Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-148

16 Í48. országos ülés I9ü7 április 25-én, csütörtökön. kimutatott szegénysége folytán ne legyen képes a minimumot megadni. Most már tessék a nagybirtokosnak, a gyárosnak, a ki magániskolát tart fenn, kimutatnia a szegénységet, a melynek folytán az állam fizetéskiegészitését igénybe veheti. Eizetéskiegészitést tehát nem kaphat, de bizonyos mennyiségű fizetés megadására kényszeríttetik, igy azután az eredmény az volna, hogy nagyon sok ilyen, magánosok által fentartott iskola megszűnnék, a mit nem tartok a hazai kultúra érdekében kívánatosnak.. Itten tisztán a tanitó és az ily iskolafentartó közötti viszonyról van szó; ez magánjogi természetű szerződésen alapul és nem is mondjuk ki az ilyen tanítóra, hogy köztisztviselő. Már most a javaslat tartalmaz egy compellet a tekintetben, hogy az iskolafentartók saját érdekükben, a saját iskolájuk érdekében a tanítónak tisztességes fizetést adjanak, t. i. azt, hogy a mennyiben átléptek egy községi vagy felekezeti iskolába, a magániskolánál töltött évek beszámíttatnak a korpótlékigény megállapításánál. Ebből folyólag tehát az ilyen magános iskolafentartó, ha tanítóját meg akarja tartani, ha nem akarja, hogy azt tőle . elvigyék, önmagától arra a gondolatra fog jutni, hogy neki ezen törvényjavaslat intézkedéseinek megfelelő^ tisztességes fizetést adjon. Én feltártam a t. képviselőház előtt azon okokat, a melyek engem arra vezettek, hogy a fizetésrendezésre vonatkozó intézkedéseket ne terjeszszem ki a magánosok és társulatok által fentartott iskolákra, egyébiránt méltóztassék a pro és kontra szóló indokokat méltányolni és azután bölcseségük szerint határozni. Én akkor sem fogom a törvényjavaslatot visszavenni, vagy annak szentesítés alá terjesztésétől idegenkedni, ha esetleg Goldis László t. képviselőtársam indítványát elfogadják; de én az elmondott indokokból nem tartom azt. a hazai tanügy szempontjából czélszerűnek. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az előadó ur nem kívánván a zárszó jogával élni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Elsősorban kérdem a t. képviselőházat: méltóztatik-e a 34. §. meg nem támadott részét változatlanul elfogadni ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Goldis László képviselő ur az első bekezdéshez azt a módosítást nyújtotta be, hogy ez után: »törvénynek«, tétessék: »2. ós 3.« Kérdem a t. házat: méltóztatik-e szemben Goldis László képviselő ur felolvasott módosításával az eredeti szöveget változatlanul fentartani, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Azok, a kik változatlanul kívánják fentartani, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Kijelentem, hogy a 34. §. első bekezdését szemben Goldis László képviselő ur módosításával a ház változatlanul fentartja és ennélfogva Goldis László képviselő ur módosítása elesik. Következik a 35. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 35. §-t.) Raisz Aladár jegyző: Gsemooh János! Csernoch János: T. képviselőház! Előre is kijelentem, hogy a szakaszt elfogadom. Van azonban egy toldásom ehhez a szakaszhoz, a melyet a t. ház engedelmével talán bővebben, de mégis lehető rövidséggel akarok indokolni. A hitfelekezeti iskoláknak az állam által való segélyezése egy régi elve a magyar törvényhozásnak. A magyar állam a történelem tanúsága szerint mindig elismeréssel viseltetett azok iránt, a kik az ő kulturális törekvéseinek megvalósításában segítségére voltak. Régi törvénykönyvünk lapjai tele vannak példákkal, a melyekből kitűnik, hogy a magyar állam sohasem vonta meg segítő karját azoktól, a kik a nemzet virágát, a nemzet ifjúságát nevelték és oktatták. A századok ezen tradicziós szellemének megfelel az 1848-iki törvényhozásnak azon intézkedése is, hogy a felekezeti iskolák az állam részéről segítségben részesüljenek. Hogy ez az intézkedés mindjárt akkor és a későbbi időkben sem lett végrehajtva, annak egyedül a közbejött események az okai. De már a legközelebbi törvényes intézkedés, a mely a népoktatás ügyére kiterjed, az 1868. évi törvény lehetővé tette, ámbár nem határozottan, a vallásés közoktatásügyi miniszternek, hogy az iskolákat bizonyos módon segélyezhesse. De határozott kifejezést és megvalósítást nyer ez az eszme az 1883-ik XXX., a középiskolákról szóló t.-czikkben, a mely kimondotta, hogy a községek, és felekezetek által fentartott. középiskolák bizonyos feltételek. mellett segélyben részesülhetnek; és ezen törvényczikknek kifolyása volt az, hogy a protestáns gimnáziumok, a melyek addig sok nélkülözéssel voltak kénytelenek megküzdeni, a törvénynek megfelelő állapotba hozattak, és az ő tanáraik fizetése is kiegészíttetett. Ugyanez áll a katholikus középiskolákra nézve. A katholikus középiskolák is nyertek ujabb időben az 1883 : XXX. t.-czikk alapján segítséget és ezeknek is, különösen pedig azon iskoláknak, a melyek a gyengébb javadalmazással bíró szerzetesek birtokában vannak, fennállása és az uj kor követelményeinek megfelelő fejlesztése biztosíttatott. Ha tekintetbe veszszük, hogy a középiskolákra vonatkozó törvénynek ezen intézkedése folytán az állam nagyobb összegeket is fordít ezekre a középiskolákra, a mely összegekről tudomást szerzünk minden esztendőben a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur által ide beterjesztett költségvetésből, még sem lehet mondani, hogy az állam részéről ez tiszta ajándék, vagy talán felesleges kiadás, hanem csak nagyon . csekély összegben való megváltása azon kötelezettségeknek, a melyek az állam vállaira háramoluänak azon esetben, ha