Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

156. országos ülés 19Ő7 május 16-án, csütörtökön. 175 győződve arról, hogy ilyen humánus törvényszakaszok képesek lesznek a humánus érzületet felkelteni és erősíteni. Lehet, hogy e reménye nem fog beválni, de ezt az eshetőséget, remélem, meg fogja hazudtolni az élet, és e törvény valóban javítani fogja a cseléd és gazda közti viszonyt. (Helyeslés.) T. ház! Ha vizsgáljuk, hogy e törvényjavaslat miért lett megalkotva, azonnal szembe tűnik, hogy e javaslat bizonyos részeiben kifejezésre jutó nagyobb szigor egyik indoka az a tény, a mit tagadnunk nem lehet, hogy az elmúlt egynéhány évben a cselédek és gazdák közötti viszony rosszabbodott egyrészt a kivándorlás, a cselédhiány által, másrészt a fegyelemnek, a tiszteletnek oly nagymérvű megcsökkentése folytán, a melyet nemcsak a gazda vesz észre, hanem mindenki, a ki az országban közügyekkel és közigazgatással foglalkozik. Én nem abban látom a legfőbb bajt, a legfőbb bűnét az izgatásnak, hogy a pesti kongresszusokon összejönnek a t. urak megbeszélni a helyzetet és hogy egy tudományos szocziálisztikust működést akarnak kifejteni; az mindenkinek joga, ha nem értünk is vele egyet; minden társulásnak, szövetkezésnek megvan a létjogosultsága. De ha a vidéken látom ennek az izgatásnak a hatását, ha látom, hogy hova fajult a helyzet pl. az elmúlt évben, midőn 24 óra elég volt a félrevezetett lakosságnak, hogy elfelejtkezzék a jogról és törvényről, és gyűlölettel és a legnagyobbfoku fegyelmetlenséggel álljon szemben a gazdákkal, hogy folytonosan szerződésszegésből élve, a gazda szorult helyzetét kihasználja, ugy ezt valami magasröptű tevékenységnek nevezni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Lássuk még azt is — és ezt a fontos pontot azok figyelmébe ajánlom, a kik a népnek önzetlen jóbarätai — hogy vájjon gyarapodott-e a jólét a falun, a munkás megélhetési viszonyai javultak-e? Tessék ellenkezőleg megnézni a kriminális statisztikát; azt látjuk, hogy a folyó évben a kihágások, hála az önök működésének, 60—70°/o-al szaporodtak; tessék megnézni a korcsmák bevételét; tessék megnézni ma vasárnap egy falu népét, ott részeg embereket és elégedetlen polgárokat lehet látni. Egy hang (% középen): Be kell csukatni őket! (Zaj.) Návay Lajos: Eem. Bocsánatot kérek, azokat kell elsősorban becsukatní, a kik ennek okozói. (Élénk Jtelyeslés és taps.) Személyesen láttam, hogy az a munkás, a ki állítólag nem tud megélni keresményéből, vasárnap tiz forintot tett a kuglira, hazárdjátékra. Nem önök, hanem mi állunk sokkal közelebb a néphez, a melylyel egy kenyeret eszünk. A mi működésünk is csak akkor lesz értékes, hogy ha szeretettel kapcsolatos, de nem lesz az önöké, a kik távol állanak a néptől és jórészt csak azért agitálnak, hogy maguknak egyéni hasznot, előmenetelt és bizonyos tekintélyt biztosítsanak. (Igaz! Ugy van!) Látom most is, hogy ezen taktika uralkodik ezen törvényjavaslattal szemben is, és meg vagyok győződve, hogy az a felszólalás, a melylyel ezen törvényjavaslat indokait és dispoziczióit helyeselni kívánom, talán már a legközelebbi órákban a reakczió bélyegével lesz megbélyegezve, és Junkertum kifolyásának fogják tulajdonítani. Engem ez nem feszélyez nézetem kimondásában. Egyet azonban állithatok : hogy senki sem perhorreskálna ugy egy derestörvényt, mint ón, és hogy senki sem kivan e törvényjavaslatban annyit a népnek, mint szerény magam. És mivel e szempontból kívánom vizsgálni a törvényjavaslatot, nézem azokat az előnyöket, a melyeket a múlthoz képest tartalmaz. Bármennyire le tetszettek szólni az 1876-ik évi törvényt, mégis abból kell kiindulnom, mert az az alap, amelyen állunk és hogyha elkövetkezik, a mit állítanak, hogy e javaslatnak nem szabad törvényerőre emelkednie, hogy t. i. akkor az országban felfordul a rend, akkor más törvény nem fog rendelkezésünkre állani, mint az 1876-ik évi törvény. Én az 1876-ik évi törvénynyel szemben csak néhány kérdést kívánok tenni. Méltóztassék nem Schlagwortokkal dolgozni, hanem megkérdezni azt a cselédet, vájjon kivánja-e, hogy 45 napig a gazdája által gyógykezeltetésben részesüljön, vagy kivánja-e, hogy ezentúl családja tagjai gyógykezeltetésben, orvoslásban részesittessenek ? Egy hang (a középen) : Eddig is megvolt! Návay Lajos : Eddig nem volt meg. A családtagoknál nem volt, méltóztassék elolvasni azt a törvényt. (Zaj.) Méltóztassék megkérdezni, hogy kivánja-e, hogy vasárnap és ünnepnap szünnapja legyen ? A képviselő ur azt mondja, ez semmi, az a szünnap eo ipso kijátszható, mert a törvény ugy disponál, hogy a cselédet vasárnap is lehet munkára kényszeríteni. Elismerem, hogy a cselédnek annyi szünetet és annyi szabadságot nem lehet adni, hogy pl. minden budapestiszocziálista kongresszusra felutazhassak, (Igaz ! Ugy van !) de hogy istentiszteletre menjen, hogy erkölcsét, lelkületét nemesíthesse, testét jaihentethesse, arra eddig is adtunk, ezentúl is készségesen adunk szabadságot, és legyenek meggyőződve arról, hogy ebben a tekintetben sem várunk a központtól utasítást és tanácsot. (Helyeslés.) És tessék csak azt is megkérdezni, vájjon semminek tekinti-e a mezőgazdasági cseléd, hogy ezentúl minden ingyenes munkától mentes, neje, gyermekei, családtagjai nem tartoznak a gazdánál robotmunkát teljesíteni ? Méltóztassék megkérdezni, vájjon a katonasorra behívott cseléd nem tekinti-e nagyon fontosnak, hogy akkor, a mikor behívják, családja továbbra is a rossz, bőrkabátos gazdának terhére bérben és ellátásban részesittetik ?