Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

32& Í43. országos ülés 1907 áprúis 19-én, péntekeú. Hogy Bozóky t. képviselőtársam módosításához miért nem járulhatok hozzá, azt alig szükséges megindokolnom, T. képviselőtársam azt mondta ugyan, hogy az ő módosítása nem áll ellentétben a törvényjavaslat alapelveivel, én azonban e tekintetben kénytelen vagyok neki azt válaszolni, hogy igen nagy illúzióban él t. képviselőtársam, ha ezt hiszi, mert ő egyáltalában abból indult ki, — és ez az ő meggyőződése, a melyet én tisztelek, a mely azonban a legmerevebb ellentétben áll ennek a törvényjavaslatnak összes czéljaival — hogy más iskola mint állami iskola, egyáltalában állami segélyezésben ne részesüljön; tartsa fenn magát, ha tud boldogulni, szűnjék meg, ha nem tud. Nos hát, t. képviselőház, azt hiszem, ez a felfogás a legteljesebb ellentétben áll egy olyan törvényjavaslattal, a melynek tárgya épen a nem állami iskolák segélyezése a fizetés szempontjából. (Derültség. Igaz! ügy van!) Ezt az indítványt t. képviselőtársam talán mint önálló törvényjavaslatot terjeszthette volna be, de ennek a törvényjavaslatnak ekonómiájába, ennek a törvényjavaslatnak intézkedései sorába az nem fér bele. Hasonlóképen nem járulhatok hozzá Kaufmann Géza t. képviselőtársam módosításához sem, mert — a mint azt Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam már kifejtette — azok a magasabb állami okok, a melyek miatt czélszerűnek mutatkozik valamely helyen állami iskolát felállítani és ezzel kapcsolatosan az ott előbb létezett iskoláktól a segélyezést megtagadni, előfordulhatnak magyar tannyelvű iskoláknál is. (TJgy van! balfelöl.) Hiszen épen ugy, mint a nemzetiségi izgatásnak terjedése, a társadalmi renddel és a nemzeti eszmével ellenkező szoezialisztikus izgatás terjedése is képezhet olyan fontos állami szempontot, a mely miatt czélszerű az iskolákkal szemben ily módon járni el. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én tehát arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a szakaszt elfogadni Bohus Károly t. képviselőtársam módosításával (Helyeslés.) és a következő módosítással, a melyet én kérek a 4. bekezdés végére tétetni (olvassa): »A menynyiben az államsegély elvonása folytán az iskolafentartó az iskolát egy éven belül megszünteti és a fizetéskiegészitésben részesült tanító az iskola megszűnését követő egy félév alatt alkalmazást nem nyert, illetve nem nyugdíjaztatott: az állását elvesztett tanítót az államtól addig élvezett egy évi államsegély összege illeti meg.« (Elénk helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra ? Raisz Aladár jegyző: Gr. Bethlen István! Gr, Bethlen István: T. képviselőház! A 12. §. azon módozatokat állapítja meg, melyek mellett az államsegély igénybevehető. Egyben megállapítja azon határidőt is, a melyen belül ezt tenni lehet. A 13. §. pedig az államsegély igénybevevésének elmulasztását Bizonyos következményekkel sújtja. Ezek az intézkedések, t. ház, majdnem azonosak azokkal az intézkedésekkel, a melyeket e tekintetben az 1893. évi törvény tartalmaz. Ha az 1893. évi törvény végrehajtását és érvényesítését nézzük, azt fogjuk látni, hogy az, azokkal az iskolákkal szemben, a melyek nem magyar tannyelvűek, nagyrészt papíron maradt. Már maga az a kimutatás is, a mely a jelenlegi törvényjavaslatot kiséri, nyújt ebben a tekintetben bizonyos tájékozást. Azt látom pl., hogy mig a római katholikus egyház 8600 tanítója közül több mint 3900, tehát majdnem 4000 tanitó élvez államsegélyt, addig pl. a görög-keleti egyház majdnem kétezer tanítója közül csak 290. Pedig tudjuk azt, hogy épen a görög-keleti egyházak azok, a melyek legkevesebb anyagi eszközzel rendelkeznek, hogy iskoláik modern színvonalon lehessenek és tanítóikat kielégítően fizessék. És a kik az életben az iskolai törvény végrehajtását figyelemmel kisérik, nem fognak engem meghazudtolni, ha azt mondom, hogy pl. a görög-keleti egyház, illetve a görög-keleti iskolafentartók nagy része, a mikor a tanítót megválasztják, nincsenek tekintettel az 1893-iki törvény intézkedéseire, hanem bizonyos alkut kezdenek és azt a tanítót alkalmazzák, a ki az alkunál legolcsóbbnak bizonyul. Rámutathatnék számtalan oly iskolára, a hol a tanitó 50— 150—200 forinttal van dijazva, a mi természetesen nem kielégítő és nem biztosítja, hogy az iskola modern színvonalon legyen. Mi az oka annak, hogy a helyzet igy alakul? Az oka az, hogy csakis az iskolafentartónak adatott meg a jog, hogy az államsegélyt, illetve a tanitói fizetés kiegészítését kívánhassa. Tudjuk, hogy a nemzetiségek és különösen a román nemzeti egyház a múltban nem kívánta nagyobb mértékben igénybevenni az államsegélyt, mert azzal bizonyos magasabb követelmények támasztatnak az illető iskolával szemben a tanításra vonatkozólag, elsősorban a tanitóválasztásra vonatkozólag, a mennyiben arra az államnak is befolyás adatik és befolyás adatik az államnak a fegyelmi eljárásra is. Én e tanítók érdekében szólalok fel. Méltánytalannak és jogtalannak tartom azt. hogy mikor épen e tanítók fizetéséről van szó, nekik ne legyen szavuk abban, hogy ők a kellő fizetést elnyerjék, hogy ők, a mikor az iskolafentartók nem veszik igénybe azt a segélyt, a melyet az állam biztosit, ki legyenek téve annak, hogy később, ha a segély, illetve a magasabb fizetés behajthatatlanná válik, az államnak joga legyen az iskolát bezárni, helyette állami iskolát felállítani és igy az ő hozzájárulásuk és beleegyezésük nélkül esetleget megfoszthatok legyenek kenyerüktől.^