Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

138 155. országos ülés 1907 május lí-én, kedden. tések, és az a mindenáron való közbelépés akkor, ha ezek a mezőgazdasági munkások az ő anyagi helyzetük javítására szervezkedni akarnak, ez a törvény és ezek a tiltó, ezek a sújtó rendelkezések okozták azt, hogy a földmives munkások itt maradt tömegének kezd a szeme felnyílni, kezdik belátni, hogy csak ugy tudnak valamire menni, csak ugy tudnak a nagy birtokosokkal szemben eredményeket elérni, ha ők is egyesülnek, tömörülnek és szervezkednek. Ezt az egyesülést, tömörülést és szervezkedést akkor is meg fogják valósítani, ha akármilyen kicsinyes módon és eszközökkel fogja akár a törvényhozás, akár a törvényhozásnak megannyi végrehajtó közege az ő szervezkedésüket, egyesülésüket, tömörülésüket megakasztani vagy lehetetlenné tenni. 1906-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület — a melynek vezető emberei, ugylátszik, felejteni nem felejtenek semmit, de tanulni sem akarnak, (Zaj.) — egész sor követelést állított fel és egy akkori hirlap tanúsága szerint a következő határozatot hozta, a melyet azután a földmivelésügyi miniszter ur előtt küldöttségileg is tolmácsolt: Először is megállapította azt, hogy a mezei munkások és cselédek helyzete a gazdák és egyéb kereseti ágak alkalmazottainak viszonyaihoz képest általában kielégítőnek mondható. Azután követelte, hogy sürgős intézkedés történjék az iránt, hogy az igazságügyminiszter utasítsa az összes ügyészségeket az osztálygyűlöletet szító szocziálista sajtó, a tulajdon szentsége, a fennálló társadalmi rend stb. ellen irányuló izgatásainak szigorú ellenőrzésére, a bíróságokat pedig minden, a munkászavargásokból folyó bűnügyek és vétségek soronlrivüli elintézésére. Ez volt az első óhaj. Ezt az óhajt, ugy látom, honorálni óhajtja a t. kormány a most folyó sajtóankéten, a melyen legalább is olyan hangok hallatszanak, mintha ezt a kívánságot honorálni óhajtanák. (Zaj.) A másik óhaj, a melyet 1906-ban, tehát a mu.lt esztendőben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hangoztatott, az volt, hogy az elavult 1876. évi XIII. t.-cz. helyébe uj cselédtörvény alkottassék. Erre akarok hivatkozni. Tehát az a gazdasági egyesület — a melyben, elismerem, nagy hatalmú, előkelő, dúsgazdag urak ülnek (Zaj.) — elég erős ahhoz, hogy a t. földmivelésüg)^ kormány sürgősen elénk lépjen ezzel a javaslattal. Holott én tisztelettel volnék bátor megkérdezni az egész kormányt és a t. többséget, nem volna-e sokkal fontosabb. sokkal életbevágóbb : az általános, egyenlő és titkos szavazati jog törvénye, (Zaj.) a melyet a közvélemény évek óta sürget, és a melylyel, mint kötött marsrutával kapta ez a kormány a kormányzásra való megbízatást. (Zaj.) Ennek a törvényjavaslatnak a híre-hamva sincsen. Uray Imre : Nem is lesz ! Mezőfi Vilmos: És én csak azt hallom itt t. Uray képviselőtársamtól, hogy nem is lesz. Sajnálom, hogy a többség ilyen véleményen van az általános titkos választói jogról. (Folytonosan tartó zaj és ellenmondások. Elnök csenget.) En azonban mindennek daczára hinni akarom, hogy ez a törvény elénk fog kerülni. Csak azt nem értem, hogy mikor az általános titkos választói jog törvénybe iktatásáról folyton csak azt halljuk, hogy a minisztériumokban még csak gyűjtik az adatokat, — gyűjtik már egy esztendő óta és bennünket azzal vigasztalnak, hogy ezek az adatok az év végével vagy a jövő év elején együtt lesznek — akkor a cselédtörvény megalkotásánál miért volt elég néhány hónap ahhoz, hogy az összes adatok együtt legyenek, hogy az érdekelt tényezők meghallgattasanak. Hogy aztán mindez milyen alapossággal történt, bizonyít] vihar, a mely a javaslat ellen ugy a cselédek, mint a gazdák köreiben kitört. Tehát ez a javaslat elég sürgős volt, erre volt idő, ezt lehetett ilyen rövid idő alatt ilyen »alaposan« kidolgozni, de az általános választói jog dolgában, a melyért milliónyi ember eped ebben az országban, csak azzal vigasztalnak bennünket, hogy gyűjtik az adatokat. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: De egy más életbe vágó törvény alkotását is megígérték a többségi pártok, ha talán nem is hivatalosan itt a magyar kéjDviselőházban, de egyénenként a maguk választókerületében, a mikor választóik előtt mint jelöltek állottak ott. . . Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgynál maradni és a cselédtörvényről szólni; a parlamenti reformról ilyen alakban most nincs szó. Mezőfi Vilmos: Szorosan a tárgyhoz vonatkoztatva akarom kifejteni azt, hogy Ígérték a fokozatos földadónak keresztülvitelét is. (Zaj.) A c?elédtörvénynél sokkal fontosabbnak tartom én a fokozatos földadó életbeléptetését, mert a fokozatos földadó életbeléptetése sokkal üdvösebb volna, oly értelemben és irányban, a hogy ezt mi szocziáldemokraták és a mint a gazdák is, a kisés középgazdák, egész Magyarországon értik. Sokkal üdvösebb cselekedet lett volna, igen t. földmivelésügyi miniszter ur, a fokozatos földadóval az országház elé lépni, mert azzal a javaslattal egy csapásra százezernyi pusztuló kisgazdát mentenének meg az elzülléstől és az enyészettől. Az sürgősebb lenne, mint ez a cselédtörvény. Tovább megyek. Habár ennek a törvényhozásnak van hozzá ereje és módja, hogy ezt a törvényt megalkossa, de erkölcsi joga hozzá nincs. (Zaj.) Emlékeztetem a t. képviselőházat gr. Andrássy Gyula belügyminiszternek ama beszédére, a melyben azt hangoztatta, hogy el kell ismernünk, hogy ez a parlament nem a népesség összes rétegeinek véleményét és akaratát tolmácsolja, mert ez a parlament,, ugy mondotta ő, osztályparlament. (Mozgás.) És kérdem a t. képviselőházat, van-e erkölcsi, etikai jogosultsága ennek a parlamentnek egy és fél millió cseléd-