Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-158
Í58. országos ülés 1\)\)1 május 23-án, csütörtökön. 221 dás a szélsőbaloldalon.) és a hol nincs összetartás, nincs is erő leküzdeni az abszolutizmust! (Zaj és ellenmondásoh a szélsöbaloldalon.) Meglehet, hogy én pesszimista vagyok, (Ugy van!) de egy feltétlenül tény és ez az, hogy a koaliczió mai helyzete rózsásnak egyáltalában nem mondható. (Zaj balfelöl.) A koalicziónak ezt az ingatag poziczióját, szerény nézetem szerint, felesleges megterhelni még olyan dolgokkal is, melyek a keservesen kivívott piedesztált esetleg alapjában is megrendítik. Ezt részemről — akár találok ezzel szemben ellentmondásra, akár nem — politikailag teljesen elhibázott dolognak tartom. Teljes mértékben elismerem és honorálom az igen t. miniszter urnak azt a jóhiszeműségét, a melylyel a javaslatot benyújtotta; teljes mértékben elismerem, hogy őt a legnemesebb, a legönzetlenebb intencziók vezérelték, mikor ezt a törvényjavaslatot a ház elé terjesztette; csakhogy tartozom konstatálni egészen őszintén azt is, hogy akkor, a mikor az igen t. miniszter ur ezt a javaslatot megszerkesztette, a mikor az igen t. miniszter ur ezt a javaslatot itt a házban benyújtotta, a gyakorlati eredményekkel egyáltalában nem számolt, hanem tisztán a teóriának ködös területén merengett el és fájdalommal látom, hogy ebben a ködös határban czélt tévesztett. Hogy ez igy van, azt mi sem igazolja jobban, mint a miniszter urnak egy aperszüje, a melyet akkor mondott, a mikor ez a javaslat először kisértett itt ebben a házban. Elismerem, hogy ez a aperszü fényes bizonyíték az igen t. miniszter ur önzetlensége és intencziójának nemessége mellett, de viszont bizonyítja ez azt is, hogy az igen t. miniszter ur csakis teoretikus alajson bírálta ennek a javaslatnak sorsát. Ugyanis mikor ez a javaslat először kisértett a házban, egyik képviselőtársam, nem is a mi padjaink sorából, hanem az igen t, miniszter urnak közvetlen környezetéből felkereste őt és figyelmeztette, hogy ez a javaslat mindenütt a legnagyobb izgalmat kelt. Izgatottak a szocziálisták és elégületlenek a gazdák. Ekkor a miniszter ur a következő választ adta: »Az én lelkiismeretem nyugodt, mert hogy ha én ugy oldottam meg ezt a javaslatot, hogy azzal egyik fél sincs megelégedve, akkor egészen bizonyos, hogy eltaláltam az aranyközéputat.« Mezőssy Béla: Beszédében is mondta! Horváth József: Én elismerem, hogy az igen t. miniszter urnak ez a kijelentése a teóriának tökéletesen meg is felel; a gyakorlatban azonban egész másképen fest az eredmény. A gyakorlatban ugy fest, hogy ha valaki ugy old meg egy javaslatot, hogy azzal egyik fél sincs megelégedve, akkor azt, a ki ezt a javaslatot ilyen igazságosan, de ilyen szerencsétlenül oldotta meg, mind a két oldalról egyformán ütik, és azt hiszem, ezzel a gyakorlati eredménynyel azóta az igen t. miniszter ur már meg is ismerkedett. Csakhogy ebben az esetben nemcsak az igen t, miniszter ur személye van támadásoknak kitéve, ebben az esetben a koalicziót magát is ütlegelik, mert a mi politikai ellenségeinknek étvágyát az igen t. miniszter ur személye nem elégiti ki, hanem végig vágnak mi rajtunk is, egy sort, és nagyon tartok tőle, hogy ebben az általános tülekedésben és ütlegelésben, a mely e törvényjavaslat nyomán támadt, olyanok is ellenünk találnak fordulni, a kik eddig nemcsak hogy ellenünk nem voltak, hanem határozottan velünk voltak. Elismerem itt is, hogy meglehet, hogy én pesszimista vagyok. Azonban egy dolog nem tagadható le, az t. i., hogy ez a javaslat a mi barátaink számát szaporítani nem fogja. Már pedig olyan javaslatra, a mely nem alkalmas arra, hogy a koaliczió táborát gyarapítsa, olyan javaslatra, a mely nem alkalmas arra, hogy ennek a mai kormánynak, ennek a mai rendszernek poziczióját megerősítse, az ilyen javaslatra, az én nézetem szerint, ez idő szerint semmi szükség nem volt. Én tehát kifogást emelek a javaslat ellen elsősorban időszerűség szempontjából. Ezt az idó'szeríitlenséget azonban nem azzal a tarthatatlan állítással indokolom meg, a melylyel Mezőíi Vilmos t. képviselőtársam tette, hogy t. i. ez a mai u. n. osztályparlament nem volna hivatott arra, hogy a gazda és a cseléd közti jogviszonyt szabályozza, hanem tisztán politikai czélszerűségi szempontból állítom, hogy ez a javaslat időszerűtlen. De van azután ennek a javaslatnak egy másik igen nagy általános hibája, ez pedig az időeló'ttiség. A mióta azonban én a magam részéről is felvetettem ezt a kérdést az egyesült pártok közös értekezletén, azóta itt a házban ezzel a kérdéssel az előttem szólott t. képviselőtársaim olyan részletesen, olyan kimerítően és olyan alaposan foglalkoztak, hogy ennél a témánál én a legszívesebben egyáltalában nem is időznék, ha nem akarnék rámutatni arra, hogy épen a javaslatnak. időelőttisége idézte elő azt a végtelen sajnálatos jelenséget, hogy már jó pár hete nemcsak itt a házban és a házon kívül, hanem főleg magában az országos sajtóban is ugy tárgyalják ezt a kérdést, mintha ez egy liberális és egy illiberális áramlat ütközőpontja volna. A ki a cseléd érdekében felszólal, az feltétlenül liberális, a ki a gazdaközönség érdekeit védi, az feltétlenül illiberális. Laehne Hugó: Mindig ugy volt! Horváth József: Bocsánatot kérek, én ezt a tételt ugy, a mint az felállítva van, a leghatározottabban tagadom és vállalkozom is az ellenkező bizonyítására. Azt ugyanis, hogy szocziális értékű reformokra szükség van, itt a házban köztünk senki, de senki nem vonja és nem is vonhatja kétségbe. Azokat a rendelkezéseket pedig, a melyeket a miniszter ur törvényjavaslatába belefoglalt a munkásosztály érdekében,