Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-157

186 157. országos ülés 1907 május 17-én, pénteken. fogják helyeselni, de nekem kötelességem legjobb lelkiismeretem szerint kifejezést adni meggyőződésemnek — ily ténykedésre és cselekedetre ez a parlament nem bir azzal a külső és belső erővel, a mely ebhez szükséges. (Zaj.) Abban a perezben, a mint elismerjük a népképviseleti rendszer reformjának szükségét, kétségtelen, legalább az én véleményem szerint kétségtelen, hogy elismerjük, hogy mi a belső és külső tulajdonságainknál fogva optima fide is előfordulható befolyásolhatóságunk miatt e kérdések megoldásához nyugodt lelkiismerettel nem foghatunk. Ebben a tekintetben, engedelmet kérek, nem érthetek egyet Giesswein t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában kifejezett meggyőződésével, hogy ha mi képesek vagyunk uj parlamentet, uj népképviseleti rendszert csinálni, akkor csak képesek vagyunk egy cselédtörvény megcsinálására is. Ez a tétel nem állhat meg, mert a parlament és a pártok bizonyos programm alapján, megállapodott elvek szerint kapják a nép megbízását, hogy az ország ügyeit rendezzék. Akkor tehát, a mikor ebben az országban .a felfejtett politikai harczok következtében kétségtelenül kitűnt, hogy a képviseletet reformálni kell... ' Zakariás János : És az államrendet biztosítani kell! Maniu Gyula: ... akkor e feladat teljesítésén kivül nincs meg az a képességünk oly törvények meghozatalára, a mely törvények szocziális feladata tekintetében választóinktól semmiféle megbízást nem kaptunk. Ezekben bátor voltam kifejteni azokat az indokokat, a melyekből kifolyólag politikai szempontból nem fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot. Legyen szabad most kijelentenem, hogy magából a törvényjavaslatból kifolyólag sem fogadhatjuk el azt azért, mert oly intézkedéseket tartalmaz, melyek vagy részben nem megfelelők, vagy részben rosszak, vagy pedig teljesen feleslegesek. A midőn az ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával elhangzott felszólalásokat vizsgálom, egy érdekes jelenségre bukkanok. T. i. majdnem minden egyes szónok erősen támadja a javaslatot, mindenegyes szónok, mondhatom, sok kifogásolni valót talál benne, és a végén mégis elfogadja, a törvényjavaslatot általánosságban azzal a kifejezett gondolattal, illetőleg reménynyel, hogy a részletekben sikerülni fog olyan változtatásokat tenni, a melyek mégis el fogják tüntetni a törvényjavaslatból azokat a részleteket, a melyek nem helyesek. Minden törvényjavaslatnak megvannak a maga alapgondolatai, minden törvényjavaslatnak megvan a maga alapkonczepcziója és megvannak annak mellékintézkedései. Ha tehát mi egy törvényjavaslatot általánosságban elfogadunk olyanképen, hogy annak alapgondolatát magunkévá teszszük és a mellékintézkedésekben bizonyos változtatásokat helyezünk kilátásba, ez teljesen érthető. Csakhogy ebben a törvényj avaslatban a leglényegesebb pontok nem tetszenek.. Hiszen méltóztassék visszaemlékezni Giesswein t. képviselőtársunk felszólalására, a kit mindenesetre olyan embernek tekinthetünk, hogy ebben a kérdésben a maga nézeteit hivatottan elmondhatja. Giesswein képviselő ur pedig, a ki egy tekintélyes pártnak tagja, kijelenti, hogy ő ezt a törvényjavaslatot elfogadja, de milyen feltétellel, milyen reservatio mentalis-szal ? Azzal, hogy azon paragrafusok és azon intézkedések, a melyek a cselédek szervezkedését, a cselédek sztrájkba lépését lehetetlenítik, a törvényjavaslatból kiküszöböltessenek. Zakariás János : Ez nem reservatio mentalis. Maniu Gyula: Engedelmet kérek, ennek a törvényjavaslatnak épen a leghivatottabb emberek kijelentése szerint nem az az alapgondolata, hogy a szervezkedés és az ebből esetleg bekövetkező sztrájk megakadályoztassák ? (Egy hang : Nem az ! Zaj.) Kolléga ur lehet, hogy igy fogja fel, de a törvényjavaslat benyújtója máskép kontemplálja. T. i. az az alapelve ennek a törvényjavaslatnak, hogy a gazdák ne tétessenek ki annak a veszélynek, hogy most, mikor a munkaerő úgyis kevés, egy szép napon cseléd nélkül maradjanak. Ez pedig nem történhetik másképen, mint ugy, hogy ha a cselédek szervezkednek és esetleg sztrájkba lépnek. Természetes, hogy ha ezt az általam annyira perhorreskált alapgondolatot el nem fogadja a ház, akkor az egész törvénynek nincs értelme. De melyik a másik alapgondolata ennek a törvényjavaslatnak ? Az, hogy mentesittessék a földbirtokos esetleg oly cselekedeteinek következményeitől, a mely cselekedetek, mondjuk, a házi fegyelemből folynak. Ilyennek tartom pl. a költözködés jogának megszorítását, ilyennek tartom a vendégfogadás megtiltását. . . (Zaj.) Somogyi Aladár: Ez fáj! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Maniu Gyula: ... ilyennek tartom a házi fegyelem kérdését, ilyennek tartom a becsületsértés kérdését. Most már csak nem fogják önök azt tagadni, hogy ezek a dolgok mégis csak nagyon fontos intézkedései a törvényjavaslat alapgondolatának % Volt szerencsénk gyönyörködni abban a beszédben, a melyet Navay képviselő ur volt szíves előadni, a melyben tényleg igen sok jó dolgot hallottunk és ebben a beszédben mit mond Návay képviselő ur ? Azt mondja, hogy épen ezen törvényes intézkedéseken, a melyeket felsoroltam, a részletes tárgyalásnál okvetlenül bizonyos változtatásokat kell tenni. E szerint hova jutottunk ? Akkor odajutottunk, hogy azok, kik leghivatottabbak volnának ezen kérdéssel szocziális szempontból foglalkozni, ennek a törvényj avaslatnak alapgondolatait támadják meg és az alapgondolat tekintetében kivannak a részletes tárgyalás során változtatást tenni. En ezen utón az előttem felszólalókat nem követhetem. Nekem egy törvény meghozatalánál a főkérdés az, vájjon azaz alapgondolat, azon gazdasági konczepczió, a mely a