Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-157
192 157. országos ülés 1907 május 17-én, pénteken. törvényes tilalom nem korlátozza. Azonban Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam nem is azt panaszolta fel, mint hogyha a cselédeknek nem volna joguk és módjuk a szerződés megkötése előtt egyöntetű fellépésre és esetleg a szerződéskötés megtagadására, hanem azt tekinti jogfosztásnak, hogy a törvény elrendelné, hogy a már megkötött szerződést ugy az egyik, mint a másik fél betartsa, és a törvény nem engedné meg azt, hogy a már megkötött szerződést akár az egyik, akár a másik fél önként és egyoldalulag felbontsa. (Zaj.) Ugron Gábor: Elég volt eddig az emberek szava. Elrontották a cselédeket! Buday Barna: Tagadom, hogy ezt jogfosztásnak lehetne nevezni. Ha meg lehet engedni, hogy bármikor önkényesen megszeghesse a munkás a szerződést, bármikor a munkát megtagadhassa és ezzel a gazdát sarokba szoritván, aránytalan kedvezmények megadására kényszerithesse, akkor kérdem, tulajdonképen micsoda értelme van a szerződésnek ? (Igaz! Ugy van !) És mi értéke van annak a körülménynek, hogy a gazda a legnagyobb nyugalommal a szerződés védelme alá helyezi érdekeit és ennek a szerződésnek megtartására köteleztetik is, de a cseléd ép oly szabadon rendelkezik munkája felett, mintha szerződést egyáltalában nem kötött volna? (Igaz! Ugy van!) Yan egy elmélet, a melyet a szocziálista urak nagyon szívesen kizsákmányolnak és ez az, hogy a gazda és a cseléd mint szerződő felek nem esnek egyforma beszámítás alá, mert a cseléd, hogy éhen ne haljon, a körülmények nyomása alatt kénytelen szerződést kötni oly feltételek alapján is, a melyeket magára nézve nyilván kedvezőtleneknek tart. Ha ezt elfogadom, akkor arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy jogérvényes szerződést cselédek és munkások között egyáltalában nem lehet kötni, (Igaz! Ugy van!) mert hiszen a kényszer-körülményt a szocziálista urak minden egyes esetben konstatálni fogják. (Igaz! Ugy van!) Ha azonban van kényszerkörülmény, kényszerhelyzet, akkor az tisztán és kizárólag a magyar gazdaközönségre nehezedik, mert hiszen épen a szocziáldemokraták hangoztatják legjobban a mai társadalom és gazdasági rend kritikájaként, hogy a kivándorlás évenként 200—300.000 munkástól fosztja meg az országot; mert sajátszerű esetlegesség, hogy a mióta a szocziáldemokráczia hivatásának igazában gyakorlatába lépett, azóta a kivándorlások száma épen megkétszereződött. (Igaz! Ugy van ! Elénh ellenmondás a középen.) Zakariás János: Megzavarták a nép lelki nyugalmát. Buday Barna: Ha a falvak kiürültek, ha az év bizonyos szakában munkást kapni alig lehet és az aratási munkálatokat tisztán idegen munkások bevonásával biztosithatjuk, akkor kétségtelen, hogy a kényszerhelyzet nem a munkások rovására áll fenn, hanem a gazdák vannak kényszerhelyzetben, a kik a munkásválság és cselédválság nyomása alatt kénytelenek oly terhes feltételek mellett is szerződtetni, a melyeket magukra nézve csak kedvezőtleneknek tarthatnak. A törvényjavaslat másik botrányköve az, hogy az elszegődött cselédek útlevelet nem kapnak, valameddig szerződésbeli kötelezettségüknek eleget nem tesznek. E tilalomból megkonstruálják a költözködési szabadság sérelmét, feledvén azt, hogy még a költözködési szabadság felett is magasan áll az, hogy az erkölcsi eszmény és emberi tekintély szenvedne súlyos sérelmet azáltal, hogy ha az adott szó, a kötelességtudás és becsületérzés erkölcsi tekintélyeit törölné, megszüntetné, vagy lazitaná oly törvényes rendelkezés, a mely a költözködési szabadságot lealacsonyítja kötelességükről megfeledkező, szerződésszegő emberek egérutjává. Csak az a közszabadság lehet igazán szent, a melynek alkatelemei erkölcsösök, de hogy a költözködési szabadság a szerződéstörő, megbízhatatlan emberek tolvaj köpeny egévé váljék, bocsánat, ez nem lehet a köz érdeke, (Igaz! Ugy van!) sőt minden érzésemmel tiltakozom az ellen a felfogás ellen, hogy a munkásra csak addig nehezednek kötelezettségek, valameddig ehhez a földhöz hü marad, ennek jó, rossz sorsában részt vesz, ós munkáját a nemzeti élet fejlődésének érdekében értékesiti, de abban a pillanatban, ha jobb pénzért, nagyobb fizetésért idegen országnak ajánlja fel erejét, abban a jDÍllanatban, a midőn a hon elhagyásának fenséges elhatározására jut, abban a jjillanatban a törvény jogosítsa fel őt még a szerződés megszegésére is, és abban a pillanatban adjon neki a törvény jogot olyan kötelességek felbenlmgyására és elmulasztására is, a melyeknek teljesitése elemi törvénye^ a becsületérzésnek és kötelességteljesitésnek. (Elénlc helyeslés.) Miután a javaslat ellen felhangzott konkrét sérelmek legnagyobb részével Návay Lajos t. képviselőtársain meglehetős sikerrel végzett, én részemről fentartom a további hozzászólás jogát a részletes tárgyalások alkalmára, és ezúttal még csak néhány észrevételt kiváaok tenni. (Ball juh! Hallj uh!) A közvélemény felkorbácsolásának és megtévesztésének következményéért én ezen törvényjavaslatot felelőssé nem teszem. Azonban igenis felelőssé teszem a szocziálista urakat (Igaz! Ugy van!) azért, hogy szereplésükkel aggodalmat keltettek a törvényjavaslattal szemben még abban a körben is, a mely különben a törvényjavaslatnak egyes terhes intézkedéseit elvállalni eredetileg hajlandó volt. A gazdaközönség akkor, mikor ennek a cselédtörvénynek reformját sürgette, tisztában volt azzal, hogy egy harmincz év óta nyugvó törvényhez hozzányúlni a nélkül nem lehet, hogy a jogegyenlőség elvéhez és a
