Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-156

164 156. országos ülés 1907 május 16-án, csütörtökön. a törvénykezési viszonyok nagyon rossz lábon állhatnak. Ezért tehát, t. képviselőház, az én szerény felfogásom szerint e parlamentnek elsőrendű kötelessége az, hogy ugy a törvénykezési, mint az adó- és minden egyéb reform megvalósításával (Helyeslés.) szakitson azon régi felfogással, hogy itt Magyarországon a termelő osztálynak nincs helye, a ki becsületes munkával akarja munkálni ősi földjét, annak megélhetési feltételei nincsenek meg. Itt Magyarországon, t. ház, ha megengedik, hogy a mérleget felállítsa az ember, a fogyasztónak rossz dolga van, a termelőnek rossz dolga van, ellenben mosolyog a közvetítő. Ugron Gábor : És zsirosodik ! Nagy Emil : Itt a közvetítőknek paradicso­muk van. A termelő nem kap a termékért úgy­szólván semmit, a fogyasztó megfizeti rémítő drágán a legsilányabb terméket is. Miért ? Mert keresztülmegy az a tojás, az a csirke, az a Buza annyi mindenféle közvetítő kézen, a mely közvetítő kéz arról leszedi a tejfelt. (Igaz ! Ugy van !) A magyar törvényhozásnak, mikor hozzányúl bármi­féle ilyen kérdéshez, első és főkötelessége azt a nagy elvet megvalósítani, hogy a termelő és fogyasztó csak annyi közvetítőt vegyen igénybe, a mennyire egyáltalában feltétlenül szüksége van, (Helyeslés.) és a közvetítők osztályát ne tartsuk ugy álLim­segélylyel, mint tartották régente Kómában a római polgárok. (Helyeslés.) Ezért az én felfogásom az, hogy ezen tör­vényt igenis elfogadom és pedig azzal a feltétele­zéssel, hogy a kisgazdák tekintetében ugy a szö­vetkezési téren, mint egyéb más megélhetési téren ez a kormány meg fogja mindazt csinálni, a mit már a földművelésügyi miniszter régen megcsinált volna, ha minden csak tőle függne. (Igaz! Ugy van!) Méltóztassanak körülnézni, nap-nap után megtörténik az a lehetetlen jelenség Mag,yarorszá­gon, — hiszen főkép hozzánk képviselőkhöz nap­nap után érkeznek ilyen panaszok — hogy mikor a szegény gazdaember gépet vagy vetőmagot, vagy akármit akar vásárolni, szemben találja magát rendesen egy raffinált ügynöknek minden furfang­jával és egy formalisztikus törvényhozásnak min­den parasztölő felfogásával. (Igaz! Ugy van!) A legszerencsétlenebb, a legszánandóbb lát­vány, mikor azt látjuk, hogy az a szegény kis­gazda, mikor megcsalták, hogyan vergődik az ügynök ügyességével és egy rossz kereskedelmi törvény minden formalizmusával szemben (Igaz ! Ugy van !) Ki van szolgáltatva teljesen, és ez az ut a falu pauperizálása, a falu tönkretétele. (Igaz ! Ugy van !) Ne méltóztassék tehát pusztán a cse­lédet nézni, ne méltóztassanak pusztán az ő sorsa javításában látni a gazdaembernek a károsodását, hanem méltóztassanak ennek a parlamentnek teljes bátorsággal, minden előítéletet félretéve, (Élénk helyeslés és taps.) rágalmakkal nem törődve, megrettenés nélkül (Élénk helyeslés.) kitűzni a zászlót, a mely a magyar falunak, a magyar kis­gazdának felemelését jelenti és a mely el akar ölni mindent, a mi a köztisztesség és a helyes gazdasági szabályok ellen vét, s a mik éhen a termelési, értékesítési, beszerzési szövetkezet a legerősebb fegyver. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Ma az a helyzet egyfelől, hogy a kis­gazdák osztálya igazán a lehető legnagyobb bajok­kal küzd, és ha ott látjuk másfelől, hogy a cseléd­nép dolga szintén nagyon nehezen halad előre, ugy én nem tartom azt egészen méltányosnak, ha a cseléd sorsának, helyzetének javításánál a kis­gazdát dobjuk bele mintegy ütközőpontot, hanem ezt csak olyan mértékben ismerem el helyesnek, a mennyiben a törvényhozás a kormánynyal együtt szent kötelességének fogja tartani egyúttal, hogy mindazon igazságtalanságokat, a melyekkel a falu népe küzd az erősebb, ügyesebb városi ele­mekkel szemben, orvosolja. És miután én azon felfogásból indulok ki, hogy a kisgazdáknak megélhetési feltételeit ez a parlament más irányban is előre fogja vinni, én ezen törvényt a gyakorlatiasság szempontjából nézem csupán, és a részletes tárgyalások során is azt fogom nézni, hogy meddig képes elmenni a kis­gazda saját létérdekeinek veszélyeztetése nélkül cselédei javára. Mert én teljességgel osztozom abban a felfogásban, hogy a felsőbb osztályoknak mindig szocziális engedékenységgel kell viseltet­niük az alsóbbakkal szemben. Ez ép ugy áll a gazdára, mint a gyárosra, mint az iparosra, mint a kereskedőre, mindenkire. Azonban természetesen nem lehet követehii a szocziálista engedékenység oly mértékét, a mikor ki enged, tulaj donképen a saját maga lét­feltételeit veszélyezteti. (Ugy van I) Tehát én ezt a törvényt ugy konczepeziója, mint humánus fel­fogása szempontjából igenis elfogadom, azonban elfogadom ugy, hogy a részletekben a gazdaosztály exisztencziális feltételeit igyekezni fogunk a leg­magasabb mértékben harmóniába hozni a mun­kások érdekeivel. (Élénk helyeslés.) Ott van, t. képviselőház, egy óriási mező ennek a parlamentnek számára, a mely mező a falu né­pének sorsán segítene. (Egy hang : Mezőfi !) Nem Mezőfi t. képviselőtársunk, a kinek a mezőhöz semmi köze. (Derültség.) Mert méltóztassanak meg­engedni, hogy teljesen őszintén és igazságosan fejezzem ki azt a felfogásomat, hogy a mikor Magyarországon a kisgazdák közel harmincz esz­tendőn keresztül oly törhetlen hűséggel támogat­ták a függetlenségi párt zászlaját és oly idegenke­déssel fordultak el a 67-es kormányzástól, ne mél­tóztassék azt hinni, hogy ez tisztán közjogi kér­déseken fordult meg. Meggyőződésem nekem, a melyet kimondot­tam több alkalommal és Id fogok mondani ezután is, hogy ha az a 67-es kormányrendszer népiesebb, jobb politikát csinált volna a belügyek terén, nem vesztette volna el olyan hamar az egész lakosság előtt a népszerűségét. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Vannak igazságok, a melyeket ki kell mondani. Ha az ember nem mondja ki őket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom