Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. 83 adminisztrácziójának ügyeiben is teljes alkotmányos befolyását érvényesítse. (Elénk helyeslés.) Én tehát nem fordulok Bécshez, hanem fordulok Magyarország kormányához (Elénk helyeslés és taps.) és nagyon jó volna, ha mások is minduntalan nem Bécsbe szaladnának a császárhoz, hanem itten a magyar kormányhoz fordulnának. (Elénk helyeslés és taps.) Polit Mihály (közbeszól.) Gr. Batthyány Tivadar: Ha a t. képviselő ur azt akarta mondani, hogy Bécsben nem engedik — nahát mi követelni fogjuk, és hiszem, hogy Bécs igenis engedni fog. (Elénk helyeslés.) T. ház! Meg akarom még ezen megbízottakra jegyezni azt, hogy a mohamedán lakosság ezen Írásbeli szavazatánál szigorúan ahhoz tartotta magát, a mit annak idején, 1900-ban a választásokra nézve megállapított az országos kormány, t. i. az öt kisebb kerületben háromhárom megbízottat választottak, a tuzlai kerületben pedig négyet, ugy hogy mindössze tizenkilencz megbízott van. Ha méltóztatnak kívánni a megbízottak neveit is rendelkezésre bocsájtom ; azt hiszem azonban, ez nem szükséges. Kezeim közt van a tizenkilencz névsora, kik egészen legálisan vannak megbízva. Ezeknek előrebocsájtása után interpellácziót vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz intézni, a melynek értelme az lesz, — leszek bátor majd felolvasni — hogy szorgalmazom és kérem a miniszterelnök urat és általa az egész magyar minisztériumot, hogy méltóztassanak, a menynyiben még meg nem tették volna, odahatni, hogy a Bosznia- és Herczegovinában lakó s ott honossággal bíró mohamedán lakosság részére az országos, a kerületi, járási és hitközségi autonómia megvalósittassék. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ennek az autonómiának csak ugy van értelme, ha megfelelő tág hatáskörrel bír, elismerve természetesen az állami felügyeletet minden tekintetben, A mint megköveteljük ezt magunknál is, ugy megkövetelem Bosznia-Herczegovinában is. De kívánatosnak, sőt feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a vakuf-alapitványokat szintén kiadják ezen szervezet kezelésébe, — magától értetődőleg az állami felügyelet biztosítása mellett. Igen kérem a t. házat, méltóztassék ezt a kérdést a maga teljes fontosságában mérlegelni, annál is inkább, mert a bosnyák nép hálás nép és azt a tényt, hogy a magyar törvényhozás tagjai a delegáczióban az ő igazaikat és jogaikat — és semmi többet — magukévá tették, teljesen meghálálják. Kezemben van egy most megjelent uj lap, a Narod, a mely a legnagyobb lelkesedéssel szól Magyarország állami függetlenségéről, a mely a legszorosabb testvéri és baráti egyetértésben kívánja Boszniát és Herezegovinát Magyarország lakosságával összehozni. {Élénk helyeslés és tetszés.) Ezeknek előrebocsátása után és fentartva magamnak azt, hogy más alkalommal Bosznia és Herczegovina gazdasági érdekeire nézve tegyem meg a magam észrevételeit, felemlítve továbbá azt, hogy az egyházi autonómia keretébe tartozónak és bevonandónak tartom az iskola, valamint a serif bíróságok kérdését is, a melyeket mint egyházi vonatkozású kérdéseket szintén a t. miniszterelnök ur különös figyelmébe ajánlok, van szerencsém a következő interpellácziót beterjeszteni : »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Tekintettel arra, hogy a Boszniában és Herczegovinában élő mohamedán lakosság részére az egyházi autonómia megvalósítása immár égető szükséget képez és tovább nem halasztható, tisztelettel kérdem a miniszterelnök urat, hogy az 1880. évi VI- t.-cz. 1. és 2. §-aiban foglalt joga alajxján gondoskodott-e vagy szándékozik-e gondoskodni az iránt, hogy a közös pénzügyminiszter ur a megszállott tartományok mohamedán lakosságának igazi bizalmi férfiaival egyetértőleg, a mohamedán vallásfelekezeti önkormányzatot országos, kerületi és hitközségi szervezetekkel és kellően tág hatáskörrel mielőbb életbeléptesse és hogy a vakuf-alapok ezen önkormányzati szervezet kezelésébe adassanak át?« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur kíván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Lényegileg, habár röviden is, bátor leszek azonnal válaszolni a t. képviselő ur interpellácziójára. Azt hiszem, hogy ez a válasz a hozzám intézett kérdés tekintetében, ha nem is minden részletre kiterjedő felvilágositást, de teljes tájékozást fog nyújtani. (Halljuk! Halljuk!) Állásomból folyó kötelességemnek tartom én is, hogy Bosznia és Herczegovina ügyeinek vitelére megfelelő befolyást gyakoroljak és magamnak ez iránt mindig tájékozást szerezzek. A mohamedán autonómia azon kérdések közé tartozik, a melynek mielőbbi megoldása nemcsak az ország érdekében áll, hanem általános politikai érdekekből is szükséges. Méltóztatnak talán tudni azt, hogy ma a vakuf-javakat, valamint általában az egyházi ügyeket kezelő bizottságok kinevezett közegek, már pedig az autonómiának lényege, hogy az autonómia keretén belül maguk választhassák ezeket a közegeket és az egyházi javak kezelését is maguk vehessék át. E tekintetben azelőtt a bosnyák kormány az 1901. és 19Ű2. évben meglehetősen szigorú, tagadó álláspontot foglalt el. A közös pénzügyminiszter ur azonban teljesen hajlandónak mutatkozott arra, hogy ezen kérdések tekintetében az autonómiát lényegileg életbe lépteti. (Helyeslés a baloldalon.) Jelesül először: hajlandó azt engedéI lyezni, hogy a központi vakuf-bizottság választott 11*