Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-133

74 133. országos ülés 1907 április 6-án, szombaton. Annál nagyobb a csodálkozásunk, a mikor látjuk, hogy ilyen irányú és tartalmú törvényjavaslatot egy átmeneti jellegű kormány akar keresztülvinni, a mely kormánynak programmjába nem volt felvéve az, hogy a közéletet ilyen mélyen érdeklő ügyekre vonatkozólag fog törvényjavaslattal előállni. Én tehát részemről a priori illetéktelennek tartom ezt a kormányt arra, hogy ilyen törvényjavaslattal előálljon. De illetéktelennek tartom a képviselőházat is arra, hogy azt megszavazza, mert mi s az ország összes közvéleménye ma meg van győződve arról, hogy ez a képviselőház nem képviseli az ország állampolgárainak valódi akaratát. (Zajos ellenmondások. Felkiáltások : Rendre !) Elnök (csenget) : A t. képviselő ur, ha jól értettem szavait, azt mondotta, hogy ez a képviselőház nem képviseli a nemzetet. (Felkiáltások : Azt mondta !) Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés.) Miháli Tivadar: Én a közvéleményre hivatkoztam és ezt fentartom. És hogy ez igy van, legfényesebben igazolja az, hogy ezen átmeneti jellegű kormány Ö felsége a király részéről utasitva lett az általános, titkos szavazati jogról szóló törvényjavaslat megalkotására, a többi érdemleges törvényeket pedig csakis a következő országgyűlés lesz illetékes, kompetens tárgyaim és megalkotni, a mely országgyűlés az uj választói törvény alapján fog létrejönni. Az én felfogásom szerint az átmeneti kormánynak strikte, szigorúan ragaszkodni kellene azon programmhoz, a melyet itt a képviselőházban elmondott s a melyet számára az alkotmánynak másik illetékes faktora, a koronás király megszabott. (Zaj.) Azért bátorkodtam ezen véleményemet kifejteni, mert, ismétlem, a jelenlegi törvényjavaslat lényeges és alaptörvényeket sért, már pedig a mostani kormány programmjába azt is fölvette, hogy alkotmánybiztositékokról is gondoskodni fog. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz szólni. Azok, a miket eddig mondott, egyáltalában semmiféle kapcsolatban sincsenek a most tárgyalás alatt lévő törvényjavalattal, már pedig a házszabályok 207. §-a egyenesen megtiltja azt, hogy a szónok a tárgyalás alatt lévő tárgytól eltérhessen. Miháli Tivadar: Csak azért hivatkoztam az emiitett törvényekre, mert én az 1868 : XLIV. és az 1848 : XX. t.-czikkeket szintén alkotmánybiztositékoknak tartom és ezeknek erejét a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat által meggyengitve látom. Felfogásom szerint mindaddig, mig a kormány és a képviselőház uj alkotmánybiztosítékokról nem gondoskodik, a meglévő és Ö felsége által szentesitett alkotmánybiztositékokhoz hozzányúlni, azokat utóbb hozott s ellenkező tartalmú törvények által hatályon kívül helyezni: ezt az alkotmányosság szempontjából is veszedelmesnek és az alkotmányra nézve károsnak tartom. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat első részére vonatkozólag, (Halljuk !) a mely a községi és felekezeti tanítók fizetésének, járandóságainak rendezésére vonatkozik, én is kijelentem újólag, hogy azok járandóságainak megállapítása, illetőleg fizetésük felemelése ellen semminemű kifogásom sincs, sőt óhaj tandónak tartom, hogy az összes állami és nem állami tanítók fizetése egyöntetűen és egyformán állapíttassák meg, mert mi is belátjuk azt, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan. De akkor, a midőn az állam a felekezeti tanítók fizetését rendezi, nem állhat jogában ezen czimen a felekezeti autonómiákat az egyházak és az iskola terén elnyomni, mert ez a felekezeteket sérti, sőt azokat úgyszólván megsemmisítéssel fenyegeti. | Lássuk röviden, hogy mely okok bírták a kormányzatot és a jelenlegi többséget ennek a törvényjavaslatnak benyújtására, a mely, habár burkoltan is, nem czéloz egyebet, mint az iskolák államosítását. E tekintetben igen találóan jegyezte meg Goldis László t. képviselőtársam, hogy már ezután »felekezetileg segélyezett állami iskolák« lesznek, mert bármennyire igyekeznek is simítani egyes érdes pontokat, bármennyire is törekednek arra, hogy a felekezetek a kormány tulaj donképeni czélját ne vegyék észre, a törvényjavaslat egyes intézkedései mégis oly világosan és minden kétséget kizáróan megsértik a felekezetek jogait és az eddigi törvényeket, hogy — a mint ez más részről is felhangzott — talán helyesebben tette volna a kormány, ha egyenesen és nyíltan államosította volna az iskolákat, mert ekkor nem következett volna be az, hogy egyfelől anyagi áldozatokat hozunk iskoláink fentartására, másfelől bizonyos csekély összegért feláldozzuk jogainkat. A mai felfogás az, hogy minden téren tűzzelvassal elő kell mozdítani az állam egységét. S hogyan óhajtják azt a mi sovinisztáink elérni ? Ugy, hogy az állam monopolizálja az iskolákat, a hol nagyobb mértékben tanítják majd a magyar nyelvet. Azt hiszik, hogy igy rövid idő alatt az ország összes lakosai magyarul fognak beszélni ? Adja Isten. Ne higyjék az urak, hogy mi irigyeljük önöket, vagy hogy az állam nyelve iránt ellenszenvvel viseltetnénk. Tévedésben van az a képviselőtársunk, a ki csak azért szavazta meg a javaslatot, mert a mi indokolásunkból a contrario győződött meg arról, hogy ez a javaslat jó, és hogy mi nem szeretjük a magyar állam nyelvét, hanem agitálunk, bujtogatunk ellene. Határozottan tiltakozom e felfogás énen. Mi azonban nemcsak a szívvel gondolkozunk, mint az urak, hanem számot vetünk a józan észszel és a logikával és figyelmeztetjük önöket, hogy ne iparkodjanak ebben az országban a nyelvegységre, mert ez tisztára utópia. E javaslattal, azon a módon és oly taktikával, mint az urak csinálják, nem lehet azt elérni soha. Mi intelligens emberek, megtanulunk magyarul s általában megtanulnak magyarul azok, kiknek bizonyos tisztségek elnyerése végett erre szükségük van. Sőt azt