Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-159
159. országos ülés 1907 május 2í-én, pénteken. 253 világosodást is magával hozta és vele a tömeg hitetlenségét.« (Mozgás.) Ha bár a törvényben semmi megnyugtatót nem találok is, mégis kötelességem kijelenteni, hogy találtam ilyet a földmivelésügyi bizottság jelentésében és nagy köszönettel tartozom a földmivelésügyi bizottságnak, hogy felhívta a kormány figyelmét egy oly pontra, a mely az országnak régi, nagy sebét képezi. A bizottság ugyanis arra hivja fel a pénzügyminiszter ur figyelmét, gondoskodjék arról és tegye komoly megfontolás tárgyává, miképen lehetne eszközölni az italmérési helyek bezárását ünnepnapokon? Az alkoholizmus pusztítása sokkal nagyobb, mint a darabont-korszak pusztítása. Hiába lesz nemzeti korszak és nemzeti kormány, ha a nép az alkoholizmus bűnének fertőjében fetreng. A községek egész sora belátta már, hogy a bűnügyek szaporodásáért leginkább az alkoholizmust kell okolni és egész sorozata a községeknek hozott határozatokat a korcsmáknak ünnepnapokon való bezárása iránt, hanem a felsőbb hatóságok financziális szempontból e határozatokat nem hagyták jóvá. Én azt hiszem, lesz majd alkalom, hogy ezt a kérdést itt a házban bővebben tárgyaljam, én legalább nagyon szeretnék erre a kérdésre kiterjeszkedni és rámutatni arra, hogy más országban ilynemű intézkedések nem vonták maguk után az ország jövedelmének csökkenését, hanem ellenkezőleg növekedését. Kérvények feküsznek ebben a tárgyban a ház előtt és hiszem, rövid idő múlva lesz alkalom a kérdés beható tárgyalására és akkor örömmel fogom a t. ház türelmét ismét igénybe venni. Minthogy ez a törvényjavaslat sem általánosságban, sem részleteiben ki nem elégít és ugy tudom, hogy általa az ország igazi érdekei kielégítve nem lesznek, a törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik? Várady Károly jegyző: Mezőssy Béla! (Sálijuk! Halljuk!) Mezőssy Béla: T. képviselőház ! Azt hiszem, természetesnek fogja találni a ház, ha nem követem az előttem szólott Goldis László t. képviselőtársamnak nyomdokait, (Helyeslés.) és nem fogok ezúttal a törvényjavaslat egyes szakaszainak bírálatába bocsátkozni. Hiszen ezekkel a kérdésekkel lesz módunk és alkalmunk a részletes vita során foglalkozni. Inkább azon szempontoknak megvilágítására kívánok szorítkozni, a mely kérdések innen is és a túloldalról is, nagy általánosságban, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szemben felhozattak. T. képviselőház! Ezen javaslat ellen felhozott érvek és indokok két csoportba sorozhatok. Az egyik csoportba sorozhatok azon körök ellenvetései, a melyek magukat — joggal vagy jog nélkül — a munkásság képviselőinek tekintik és ez alapon azt állítják, hogy ez a törvényjavaslat a múlttal szemben nagy visszaesés, hogy a legsötétebb reakezió lappang a javaslat rendelkezései között, s nekünk nincs meg a megfelelő érzékünk az emberi jogok tiszteletben tartása és az állami élet demokratikus irányban való haladásának nagy szüksége iránt. A másik csoportja az ellenvetéseknek — és ez leginkább a gazdaközönség részéről eredt — az, hogy ők, habár helyeslik azt az irányzatot és azt a törekvést, a melyet ez a törvényjavaslat képvisel, mégis túlzottnak tartják azon terheket, a melyeket a szocziális béke biztosításának szempontjából e javaslat a gazdaközönség és különösen a kisgazdák vállaira rakni, kíván. En azt hiszem, t. képviselőház, jól fogtam fel a háznak hangulatát akkor, a mikor a javaslat ellen tett ellenvetéseket ebbe a két csoportba, osztottam be. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Es épen ezért kötelességemnek ismerem, lehetőleg tárgyilagosan és röviden, az ellenvetések mindkét nemével foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek ismerem különösen azért, — és most az előző csoportra térek át — mert egyes képviselőtársaim, közöttük különösen Bródy Ernő is, a kinek tudását és tehetségét régóta becsülöm, sötét és túlzott szavakkal ecsetelte ennek a javaslatnak rendelkezéseit és tetszelgett magának abban a szerepben, hogy a demokratikus irány kizárólagos védőjéül tüntesse fel itt magát velünk szemben. (Ugy van!) Pedig a t. képviselőtársam kritikája teljesen nélkülözte az igazságos és tárgyilagos alapot, (Igaz! Ugy van!) mert ezen javaslatnak nincsen egyetlenegy oly rendelkezése sem, a mely azt az éles és elfogult bírálatot, a melyben ő ezt a javaslatot részesítette, megérdemelte volna. A képviselő ur beszélt a 48-as párt tradiczióiról. (Halljuk! Halljuk!) A 48-as párt határozatai természetszerűleg engem is mélyen érintenek, mint ennek a pártnak egyik régi és hűséges tagját. (Éljenzés.) Es biztosithatom arról t. képviselőtársamat, hogy ha én akár a párt határozatával, akár a törvényjavaslat rendelkezésével magamat azonosítom, — a mint azt feltétlenül és teljes mértékben teszem is — ugy nem szorultam reá, hogy akár t. képviselőtársam, akár bárki más engemet a népjogok tiszteletben tartása és a magyar állam demokratikus irányban való haladásának szüksége felől kioktasson. (Helyeslés.) Mert, t. képviselőtársam, a demokrácziának különböző válfajai vannak. Az egyik neme a demokrácziának az, a mely csak a szájakon forog és nem a szivekben él. (Igaz! Ugy van!) Hencz Károly: Ezt képviselik ők! Mezőssy Béla: Sokan azért demokraták,