Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-155

155. országos ülés 1907 május Ik-m, kedden. 127 a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyletének Csizmazia Endre képviselő utján beadott kérvénye a mesterséges borkészítést tiltó uj törvény ügyében; . . a liptómegyei gazdasági egyletnek Csizmazia Endre képviselő utján beadott kérvénye a liptói juhtenyésztés védelme végett; a karczagi ipartestületnek Csizmazia Endre képviselő utján beadott kérvénye az önálló vámterület és a nemzeti bank érdekében ; a pénzügyi fogalmazási tisztviselőknek Csizmazia Endre és a városi adóhivatali és számvevőségi tisztviselőknek Szász József képviselő utján beadott kérvénye helyzetük javitása iránt. Elnök: Javaslom, hogy mindezen kérvények tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak ki a kérvényi bizottságnak. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról szóló törvényjavaslat (írom. 452, 473, 474) harmadszori olvasása. Felkérem Hammersberg László jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Hammersberg László jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki. Minthogy pedig most már ezen törvényjavaslat harmadszori olvasásban is elfogadtatott, javaslom a t. háznak, hogy tegye át tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából a főrendiházhoz. Méltóztatik ehhez a javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatilag kijelentem. Következik a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 451, 475, 476) tárgyalása. Ennél a javaslatnál a földmivelésügyi és munkásügyi bizottság egymással ellentétes javaslatot nyújtottak be. Javaslom a t. háznak, hogy alapul a munkásügyi bizottság jelentését vegyük. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot és ennek alaj)ján a munkásügyi bizottság előadóját illeti a szó. Bernát István előadó: T. ház! Annak a javaslatnak fontosságát, a mely előttünk fekszik és a mely a gazda és a külső cseléd közti jogviszony szabályozására vonatkozik, nézetem szerint külön kiemelni nem igen szükséges. Tudatában vagyunk ennek mindnyájan, különösen azon idő óta, a mióta meglehetősen haragos hullámok csoportosulnak ezen javaslat körül, a mióta szaporodnak azok az ellenvetések, a melyeket a javaslattal szemben jobbról és balról támasztanak. Azonban mindamellett méltóztassék nekem megengedni, ha röviden utalok arra, hogy itt körülbelül másfél millió gazdasági cseléd és a cseléd hozzátartozójának a jövőjéről van szó, ugy hogy ha ezekhez hozzászámítjuk a gazdákat, a kik közvetlenül érdekelve vannak, már perczentualiter is olyan számot kapunk, a mely ennek a javaslatnak nagy fontosságát erősen szemünk elé állit ja. Azonban még inkább emelkedik fontossága, ha tekintetbe veszszük azon nagy erkölcsi és humanitárius követelményeket és e mellett a gazdasági kérdések súlyát, a melyek ezen javaslattal kapcsolatosak. Éppen ezen utóbbiak teszik meglehetősen nehézzé azt, hogy ez a javaslat a kellő formába öntessék, illetőleg hogy megoldja mindazokat a nehézségeket, a melyeket megoldani kell. Tudjuk mindnyájan, hogy a régi viszony, a mely valaha uralkodott gazdák és cselédeik között, az utóbbi időben meglehetősen megromlott, megromlott pedig egyrészt az izgatók munkája miatt, de másrészről megromlott, hogy ugy mondjam, a haladó idők nem épen kellemes eredményei folytán. A cseléd és a gazda, egyáltalában pedig a gazda és a fizetett bérmunkás közti jogviszony szabályozása a jobbágyi viszony megszűnése, után nyert nagyobb fontosságot. így történt azután, hogy egyes külső államokban mindjárt közvetetlenül azután, a hogy megszűnt a jobbágyi viszony, igyekeztek hozni cselédrendtartásokat, a melyek az ide vonatkozó jogviszonyokat szabályozták, ííálunk ebben a tekintetben a törvényhozás meglehetősen elmaradt, elmaradt azért, mert csakis 1876-ban alkotta meg az első és ez ideig utolsó cselédtörvényünket. Ezért a vád azonban kevésbbé a törvényhozást illeti, mint inkább azokat a politikai körülményeket, a melyek a magyar országgyűlést ebben a munkában akadályozták. Az 1876-iki törvény, a mely a külső és belső cselédek dolgát együttesen szabályozza, érvényben van még máig is, azonban különösen a gazdák és a gazdasági testületeknek évek során át folytatott peticzionálása birta rá a földmivelésügyi miniszter urat arra, hogy a gazdasági külső cselédek jogviszonyait külön törvényben igyekezzék szabályozni, igyekezzék pedig azért, mert ez már magábanvéve is elég nagyfontosságú kérdés. . Elég nagy fontosságú ez a kérdés arra nézve, hogy külön szabályozást nyerjen, de épen az emiitett viszonyok, az emiitett fejlemények is kívánatossá tették azt, hogy ezen a téren mielőbb rendet teremtsünk, hogy ilyformán a nemzeti munkának, a nemzeti földmivclés munkájának a kontinuitását biztosítsuk. Ennek a munkának t. i. egy nagyon jelentékeny része a cselédeknek vállaira hárul és a cselédek képezik — ha képezik — a legjobb, a legmegbízhatóbb munkatársait a gazdáknak azoknak a feladatoknak a teljesítésében, a me-