Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

418 Íí6. országos ülés 1907 április 23-án, kedden. általuk fentartott népiskolákban maguk határozzák még a tanitási rendszert és a tanítási módszert és egyúttal maguk választják meg az iskolákban használható tankönyveket. Ezen szakasz intézkedése szerint a hitfelekezeteknek az 1868-iki törvényben biztosított joga bizonyos mérvű megszorítást szenved, a mennyiben a kultuszminiszter ur a tanterv megállapítását a kormány részére akarja biztosítani, a tankönyveket pedig szintén a kormány jóváhagyásától is teszi függővé. Kétségkívül e tárgyak fontossága volt az, a mi arra indította a kultuszminiszter urat, hogy emiitett befolyását érvényesítse, mert hiszen bizonyos az, hogy a helyesen megállapított tanterv és az annak megfelelően szerkesztett tankönyv a tanítás sikerének egyik legfontosabb eszköze. Ha tehát az emiitett szakaszban foglalt tantárgyak fontosak voltak az államra nézve, akkor kétséget nem szenved, hogy az egyház is fontosságot tulajdonit ezeknek a tantárgyaknak, különösen pedig a katholikus egyház, a mely kezdettől fogva szoros összefüggésben volt a magyar állammal és a magyar kultúrával és a mely egyháznak egyik érdeme, hogy közreműködött annak a ténynek előidézésében is, a melyet a múltkor a kultuszminiszter ur az ő nagyszabású beszédében kiemelt, hogy t. i. Szent István király a mi államunkat a nyugat európai államok sorába iktatta és igy annak Európában való fenmaradását biztosította. De nem is lehetséges, t. ház, hogy ha a felekezeti tanitó az iskolában a történelmet előadja, ne mutasson rá az egyháznak a hazában szerzett érdemeire, valamint arra az elismerésre, a melyben az egyház a másik oldalról részesül. Ilyen lévén a viszony az egyház és az állam között, kétséget nem szenved, hogy az egyháznak helyesen felfogott érdekei az állam érdekeivel nem jöhetnek ellentétbe és igy ebből a szempontból én nem félek, hogy az egyház által az ezekre a tárgyakra megállapított tanterv valamikor ellenkezésbe juthatna az állam által megkívánt és esetleg megállapítandó tantervekkel. De egy fennálló jognak a megszorításáról és az egyházi tekintélyen eshető csorbáról szólván a paragrafus, én az abban foglalt intézkedéseknek oly kiegyenlítését kívánom, hogy az egyházi hatóság állapítsa meg a tantervet, s ha megállapította, nyújtsa be a kultuszminisztériumnak felülbírálás és esetleges hozzájárulás vagy jóváhagyás czéljából, ha pedig az egyházi hatóság ezen kötelességének eleget nem tenne, ha azt a tantervet el nem készítené vagy annak elkészítését általában elmulasztaná, akkor mondassák ki a törvényben, hogy ily esetben az egyházi hatóság köteles az állam által előirt tantervet minden további meghallgatás nélkül elfogadni. Ez megfelel a szakasz technikai intézkedésének is, mert hiszen az intézkedés második része már magában foglalja azt, hogy a tankönyveket a hitfelekezeti hatóság maga választhatja meg, approbálja és utána approbálja a kultuszminiszter is. Tehát az ebben az intézkedésben foglalt megállapodásnak megfelelne a másik intézkedés is, vagyis a javaslatnak első része ennek megfelelőleg szintén átdolgoztatnék. Második észrevételem az, hogy itt különbséget kellene tenni a községi és a hitfelekezeti iskolák között, mert hiszen a községek, mint ilyenek, nem képeznek törvényeink szerint intézményesen beállított tanügyi hatóságot, s ezeknek nem is áll jogukban tanterveket megállapítani vagy tankönyveket készíttetni és jóváhagyni, hanem ezek amúgy is kötelesek az állam által megállapított tantervet és jóváhagyott tankönyveket elfogadni. Észrevételem pedig, a melyről felszólalásom elején megemlékeztem, az volna, hogy több oldalról az a kétség merült fel, vájjon a kormány azoktól a hitfelekezeti tankönyvektől, a melyekben vallási intézkedések foglaltatnak, helyesebben : a melyek vallási irányzattal, vallásos szellemben vannak irva, ezen vallási irányzat miatt megtagadja-e az approbácziót ? En nem gondolom, hogy ez lehető volna. Nem lehet ez a törvénynek sem czélja, s azért erre vonatkozólag nem is akarok semmiféle módosítást benyújtani, hanem megelégszem a t. kultuszminiszter ur nyilatkozatával, ha t. i. ő is kijelenti, hogy ilyen intézkedés vagy legalább is ilyen czélzat a törvényjavaslatban nem foglaltatik. Módosításom, a melyet elfogadásra ajánlok, hangzanék a következőképen (olvassa): »A 20- szakaszhoz az első pontban: »kötelességek tanítása« után közbeszúrandó : »községi iskolákban« stb; az első pont negyedik sorában pedig: »segédeszközök használatával« után teendő: »hitfelekezeti iskolákban pedig a vallásos közoktatásügyi miniszter által is jóváhagyott, vagy a mennyiben az iskolafentartó részéről felterjesztett tanterv jóváhagyható nem volna, általa megállapított tanterv szerint és óraszámban, kizárólag az általa is engedélyezett tankönyvek és tanitási segédeszközök használatává történik.« Ajánlom módosításom elfogadását. Elnök: Ki következik szólásra? Hammersberg László jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. képviselőház ! Á 20. §. megengedi, hogy az állam olyan iskolát is segélyezzen, a melynek tannyelve nem magyar. A segélyezést csujián attól a feltételtől teszi függővé a paragrafus, hogy a magyar nyelv, számolás, hazai földrajz és történelem, polgári jogok és kötelességek, a miniszter által megállapított tankönyvek használatával taníttassanak. Eelhivom itt a t. képviselőház figyelmét arra, hogy ebben a szakaszban nincsen ki-