Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. 83 adminisztrácziójának ügyeiben is teljes alkot­mányos befolyását érvényesítse. (Elénk helyes­lés.) Én tehát nem fordulok Bécshez, hanem fordulok Magyarország kormányához (Elénk helyeslés és taps.) és nagyon jó volna, ha mások is minduntalan nem Bécsbe szaladnának a csá­szárhoz, hanem itten a magyar kormányhoz fordulnának. (Elénk helyeslés és taps.) Polit Mihály (közbeszól.) Gr. Batthyány Tivadar: Ha a t. képviselő ur azt akarta mondani, hogy Bécsben nem engedik — nahát mi követelni fogjuk, és hiszem, hogy Bécs igenis engedni fog. (Elénk he­lyeslés.) T. ház! Meg akarom még ezen megbízot­takra jegyezni azt, hogy a mohamedán lakosság ezen Írásbeli szavazatánál szigorúan ahhoz tar­totta magát, a mit annak idején, 1900-ban a választásokra nézve megállapított az országos kormány, t. i. az öt kisebb kerületben három­három megbízottat választottak, a tuzlai kerü­letben pedig négyet, ugy hogy mindössze tizen­kilencz megbízott van. Ha méltóztatnak kívánni a megbízottak neveit is rendelkezésre bocsájtom ; azt hiszem azonban, ez nem szükséges. Kezeim közt van a tizenkilencz névsora, kik egészen legálisan vannak megbízva. Ezeknek előrebocsájtása után interpellácziót vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz intézni, a melynek értelme az lesz, — leszek bátor majd felolvasni — hogy szorgalmazom és kérem a miniszterelnök urat és általa az egész magyar minisztériumot, hogy méltóztassanak, a meny­nyiben még meg nem tették volna, odahatni, hogy a Bosznia- és Herczegovinában lakó s ott honossággal bíró mohamedán lakosság részére az országos, a kerületi, járási és hitközségi autonómia megvalósittassék. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ennek az autonómiának csak ugy van értelme, ha megfelelő tág hatáskörrel bír, elismerve termé­szetesen az állami felügyeletet minden tekintet­ben, A mint megköveteljük ezt magunknál is, ugy megkövetelem Bosznia-Herczegovinában is. De kívánatosnak, sőt feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a vakuf-alapitványokat szintén kiadják ezen szervezet kezelésébe, — magától értetődőleg az állami felügyelet biztosítása mellett. Igen kérem a t. házat, méltóztassék ezt a kérdést a maga teljes fontosságában mérlegelni, annál is inkább, mert a bosnyák nép hálás nép és azt a tényt, hogy a magyar törvényhozás tagjai a delegáczióban az ő igazaikat és jogai­kat — és semmi többet — magukévá tették, teljesen meghálálják. Kezemben van egy most megjelent uj lap, a Narod, a mely a legnagyobb lelkesedéssel szól Magyarország állami függet­lenségéről, a mely a legszorosabb testvéri és baráti egyetértésben kívánja Boszniát és Her­ezegovinát Magyarország lakosságával össze­hozni. {Élénk helyeslés és tetszés.) Ezeknek előrebocsátása után és fentartva magamnak azt, hogy más alkalommal Bosznia és Herczegovina gazdasági érdekeire nézve tegyem meg a magam észrevételeit, felemlítve továbbá azt, hogy az egyházi autonómia keretébe tartozó­nak és bevonandónak tartom az iskola, valamint a serif bíróságok kérdését is, a melyeket mint egyházi vonatkozású kérdéseket szintén a t. miniszterelnök ur különös figyelmébe ajánlok, van szerencsém a következő interpellácziót be­terjeszteni : »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Te­kintettel arra, hogy a Boszniában és Herczego­vinában élő mohamedán lakosság részére az egyházi autonómia megvalósítása immár égető szükséget képez és tovább nem halasztható, tisztelettel kérdem a miniszterelnök urat, hogy az 1880. évi VI- t.-cz. 1. és 2. §-aiban foglalt joga alajxján gondoskodott-e vagy szándékozik-e gondoskodni az iránt, hogy a közös pénzügy­miniszter ur a megszállott tartományok moha­medán lakosságának igazi bizalmi férfiaival egyet­értőleg, a mohamedán vallásfelekezeti önkor­mányzatot országos, kerületi és hitközségi szer­vezetekkel és kellően tág hatáskörrel mielőbb életbeléptesse és hogy a vakuf-alapok ezen önkormányzati szervezet kezelésébe adassanak át?« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a minisz­terelnök urnak. A miniszterelnök ur kíván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Lényegileg, habár röviden is, bátor leszek azon­nal válaszolni a t. képviselő ur interpelláczió­jára. Azt hiszem, hogy ez a válasz a hozzám intézett kérdés tekintetében, ha nem is minden részletre kiterjedő felvilágositást, de teljes tájé­kozást fog nyújtani. (Halljuk! Halljuk!) Állá­somból folyó kötelességemnek tartom én is, hogy Bosznia és Herczegovina ügyeinek vite­lére megfelelő befolyást gyakoroljak és magam­nak ez iránt mindig tájékozást szerezzek. A mohamedán autonómia azon kérdések közé tartozik, a melynek mielőbbi megoldása nemcsak az ország érdekében áll, hanem álta­lános politikai érdekekből is szükséges. Méltóz­tatnak talán tudni azt, hogy ma a vakuf-java­kat, valamint általában az egyházi ügyeket kezelő bizottságok kinevezett közegek, már pedig az autonómiának lényege, hogy az autonómia keretén belül maguk választhassák ezeket a közegeket és az egyházi javak kezelését is maguk vehessék át. E tekintetben azelőtt a bosnyák kormány az 1901. és 19Ű2. évben meglehetősen szigorú, tagadó álláspontot foglalt el. A közös pénzügyminiszter ur azonban teljesen hajlandónak mutatkozott arra, hogy ezen kérdések tekintetében az auto­nómiát lényegileg életbe lépteti. (Helyeslés a bal­oldalon.) Jelesül először: hajlandó azt engedé­I lyezni, hogy a központi vakuf-bizottság választott 11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom