Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

218 158. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. oly tényálladékot foglal, a melyet a büntetőtörvénykönyv is sújt. Nagy Sándor: Az csak stiláris hiba! Ki maradt, hogy: a ki oly czélból bántalmazza. Vlád Aurél: Mindegy. A ki bántalmazza, aí a. biintetó'törvénykönyv szerint büntetendő. Most egy kihágást statuálnak egy bűncselekményből, egy oly tényálladékból, a mely a büntetőtörvénykönyv szerint vétséget képez. Milyen törvényhozási intézkedések ezek? A biró nem tudja majd, hogy a büntetőtörvénykönyv alapján, vagy pedig ezen sztrájkparagrafus alapján járjon-e el az illető ellen. Hiszen a vétség tényálladéka magában véve vétség és mint ilyen nagyobb, mint a kihágás. És ilyen a büntetőtörvénykönyv értelmében vétséget képező cselekményeket az 57. §. segélyével közigazgatási hatóságoknak hatáskörébe utaljuk át, hogy majd az a közigazgatási hatóság bánjon el majd more patrio az illetővel. Szintén a sztrájktól való félelem vezette a minisztert oly intézkedések megtételére, a melyek az állampolgári jogokat a legmélyebben sértik. Hiszen ha az a cseléd a saját házába csakis olyan embert fogadhat, a kit a gazda megenged, ez olyan belenyúlás a legprivátabb, a legintimebb dolgokba, hogy ilyen 'törvényes intézkedést semmivel sem lehet megindokolni. Ha azt akarjuk, hogy az izgatásoknak elejét vegyük, akkor egyáltalában még az újság olvasásától is eltilthatja a cselédet a gazda, hiszen az újságokban is lehet terjeszteni ezeket a veszedelmes eszméket, nem kell feltétlenül az utazó-ügynök arra, hogy sztrájkra izgassa az illetőket. Azt hiszem, hogy egyáltalában az izgatás ellen törvényes intézkedésekkel és különösen ilyen reakezionárius intézkedésekkel védekezni lehetetlenség; tekintetbe kell venni azt, hogy azon intézkedések terheit, a melyek kétségtelenül a cselédnek a sorsát javítják, a gazdák majd át fogják hárítani a cselédekre és ez az áthárítás annál inkább lehetséges lesz és annál könnyebbé válik, minél inkább tiltja el a törvény a cselédeket a szervezkedéstől. Hiszen a gazdasági törvényeket ilyen törvényes intézkedésekkel szabályozni nem lehet. Azok a kínálat és kereslet alapján lesznek szabályozva, és ha a gazdaosztály abban a helyzetben lesz, hogy szabadon szervezkedhetik, a cselédeknek szervezkedése, koalicziója pedig lehetetlenné lesz téve és azok, a kik sztrájkolni fognak, még meg is lesznek büntetve, kérdem: milyen helyzetbe kerül a cseléd ós a gazda? Abba a helyzetbe, hogy a gazda, gazdaságilag ugy is erősebb fél lévén, az összes terheket át fogja hárítani a cselédekre, illetve a cselédek bérét a terheknek megfeleléleg le fogja nyomni, a mivel szemben a cselédeknek nem lesz semmiféle eszközük és módjuk a védekezésre. Tehát egy társadalmilag és gazdaságilag gyenge osztályt olyan helyzetbe hozunk, hogy az képtelen lesz a maga gazdasági érdekeit védeni. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy egy szocziális törvényjavaslatnak nem lehet az a czélja, hogy a gyengét legerősebb fegyverétől elüsse. A miniszter ur beszédében védekezett az ellen a vád ellen, mintha ezek a cselédekre vonatkozó jogi intézkedések csak azért foglaltattak volna be a törvényjavaslatba, hogy e czimen a kormánynak joga, illetve ürügye legyen a munkást sztrájkjogától megfosztani. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, de mi e tekintetben egy rendszert látunk ennél a kormánynál. Egy rendszert látunk összes ténykedéseinél, a mely rendszernek értelmében a kormány bizonyos helyes intézkedéseket tesz, bizonyos gazdasági előnyöket nyújt az egyes érdekelteknek azért, hogy azután ezzel szemben joga és ürügye legyen őket igen lényeges jogaiktól megfosztani. Ez a rendszer, t. képviselőház, végig vonul a kormánynak összes eddigi működésén. Ott van a tanítói törvényjavaslat, — ugy az állami, mint a felekezeti tanítók íizetésrendezésére vonatkozó, — a mely lényegesen emeli a tanítóknak fizetését, de egyúttal politikai, s általában minden tekintetben függő helyzetbe hozza őket. Ott van a vasutasok fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat, a mely szintén emeli a fizetést, de ezzel szemben minden szervezkedési és mozgási szabadságot is elvesz a vasutasoktól, sőt eltiltja őket még attól is, hogy mint képviselőjelöltek felléphessenek, vagyis: elkobozza politikai jogaikat. Nagy Sándor: A képviselőjelöltségtől nem tiltja el őket. Vlád Aurél: És ott van a munkásbiztositásról szóló törvényjavaslat, a mely elkobozta a munkásoknak autonómiáját, illetve megnyirbálta azt annyiban, hogy az eddigi állapotot a munkások hátrányára a paritás behozatalával megváltoztatta. Tehát egy egész rendszerrel állunk szemben, a melynek értelmében, a mikor bizonyos előnyöket nyújt a kormány egyes érdekelt köröknek, ugyanakkor sokkal többet vesz el eddig élvezett jogaikból. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy ez a kormány, a mikor ilyen reakezionárius intézkedéseket csempész be az egyes törvényjavaslatokba, nagyon rossz szolgálatot tesz az ország társadalmi békéjének. Es szerintem e törvényjavaslattal szemben a legkevesebb joggal épen a szocziálisták szólalhatnak fel. Nem azért, mintha a javaslat nem tartalmazna súlyos hibákat és súlyos intézkedéseket a munkásosztály érdeki ellen, hanem "azért, mert ez a törvényjavaslat épen a szocziálizmusnak fogja a legnagyobb szolgálatot tenni akkor, a mikor intézkedéseinek rigorózus végrehajtása által a szocziálista propagandának egyik legnagyobb és legfontosabb előmozdítója lesz.