Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-132
46 132. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. clányképül szolgál az iskoláztatás tekintetében, mert az iskolaügy nagyon fejlett Svédországban. Ott vannak a lappok és finnek, kis töredékek. Azt gondolják, t. ház, hogy ott a lapp és finn iskolákban kötelezik a gyermekeket, hogy svédül tanuljanak ? Nem. Az állam fentart szemináriumokat, a hol a lappok és finnek számára tanitókat képez, hogy azok a lapp és finn iskolákban a gyermekeket lapp és finn nyelven oktathassák. Az igaz, t. ház, hogy Németországban, a melyre oly sokszor hivatkoznak a képviselő urak, kissé másként áll a dolog. (Halljuk 1 Halljuk !) Az is igaz, hogy a német kormány Sohleswigben a dánokkal és Posenben a lengyelekkel szemben ugyanazt a politikát folytatja, a mit az urak itt akarnak velünk szemben folytatni. (Nagy zaj és ellenmondások a haloldalon.) Barabás Béla : Van egy kis különbség ! Bárcsak ugy cselekednénk ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Goldis László : A németek t. i. rá akarják erőszakolni a dán és lengyel gyermekekre, hogy németül tanuljanak meg. Igaz, hogy Németországban ezt megteszik, de nem hiszem, hogy akadna még a világon egy másik parlament, a melyben olyan hangok hallatszanának, mint itt, hogy a mit a németek tesznek, jól teszik. (Mozgás.) Ez a humanitás ellen van. Szabadságszerető, anyanyelvét szerető ember nem mondhatja ezt, hogy a német jól teszi, ha a lengyel és dán gyermekeket ilyen módon akarja kultiválni. (Zaj.) De, t. ház, nemcsak az igazság, nemcsak a humanitás ellen vét a német politika, mikor ilyen utón indul, hanem vét a lehetőség, az eredmény ellen is, mert sohasem fogja erőszakos politikájával azt az eredményt elérni, a minek elérését maga elé tűzi. Eléri ennek ellenkezőjét. (Mozgás.) Egy múltkori beszédemben kimutattam, hogy mióta a dánokat ilyen erőszakos utón akarják elnémetesiteni, azóta a nemzeti érzület még jobban lángra kapott Schleswigben és Posenben a dánok és lengyelek között, olyannyira, hogy ma már a kis gyermekek is kény telének sztrájkba lépni. (Derültség. Zaj.) T. ház ! Gondoljuk meg jól, hogy Magyarországon is elkövetkezhetik az az idő, a mikor, — ha ilyen erőszakos módon akarják önök elérni azt, hogy a magyar nyelvet mindenki tanulja meg, — a helyett, hogy — a mint mindannyian kívánatosnak tartjuk — a magyar nyelvet megszerettetnék, gyűlöltté teszik azt, és itt is megteremthetik a sztrájkot, a mitől az isten óvjon meg bennünket. (Zaj. Polit Mihály közbeszól.) Elnök : Polit képviselő urat figyelmeztetem, hogy a házszabályok értelmében az általános vitában már csak a zárszó jogával élhet. Goldis László : A miket elmondottam, t. ház, abból kitűnik, miképen van ez az ügy egész Európában rendezve. így volt ez Magyarországon is eddig. Itt sem volt eddig soha komoly politikus, a ki azt mondotta volna, hogy helyesnek találja azt, hogy az elemi népiskolában más legyen a tanitási nyelv, mint az illető gyermekek anyanyelve. Magyarországon a jogos állapot — pozitiv jogról beszélek — az, hogy az állami népiskolákban az előadási nyelvnek nem a magyar nyelvnek, hanem az illető gyermekek anyanyelvének kell lenni. (Ellenmondások. Zaj.) Egy hang (jobbfelől) : Hol van ez megírva ? Goldis Lászlő: Be fogom bizonyítani, hogy nekem van igazam. Igen kapóra jött t. képviselőtársamnak ez a közbeszólása. Tudjuk, hogy ezelőtt az igen t. kultuszminiszter ur is azon a véleményen volt, a melyen az igen t. közbeszóló ur van, (Halljuk! Halljuk!) hogy t. i. nem lehet jogos alapot találni arra az állításra, hogy Magyarországon csakis az a jogos állapot, hogy az elemi népiskolákban — ha államiak is azok — az illető vidékre való gyermekek anyanyelve legyen az oktatási nyelv. (Mozgás.) Az igen t. kultuszminiszter ur. ugyanis a háznak egyik ülésén beszélt ezekről a dolgokról. A képviselőháznak Julius 26-án tartott ülésében foglalkozott Polit Mihály t. barátom felszólalásával a t, kultuszminiszter ur, és e beszédében azt mondta: Távol áll tőlünk az a szándék, hogy nem magyarajku polgártársainkat az ő faji egyéniségükben megbántsuk, az ő kulturális fejlődésükben hátráltassuk ; mi az állami iskolák felállításánál tekintettel vagyunk minden jogos aggodalom iránt. Ekkor Vajda Sándor t. képviselő ur közbekiáltott : Állami iskolákat állítsanak nekünk is! A mire a t, kultuszminiszter ur azt mondta: E kívánságnak tőlünk telhetőleg meg is fogunk felelni. És ekkor valaki, egy hang hozzátette: Igen, de román nyelvüeket. Erre a t. kultuszminiszter ur szórói-szóra ezt mondta: Erre a t. képviselő ur alig fogja megtalálni valamely törvényben az alapot. E kijelentés engem nagyon meglepett. Mert ellenkezőleg, be fogom bizonyítani, hogy igenis az illető közbeszóló által kívánt állami iskola jogos, törvényes Magyarországon, eddig legalább így volt, és ellenkezőleg : az, hogy az állami elemi népiskolákban a tannyelv a magyar legyen, akármilyen az illető gyermekek anyanyelve: jogellenes, törvényellenes. (Mozgás.) Nagy György: Melyik törvénybe ütközik ? Goldis László: Tessék türelemmel lenni, megmondom. Polit Mihály: Az 1868 : XXXVIIL törvónyczikkbe. Goldis László: Az 1868:XXXVIIL t.-cz. 58. §-ába, a mely így hangzik: Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, a mennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike. Vegyesajku községben ez okból oly tanító alkalmazandó, a ki a községben divatozó nyelveken tanítani képes. Népesebb községekben, a hol többféle nyelvű lakosok tömegesen laknak, a mennyire a község ereje engedi, különböző "ajkú segédtanítók is választatnak.
