Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-159
256 159. országos ülés li/ü7 . Hanem ha t. képviselőtársam ő vele érvel épen a jobbágyság kérdésében, hivatkozom ezen igazán szabadelvű embernek, Brentanonak, tavaly a mannheimi szocziálpolitikai egyesület közgyűlésén tartott igen fényes beszédére. Ebben azt mondja, hogy az uj szocziológusoknak nem jó lesz a jobbágyság kérdéséről beszélni, mert hogy ha viszonyba állítjuk azt a helyzetet, a melybe a régi földesurak szolgáltatásaik révén az alattuk álló tömegeket hozták, azon helyzettel, melybe a szocziáldemokrata terrorizmus a nagyipari üzemek ezer és ezer kizárt munkásait hozta, (Élénk helyeslés.) akkor ez az összehasonlítás nem tudom, kinek, az előnyére válik. (Igaz! Ugy van!) És itt eljutottam ahboz a kérdéshez, a mely ebben a házban a legrészletesebben vitattatik, eljutottam a törvényjavaslat azon intézkedéséhez, a mely a leghevesebb megtámadásnak van kitéve, t. i. a sztrájkparagrafushoz. Én beismerem, nem kivánom egy pillanatig sem tagadni, hogy ezen törvényjavaslat 57. §-ának bizonyos mértékig czélja a sztrájkjognak korlátozása. (Elénk helyeslés.) Mielőtt tovább mennék, ne méltóztassék rossz néven venni tőlem, hogyha egy kis elmefuttatást fogok tartani a a sztrájkjog kérdése szempontjából a külföldi szocziáldemokráczia mezején. A sztrájkjognak két része van, t. i. a részleges ós a generális sztrájk. Senki nem állítja, a javaslatnak legtúlzóbb támadói sem, hogy ez a javaslat a részleges sztrájkot lehetetlenné teszi. Mezőfi Vilmos: De igen! Mezőssy Béla: Én rendkivül örülnék, ha igaza lenne Mezőn képviselőtársamnak — sajnos, nincs így— hanem lehetetlenné kívánja tenni — de ez is nagy kérdés, hogy lehetetlenné fogja-e tenni — a tömegsztrájkot. (Igazi Ugy van!) A tömegsztrájkra vonatkozólag a szocziáldemokráczia terén egységes felfogás a mai "napig sem jelentkezett. A nyolczvanas évek vége felé Parisban a szocziáldemokraták internaczionális közgyűlésén vettetett fel először ez a kérdés. Akkor nem határoztak. Másodszar 1891-ben Brüsszelben tárgyalták ezt a kérdést és akkor az inditványoztatott, hogy ily tömegsztrájkot a szocziáldemokrácziának csak egy esetben szabad igénybe venni, ha t. i. az államfők jogtalan és igazságtalan háborúba akarják belekeverni az országot. 1893-ban a zürichi pártgyülés a tömegsztrájk kérdését ujabban rendezte és kimondotta, hogy pusztán és kizárólag csak akkor lehet és szabad tömegsztrájkról beszélni, ha a szervezetek már annyira előkészítették a talajt, hogy ki van zárva annak a lehetősége, hogy a polgári társadalom a tömegsztrájk felett diadalt arathasson. Ezt az álláspontot foglalták el a későbbi amszterdami internaczionális szocziálista kongresszuson is. : 1905-ben lényeges változás történt. Bebel, a szocziáldemokráczia németországi vezetője, politikai czélok által vezéreltetve, a jénai pártgyümájus M-én, pénteken. lésen tette meg azt az indítványt, hogy a szocziáldemokrácziának a tömegsztrájkot igenis igénybe kell venni akkor, ha a kormányhatalom politikai jogaitól akarná megfosztani a népet. Vonatkozott ez az indítványa Bebelnek, a szocziálisták vezérének, a Poroszországban ma is fennálló Dreiklassen-Wahlsystem-re és vonatkozott azokra a tervbe vett, állítólagos intézkedésekre, a melyeket később a német kormány megczáfolt, mintha talán a létező általános választói jogot a német kormánynak megszűkiteni volna szándéka. Ez volt 1905-ig az általános sztrájk kérdésének története. Most következik egy nagyon érdekes dolog. 1906-ban a német Gewerbschaftok, az ipari szakszervezetek nyomása alatt — mert az az óriási különbség a német és a magyar szocziáldemokráczia között, hogy nem a szocziáldemokrata párt vezeti ott az ipari szakszervezeteket, hanem az ipari szakszervezetek parancsolnak a szocziáldemokrata párt vezetőségének — Bebel kénytelen volt az 1905-ben a tömegsztrájkra vonatkozólag elfoglalt álláspontjától visszahátrálni és ezen a pártgyülésen egyhangúlag kimondatott, hogy a tömegsztrájkok előidézése minden körülmények között a lehetőségig kerülendő. Ne helyeseljen Mezőíi t. képviselőtársam előre, mert később ki találom sütni, hogy egész politikai irányzata és törekvése kizárólag odatendál, hogy a tömegsztrájkba kergesse bele a magyar népet. (Halljuk! Sálijuk!) Ekkor — Mannheimban volt ez az emlékezetes internaczionális szocziálista közgyűlés — igenis kimondották, hogy a szocziáldemokráczia összes vezetőinek minden tekintélyüket igénybe kell venniök oly irányban, hogy békés egyezkedéssel, hosszabb időre szóló kollektív szerződésekkel gátolják meg a tömegsztrájkot. Ez a tömegsztrájk története Németországban. Ebből látjuk azt, hogy a világ szocziáldemokrácziájának összes vezérei, egy Bebel egy, Jaurés, egy Bernstein, egy Kautsky, egy Kurran, egy Picard, szóval mindazok, a kik ezeken a gyűléseken nevezetes és fontos szerepet játszottak, ellenezték a tömegsztrájkok propagálását. Miért hivatkozom én erre, t. ház? Azért hivatkozom, mert beigazolni kivánom azt, hogy ettől a természetes fejlődéstől eltóró'leg, a magyar szocziáldemokráczia valóságos forradalmi téren és irányban mozog. (Ugy van! Ugy van!) Pető Sándor: Azért, mert nem eresztik be az alkotmányba. (Nagy zaj.) Hódy Gyula: Ez is izgatás! Mezőssy Béla: Hát, t. képviselőtársam, ha én tudnám és érezném azt, hogy a legközelebb bekövetkezendő választói reformnak, a mely utoljára is a kormány programmját képezi és természetesen be is fog váltatni, az lesz a következménye, hogy a magyar szocziáldemokráczia egy néhány tagjával idejutva, el fog térni attól