Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

156. országos ülés 1907 május 16-án, csütörtökön. 173 mert gazdasági viszonyaink nehezek, abban indokát lássam annak, hogy ez a birtokososztály és nevezzük a nevén a gyermeket, mert tulajdonképen mindig arról beszélünk, mikor kisgazdákról akarunk szólni, az a középbirtokososztály, a régi nemesi osztály, olyan nehéz helyzetben volna, hogy ne volna képes a humanizmus követelményeinek megfelelni. Ez ellen a magam részéről tiltakozom, mert egy osztály, a mely nemzetfentartó czimre akar számot tartani, nem elég, h cl ä történelem megsárgult lapjaira hivatkozik, hanem kell, hogy a jelen élet nehéz kötelességeit maga előtt lássa és hogy azon nagy tradicziókat, a melyeket apáinktól örökölt, a jelen, munkája, önfeláldozása által tartsa ébren. (Élénk helyeslés.) Mert, engedelmet kérek, ha tekintjük a mai középosztály — vagy nevezzük gentry-nek — állapotját megengedem, hogy ez az osztály sokban szenved károsodást, sokban nem kéjies azt a pozicziót elfoglalni, a melyet 1848 előtt elfoglalt. De ezt tisztán annak tulajdonítani, hogy ez nem tudom milyen politikai rendszernek volna a következménye, ez a tények eltagadása, mert az ok tulajdonképen nem egyéb, mint hogy 1848 óta a küzdőtér tágabb lett, szaporodtak a versenytársak, tehát az, a ki ma vezetni akar, többet tartozik tenni, többet tartozik teljesíteni a kötelességekből, mint a mennyit teljesítenie kellett 1848 előtt, a mikor egy privilegizált osztály az ő kizárólagos privilégiuma birtokában a vezetés szerej)ét tényleg már a születés fényénél fogva kezeibe kapta. Es ha már erről szólunk, a történelmi középosztály legszebb hivatását a jelenben abban látom, hogy a történelem által megedzett izmait a magyar modern munkának rendelkezésére bocsátja, élére áll a demokratikus haladásnak, (Elénk helyeslés a középen.) és a maga osztályának hivatását nem abban találja, hogy a múlt privilégiumait fejleszteni akarja, hanem a múlt privilégiumait abban keresi és leli is fel, hogy szolgálja a nemzet egészét. (Elénk helyeslés.) És, engedelmet kérek, hogy egész őszintén szóljak, mert szükséges, mint a mostani vita mutatja, hogy tisztán lássuk a helyzetünket, vájjon a mai hisztérikus alapokon nyugvó középosztály romlását egyedül a versenyben való képtelenség okozta-e, vájjon nem járultak-e hozzá bizonyos szubjektív hiányok és hibák, a melyekre rá kell mutatniok elsősorban azoknak, a kik ezen osztály fenmaradását — s köztük én is, ép ugy, mint t. barátaim — szükségesnek és fontosnak találják? A régi kúriák düledező falait nem. lehet újra felemelni azáltal, ha azt mondjuk mindig magunkról, hogy mi voltunk a nemzetföntartó elem; nem tudjuk fentartani azáltal . sem, ha irigy szemmel nézzük más szorgalmas, produktív osztályok térfoglalását, hanem csak egy utón, ha t. i. mi is kiállunk a munka terére és nem a kaszinók síkos parketjén ,és nem a lóversenyeken, hanem a munka terén r

találjuk fel vezető szerepünket. És a midőn a mai közélet vezetésében, fejlesztésében fájdalommal nélkülözzük mindnyájan a magyar középosztály szereplését, a midőn a községi közigazgatásban vagy a megyei bizottsági teremben olyan ritkán hangzanak el a komoly autonóm munkának kifejtésére irányuló beszédek, a midőn annyira idegenkedik a mai fiatalság attól, a mi pl. Angliának nagyságát képezte, t. i. hogy kötelességismerően kivegye részét az önkormányzatból, nem szaladva hivatalok után és nem űzve nepotizmust, hanem erejét abbali találva és keresve, hogy tisztelettel lássa el hazájának, tartományának, községének belügyeit: akkor ne csodálkozzunk azon, ha ez az osztály előbb-utóbb elveszti a talajt lábai alól és önként visszacsúszik, nem azért, t. képviselőház, mert ellenségekkel áll szemben, hanem mert saját gyengesége képezi legnagyobb ellenségét. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A midőn ezért ezt a törvényjavaslatot kritizáljuk, akkor igenis ugy, a mint ő nagyméltósága a miniszter ur is emiitette, iparkodnunk kell arra, hogy a kisgazdák helyzetén, a kiknek megélhetési viszonyai tényleg nagyon nehezek és súlyosan érintetnek, lehetőleg könnyitsünk s hogy a világért se alkossunk olyan törvényt és olyan rendszabályt, a melynek végrehajtása egyesek kárával jár, vagy — a mi még nagyobb kár — egygyel többel szaporítsuk azon törvények számát, a melyek nem hajthatók végre, mert a gyakorlati életben végrehajtásra nem alkalmasak. És ha e tekintetben szólalnak fel azok, a kik a gazdák érdekében szót emeltek, hogy a kisgazdák terhein könnyitsünk, én magam, és azt hiszem, a t. ház is azon lesz, hogy igenis gyökeresen javítsuk a javaslatban, a mi a kisgazdák érdekében javítható, azonban fentartsuk azon lényeges pilléreket, a melyek nélkül elvész egészen ez a törvényjavaslat. A közép- és kisbirtokososztályok tekintetében pedig vagyok bátor ismételten utalni a tradiczióra, mindig a nemesi áldozatkészség volt a nemesi oklevélnek a legszebb ékessége, erre iparkodtak eleink 1848-iki működésükben, a midőn a jobbágyság eltörlésével sokkal nagyobb áldozatot hozott az az osztály, mint a minőt most kérnek tőlünk a cselédtörvény által; sokkal nagyobb mérvben jött akkor segítségére a középosztály az alsóbb osztálynak, mint most, a midőn csak arról van szó, hogy a szegény ember bajait orvosolja, hogy az iskoláztatás költségeihez a maga részéről hozzájáruljon, a midőn csak arról van szó, a mit törvénybe iktatni felesleges is volna, ha a magyar társadalom szine-javában meg volna az a humánus szellem, a mely nélkül modern államban sem társadalmi,, sem politikai helyzetet elképzelni nem lehet. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.)