Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-159

159. országos ülés 1907 május M-én, pénteken. 249 t. földmivelésügyi miniszter ur is biztosítást nyújtott, a mikor kijelentette, hogy kész módosításokba belemenni egyetlen egy paragrafus kivételével, a melyre később vissza fogok térni. Én nem birom ilykép felfogni a törvény tárgyalásának módszerét, mert biszen az általános tárgyalás az általános alapelvekre vonatkozik és a ki a törvényjavaslatot általában, mint általános elvet el akarja fogadni, annak nem is tudom megmagyarázni azt a készségét, hogy az általános tárgyalás alkalmával mondja el részletes kifogásait, mikor arra a részletes tárgyalás alkalmával ugy is elég ideje és alkalma lesz. Másik ellenvetés, a mely az e padokról felhangzó kritikára vonatkozott, az volt, hogy nem volna jogunk nekünk, a kik különösen a cselédség érdekében akarunk felszólalni, nem volna jogunk ezt megtenni, mert nincs megbízólevelünk a cselédség részéről. (Mozgás.) Ily czimen mi a földmivelésügyi miniszter úrtól is megtagadhatjuk a jogot, hogy ily törvényjavaslatokkal jöjjön a ház elé, mert bizonyára ő sem fogja kimutathatni, hogy neki talán a cselédektől igazán van megbízólevele arra, hogy ily törvényjavaslattal hozakodjék elő. Nem is parlamentáris ez a felfogás, mert hiszen a képviselőknek megbízólevelük van az ország összes érdekeire vonatkozólag; (Igaz!) ép ugy beszélhet a cselédek, mint a gazdák érdekében, a nélkül, hogy akár a gazdától, akár a cselédtől volna erre külön megbízólevele. (Mozgás.) Ezt az ellenvetést — sít venia verbo — magam részéről nem tartom komolynak. De igen különös és jellemző, hogy egy ellenvetésre, a mely e padokról felhangzott, sem az igen t. földmivelésügyi miniszter ur, sem a többségi oldalról senki nem válaszolt semmit. Innen t. i. azt a hibáját vetették fel a kormánynak, hogy más dolgokat, a melyekre igenis kötelezte magát, más sokkal fontosabb dolgokat, más országos érdekeket elhanyagol és folyton ilyen dolgokkal jön a törvényhozás elé, a melyekre tulajdonképen nem is volt hivatása. Erről az oldalról hangsulyoztatott az, hogy a trónbeszédben körül voltak írva a feladatok, a melyekre tulajdonkép ez a törvényhozás és ez a kormány vállalkozott, és súly fektettetett ezen az oldalon arra, hogy épen azon feladatokat, a melyekre vállalkozott a többség és a kormány, háttérbe szorítják egyéb, nem is oly fontos törvényjavaslatok. (Mozgás.) Hiszen a trónbeszéd egészen világosan a következőképen szól erre vonatkozólag: »Ezek, t. urak, főrendek és képviselők, azok a feladatok, a melyekre kormányunk vállalkozott oly értelemben, hogy azok elsősorban és feltétlenül megoldandó kérdések, a melyek megoldása más kérdések felvetése által sem meg nem hiúsítható, sem el nem odázható. Nyilvánvaló, hogy akkor, mikor a kormány népiskolai és cselédtörvényekkel hozakodik elő, KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. IX. KÖTET. más czélja nem lehet, mint az, hogy elodázza azokat a nagyobb feladatokat, melyekre tulajdonképen vállalkozott és a melyekre az ország megválasztotta ezt az országgyűlést. Igen különös ujabb jellemvonása ennek a parlamentnek az, hogy mindazokat a kérdéseket, melyeket a többség igen szívesen elfogad, egy bizonyos nemzeti mezbe öltözteti. Kelemen Samu t. képviselőtársam is rámutatott arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyes intézkedéseit sokan kifogásolják azért, mert ezek az intézkedések a nemzetfentartó osztálynak a vállaira különösen nagy terheket rónak, tehát a nemzetfentartó osztályra nem volna helyes és szabad nagyobb terheket rakni. Hogy ez a motívum milyen világításban fekszik más emberek előtt, erre nézve engedelmet kérek a t. háztól, hogy egy ujabban megjelent könyvből egy kis részletet felolvassak. Jászi Oszkárnak (Zajos felkiáltásolc: Ojjé! Erre nem vaggunh kíváncsiak!) könyve a következőket mondja (olvassa): »A hazafiság eszmetere átalakult. A kik egykor vérükkel küzdöttek érte, megborzadnak, hogy mi lett belőle. A nagy demokratikus elvekről, a nép felemeléséről legfeljebb hazug frázisok vannak benne. E helyett gyarmatosítás, imperializmus a jelszó, minél nagyobb gazdagság, minél több ember szolgasága árán. A főideál többé nem az egész nemzet, hanem bizonyos tenyészpolitika: konzerválni az u. n. történelmi családokat és természetesen azokat, a kik a pénzarisztokrácziából ilyenekké szeretnének válni. A nemzeti kultúra többé nem a lelkek szabad szárnyalása, a mely részt akar venni a faji, környezeti, gazdasági erőknek s a történelmi múlt fejlődésének megfelelően az emberi czivilízáczió munkájában, átvéve s megfelelően asszimilálva mindazokat a kulturkincseket, a melyeket a többi népek termelnek, A »nemzeti« lesz főcsatakiáltása minden maradi törekvésnek és az elnyomott néposztályok minden ujabb küzdelmét, igazságosabb jog és vagyonmegosztás után mint a haza elleni merényletei denuncziálják. A nemzeti mindinkább az önző, reakczionárius jMitika bitorolt czógóre lesz, és nagyon érdekes megfigyelni a kapzsi osztályuralomnak azt a törekvését, hogy a hazafiság fogalmát eredeti értelméből kiforgatva, az önző czéljaira alkalmassá tegye. így sokáig a hazafiságot « ... Nagy György: Aztán vállalja maga ezért a sok sértésért a felelősséget? (Zaj.) Goldis László (olvassa): . . . »mint a föld szeretetét határozták meg. ÜSTem használt, mert az éhes parasztok tömege nemsokára nagyon is hangosan hirdette, hogy ők is szeretik ám a haza földjét. Szeretik bizony, de mennyire.* Nagy György: Szemtől szembe sértegeti a nemzetet! (Nagy zaj.) Goldis László (olvassa): »Csak adják oda nekik a kevesek . . .« (Zaj.) Elnök." Kérem a képviselő urakat, ismét 32