédtörvényt elfogadjuk, igenis nem válunk hűtlenekké Irányi Dániel szelleméhez, hanem megvalósítjuk azokat az irányokat és törekvéseket, a melyeket Irányi Dániel és a függetlenségi párt 1876-ban az akkori cselédtörvényjavaslat tárgyalása alkalmával nyilvánítottak. És bizony mondom, t. ház, nagyon boldog lennék, ha azt látnám, hogy a függetlenségi párt az ő nagy elődeinek egyéb törekvéseit is, közjogi és függetlenségi törekvéseit is, ugy és olyan mértékben képes megvalósítani, mint a hogy kéj>es megvalósítani, és mint a hogy meg is valósítja, azoknak az ő nagy elődeinek gazdasági és szocziális törekvéseit. (Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, még egy szerény megjegyzésem volna Bródy Ernő t. képviselőtársam és azok számára, a kik ő vele álláspontjára nézve egyetértenek. Én konczedálom azt, hogy Bródy Ernő t. képviselőtársam a cselédek számára ennél a törvénynél jobbat is el tud képzelni. Elismerem, hogy sokkal több előnyt és jogot kivan a cselédek számára biztosítani, mint a mennyi ebben a törvényjavaslatban a cselédeknek biztosítva van, de azt hiszem, hogy ő is kénytelen konczedálni, hogy a mostam törvénynyel és a mostani helyzettel szemben ez a törvényjavaslat jelentékeny haladást, javulást jelent a cselédek jogai és előnyei szempontjából. Eejezzük ki ezt talán perczentekben. (Derültség.) Ha Bródy Ernő t. képviselőtársam