Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-158

Í5ü. országos ülés 1907 május 23-án, csütörtökön. 215 esetben nem igazolható be, hogy a cseléd okozta a kárt. Tudok rá esetet, a mikor juhok rakásra hullottak, és az állatorvos minden bonczolás alkalmával csakis a szivszélhüdést tudta konstatálni. Semmi külső erőszaknak a nyoma az állaton nem mutatkozott. A szívszélhűdés volt tudományosan megállapítva. És akkor ki tudja azt bebizonyítani a szolgabíró előtt, hogy annak a szivszélhüdésnek az okozója a juhásznak a tenyere, a ki ügyesen befogta az állatnak az orrát ugy, hogy az lélegzeni nem tudván, szivszélhüdést kapott? Tudjuk azokat az eseteket, a mikor a kocsisok nagy előszeretettel a vemhes kanczát idő előtt elvetéltetik, hogy nekik ne legyen bajuk a csikóval. Ki tudja akkor majd utólag bizonyítani, hogy az a kancza tényleg vemhes volt és hogy a kocsis volt a kár okozója? Számtalan ilyen esetet lehetne felhozni a gazdasági életből, mikor a gazda eddig el tudott bánni saját hatáskörében, gazdái hatalmánál fogva a cseléddel és azért, mert a többi cselédek is tudták, hogy a cseléd bűnös és a gazdának igaza van. A gazdaságban uralkodó ez a közfelfogás nyújtott garancziát arra nézve, hogy visszaélés nem történhetett, s ez biztosította a rendet és nyugalmat a gazdaságban. Kötelességemnek tartom, t. ház, kifejezést adni még azon alapos aggodalmamnak is, hogy ha ez a törvényjavaslat így, a mint van, elfogadtatik, ha a gazda és cseléd közti viszonyt merev jogviszonynyá teszi és abból minden erkölcsi elemet kiküszöböl, a gazdát gazdái hatalmától és fenyitósi jogától megfosztja, akkor igaza lesz Mezőfi t. képviselőtársamnak, a ki azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat fogja megnyitni előttük a majorokat. Tudjuk a mindennapi életből, hogy semmi sem mérgesítheti el jobban az emberek közt a viszonyt, mintha a köztük felmerült differencziákat bíróság elé viszik. Jóbarátok, rokonok gyakran veszekednek egymással, éles ellentétek merülhetnek fel köztük, de az ellentétek megint elsimulnak, elfelejtetnek; de a mint az egyik bíróság elé viszi a dolgát, életfogytiglan tartó ellenségeskedés lesz belőle. Ettől a következménytől féltem a jövő gazdáit és cselédeit egyaránt, mert a cselédekre nézve is sokkal súlyosabbak azok a következmények, a melyeket e törvényjavaslat rájuk ró elsősorban azáltal, hogy j^ereskedniök kell, •másodsorban pedig, hogy ha csakugyan vétkesek, mindjárt alkalmaztatásukat vesztik el. Mert más megoldást nem találhatunk. Eddig a cseléd kikapott igy vagy ugy. Kikapta gazdájától a maga fenyítékét. Ha ezt igazságtalannak találta, az eddigi törvény értelmében is elégtételt kereshetett a hatóságnál, de, ez csak a legritkább esetekben fordult elő. Én legalább ilyen esetről soha nem hallottam. Ezentúl pedig nem fenyíttetik, hanem egyszerűen elveszíti kenyerét, eltávolítják abból a gazdaságból és kártérítésre ítélik, mely kártérítési kötelezettségének természetesen eleget tenni nem tud, mert összes vagyona, minden ingósága nem ér meg annyit, mint amennyit megért az a ló vagy ökör, melyet tönkretett. T. képviselőház! Kötelességemnek tartottam ezeket az aggodalmaimat kifejteni és még különösen a hatóság előtti eljárásra s a sok cselédperre való tekintettel egy nagy aggodalmamnak kell kifejezést adnom, t. i. annak, hogy ezeket a cselédpereket még a szükségen felül mesterségesen is szaporítani fogják olyanok, a kiknek az érdekükben áll. Mert hát a legmodernebb felfogás szerint a szegény, nagyon szegény cseléd- és munkásembernek jóléte iránt érdeklődni nagyon jövedelmező üzlet volt eddig is; most egészen uj jövedelmi forrás kínálkozik ebben a törvényjavaslatban olyanok részére, a kik a vidéken ilyen cselédperekben való képviseletet .szeretnek elvállalni. (Felkiáltások balfelöl : Ügynökök! Utazók!) Lehetnek azok ügyvédek, vagy nem ügyvédek, az tökéletesen mellékes, nevezzük őket cselédprókátoroknak. Ezek a cselédprókátorok ki fogják tanítani a cselédeket arra, hogy milyen esetekben van nekik joguk a hatóság elé menni panaszszal, mit szabad nekik tenni, hogyan játszhatják ki ezt és azt az intézkedést, és denikve ezeknek révén, ezeknek jogi tanácsa folytán az egész környék gazdái, kis-, nagy- és legnagyobbgazdái egyformán folytonosan vagy alperesként, vagy felperesként cselédperekben fognak utazni és eljárni. Ez ellen a veszély ellen, a melyet ha tréfásan adtam is elő, de nagyon komolynak tartok, én azáltal kívánnám a gazdákat megvédelmezni, hogy a törvényjavaslat mondja ki azt, hogy az ezen törvény alapján folytatott cselédperekben, eljárásokban semmiféle eljárási költség meg nem állapitható; teljesen ki kellene zárni a költségek megálki/pitását. (Helyeslés balfelöl.) Akkor azután ki csupa lelkesedésből és a cselédek iránti rajongó szeretetből vállalja magára ezt a képviseletet, hát az teheti, annak buzgósága iránt tisztelettel fogunk viseltetni, de legalább azt haszonlesésből nem fogja tehetni senki. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezeket az aggodalmaimat, a melyeket •— mondom — azért tartottam egész őszintén és tárgyilagosan kifejtendőknek, mert meggyőződésem szerint ez a törvényjavaslat igen fontos érdekeket érint, én itt kötelességszerűleg elmondottam. És ha ezt a törvényjavaslatot mindezen aggodalmaim daczára elfogadom általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, ezt csakis két okból teszem. Először is némileg megnyugtat engem az, hogy ez a törvényjavaslat — a mint beszédem elején mondottam — olyan nagy és széleskörű előkészitésen ment keresztül; az Országos Ma-