Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-148

Í4S. országos ülés 1907 április 25-én, csütörtökön. 1:3 nes magaviselet miatt fegyelmi eljárásnak van helye. Ebben a tekintetben egy körülményre vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét. Akkor t, i., a mikor a Berzeviczy-féle törvényjavaslat meg­vitatására egy ankét tárgyalásra hivatott össze vagy rendeztetett, akkor Polónyi Géza a követ­kezőket mondta (olvassa) : »Hát, kérem, mit jelent az, hogy államellenes irány ? Nagyon jól tudom, t. értekezlet, hogy én itt nyitott ajtót török be ; nagyon jól tudom, hogy ez kormányzati utón szol­gálni akarja azt a magas czélt, hogy a kik állam­ellenes üzemiekben részesek, a kormány fegyelmi utón az üstöküket megragadhassa. T. barátaim, ha ez a jog csak ott érvényesülne, a hol nemze­tiségi jogokról van szó, jó volna, de ha érvényesül ez a jog ott is, t. uraim, a hol a politikai meg­győződést akarják államellenes irány ürügye alatt békókba verni, — mert ezen szöveg szerint tel­jesen lehetséges — én a magam részéről, t. uraim, azt, hogy ilyen általánosan determinált »irány«-t a nélkül, hogy tüzetesen akarnám meghatározni, hogy mit értek én ilyen irány alatt, a melyet mint jogász akczeptálhassak arra, hogy ez a hivatal­vesztésre kellő ok legyen, nem fogadok el.« Zár­jelben van : Felkiáltások : Meg van határozva ! »Nines meghatározva ; csak azután mondja, hogy ez és ez esetben«. T. ház ! Az az »államellenes« szó ruganyos fogalom. Én azt gondolom, hogy államellenes lehet valamely pártnak vagy valamely egyénnek magaviselete, de az államellenesség fogalmát hatá­rozottan megállapitani nem lehet. Most ki műkö­dik államellenesen ? E házban talán senki. Mihelyt változnak a pártviszonyok, azonnal megváltozik az államellenességről való fogalom. Magától értetik, t. ház, hogy én csak azért szólaltam fel, hogy külö­nösen ezt a homályosságot eltávoüttassam. És épen azért kérném a t. házat, hogy ebben a szöveg­ben határozottan megneveztessenek azok a ható­ságok, a melyeknek rendeleteivel szemben tör­ténhetik az ellenkezésbejutás. Végül csak annyit mondok, t. ház, hogy kényes a néptanitók helyzete. Egyetlenegy példát hozok fel. Az erdélyi szászoknak van egy nép­daluk, a melynek ez a szövege (olvassa) : »Siebenbürgen, Land des Segens, Land der Füllé und der Kraft, Mit dem Gürtel der Karpathen, Um das grüne Kleid der Saaten Land voll Gold und Rebensaft.« És e dal utolsó verse azt mondja : »Siebenbürgen, süsse Heimat, Unser theures Vaterland.« (Felkiáltások a baloldalon : Magyarul! Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Lindner Gusztáv (olvassa) .­»Sei gegrüsst in deiner Schöne Und um allé deine Söhne Schlinge sich der Eintracht Band.« Azt kérdem, szabad-e a néptanítónak ezt a dalt énekeltetnie ? Vagy eüenmondásban van-e ez az eskü szövegével, melyben csak a magyar hazáról van szó ? Én ezt a kérdést csak azért vetem fel, mert ismerem népemet. Mi mindig lojális fegyverekkel küzdünk és itt, ezen a helyen, az ország legmagasabb fóruma előtt előhozzuk sérelmeinket, kívánalmainkat, és ha egyszer valami törvénybe iktattatott, azt határozottan, pontosan és lelkiismeretesen megtartjuk és hűségesen követ­jük. (Elénk helyeslés.) Azért vetem fel, mert én abban a véleményben vagyok, hogy (Zaj. Elnök csenget.) halhatatlan költőnknek az a mondata, hogy : »A nagy világon e Mvül nincsen számodra hely«, (Igaz ! ügy van !) csak a múlt időre vonat­kozott, (Mozgás.) mert most százezrek kivándorol­nak. Az én ideálom az, hogy mindenki szivesen maradjon ebben a hazában ; ne azt mondja csak : »Itt élned, halnod kell« ; hanem azt mondja : Én hazám érdekében működni, munkálkodni, szen­vedni, tűrni akarok, itt élni és halni akarok, nem azért, mert itt élnem és halnom kell, hanem azért, mert itt élni és halni akarok. (Elénk helyeslés.) Buzáth Ferencz: T. ház! Goldis László kép­viselő urnak azt az indítványát, hogy a felekezeti tanitók a magyar esküminta mellett még azon­kívül az illető felekezet nyelvén is letehessék az esküt, nem fogadhatom el. Nem pedig azért, mert a törvényben a tanító közhivatali funkczionárius­nak vétetik fel, a tanító tehát a közhivatalnok fogalma szerint bírálandó el; már pedig a köz­hivatalnokok csak magyar nyelven tehetik le az esküt. (Helyeslés.) Az eskü ezenkívül még az állami hozzátartozandóságot is fejezi ki. Már pedig­len, ha a magyar nyelv mellett egy másik nyelven is letehetik az esküt, akkor a hozzátartozandóság legalább is kétes színben tűnik fel. Egyébként is annak, hogy az esküt más nyelven is letehessék, semmi akadálya nincsen ; leteheti az esküt a saját nyelvén is, hanem a hivatalos nyelv, a melyen az esküt leteszik, nem lehet más, csak a magyar. Csupán ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház ! Az előadó ur módosí­tásához természetesen hozzájárulok, mivel az mást nem czéloz, mint hogy a törvényjavaslatban a nem állami tanítókra nézve kötelezővé tett eskü­minta szórói-szóra egyezzék azzal, a melyet az állami tanítókra nézve már elfogadtunk és ebből az okból is kérném, hogy méltóztassék minden módosítástól tartózkodni, mert hiszen az eskü­minta szövegét,[mikor az állami tanítókról tanács­koztunk, alaposan megvitattuk, csiszoltunk rajta, a mit csak lehetett csiszolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom