Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

232 158. országos ütés 1907 május 23-áu, csütörtökön. terén, a mely alapját képezi az egész közélelmezésnek és a mely j>rodukálja azokat a czikkeket, a melyekből az egész ország táplálkozik ? (Helyeslés balfelől.j Valamint az állam hoz áldozatokat, ugy a munkásnak is kötelessége áldozatot hozni, jogainak egy részét feláldozni, de viszont az állam rekompenzálja őt az u. n. szociális rekompenzácziókkal, a mely szociális rekompenzácziókat én megtalálom ebben a törvényjavaslatban azon jóléti intézményekben és azokban az előnyökben, a miket ez a javaslat az ö számukra biztosit. Ha ez a javaslat nem biztosítaná a cselédnek a tisztességes lakást, ha nem biztositaná a tisztességes megélhetést és a tisztességes bánásmódot, akkor lehetne azt mondani, hogy joga van a sztrájkhoz. De viszont, mivel megvan a szocziális rekompenzáczió ebben a javaslatban, ezen szocziális rekomjjenzáczió fejében köteles az állam oly intézkedéseket tenni, a melyek biztosítsák azt, hogy az országnak termelése ne veszélyeztessék. T. ház! Nemcsak magam mondom ezt, hanem mondják nagy tekintélyek is. Nem is tudnék nagyobb tekintélyre hivatkozni, mint magára XIII. Leó pápára, a ki azt mondja egyik körlevelében, hogy az ilyen sztrájkok ellen a védelemnek azon módja ajánlatos leginkább, mely megfelelő' rendeletekkel és törvényekkel a bajt megelőzni törekszik és keletkezésének gátat emel amaz okok megszüntetésében, melyek a munkaadók és munkások követelései között a konfliktust előidézni szokták. Ugy gondolom, hogy ennek az intésnek megfelel ez a mostani törvényjavaslat. Szabályozza a gazdának jogait, de szabályozza egyúttal a cseléd jogait is. Biztosítja a cseléd számára azt, a mi őt megilleti; gondoskodik az ő családjáról, gondoskodik gyermekeinek gyógyításáról és iskoláztatásáról, egyszóval megteszi mindazokat a jóléti intézményeket, a melyek egy ilyen javaslat keretében általában megtehetők. Nem mondom, hogy ezek az intézmények ki vannak merítve, mert hiszen még sokat kell tenni a munkásnép érdekében. De az, a mi a jelen körülmények között megtehető, nézetem szerint benfoglaltatik ebben a javaslatban. A másik kifogás, a mit ezen javaslat ellen tesznek, az, hogy furcsa dolog, hogy egy magánjogi szerződést közjogi hatalommal hajtanak végre. T. ház! Ha itt csakis az egyes munkásoknak, vagy pedig a gazdáknak érdekéről volna szó, akkor én is azt mondanám, hogy ez igazságtalan intézkedés. De itt nem erről van szó, hanem az országnak közérdekéről. (Ugy van!) Mert az országnak mindenesetre közérdeke az, hogy a termés tönkre ne menjen és hogy biztosittassék az az évi termés, a miből nemcsak élünk, hanem a mi egyúttal egyik legelső jövedelmi forrása is hazánknak. De különben is, nem uj dolog ez. Például a vegyes házasságokból származott gyermekeknek nevelésére vonatkozólag szintén intézkedik a törvény. A szülők megegyezhetnek egymással arra nézve, hogy minő vallásban fogják neveim gyermekeiket. És erre felvigyáz az állam, ezt az intézkedést végrehajtatja és nem enged attól semmiféle eltérést. Tehát nem uj és nem szokatlan dolog ez a magyar törvényhozás terén, sőt van rá preczedens is, az emiitett esetben, a mely nap-naji után előfordul és a mely ellen soha nem tesznek semmiféle kifogást. Azt is mondják, t. ház, hogy a szerződő felek között nincsen meg az egyenlő kondiczió; hogy a cseléd, a ki szerződik, mindig a gyengébb fél, mig a másik fél összpontosítja kezében a hatalmat. Ha ez igy van, t. ház, akkor ne kössenek h ági szerződést se, mert hiszen a nőt általában a gyengébb nemnek szokták nevezni. (Derültség.) Ott is megvan a gyengébb fél, a mint ezt különben majd minden szerződésnél el lehet mondani. Mezőfi Vilmos: Ez igaz, csakhogy a nőt nem csukják be! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) CsernocH János: Ismétlem tehát, ez az intézkedés nem uj dolog a mi törvénykönyvünkben, és mondom, más tekintetben is intézkedik a mi törvénykönyvünk s ilyen magánjogi szerződéseket büntető vagy más szankczióval szokott ellátni. Azt mondják továbbá, hogy sérti a javaslat a cseléd szabadságát, a mikor még lakásába is beleavatkozhatik a gazda és kikötheti, hogy a cselédnek nem szabad oly vendéget fogadnia, a ki ellen a gazdának alajaos kifogása van. Nem tudom, hogyan lehet ezen fenakadniok épen azoknak, a kik oly nagyon védelmezik a gyárosokat és a gyári munkásokat ? Nemrégiben be akartam menni egy gyárba és a kapun ki volt irva, hogy idegeneknek tilos a bemenet. Először is engedelmet kellett kérnem és csak mikor azt megkajitam, mehettem be. Hiszen ez minden egyes háztulajdonosnak természetes joga. A mint a gyáros kiírhatja a gyár elé, hogy idegeneknek tilos a bemenet, éj) ugy írhatja ki a gazda is a majorja elé, hogy idegeneknek tilos a bemenet. (Igaz! Ugy van!) Sőt majdnem nevetségesnek tartom az ily intézkedés bevételét a törvénybe, mert ez magától értetődik; minden gazdának veleszületett természetes joga, hogy azt bocsátja be a házába, a ki neki tetszik. (Mozgás.) Nem tetszik sokaknak, hogy a javaslat a cselédet egészen 18 éves koráig a gazda házi fegyelme alá helyezi. A ki valamikor abban a helyzetben volt, hogy cselédeket fogadott fel, méltóztassék visszaemlékezni, hogy nem maga az apa vagy anya kérte-e, hogy: kérem, tessék a cselédemre vigyázni, azért adtam ide, mert azt gondolom, jó helyen van, jobban tudnak rá