Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

460 Í47. országos ülés 1907 A harmadik, a mit a t. képviselő ur felhoz, hogy a nyereményeket egyes egyének, az elárusítónak megbízottai, mert csak ezek lehetnek, csak ugy fizetik ki, hogy abból levonásokat eszközölnek és maguk részére így illetéktelen előnyöket szereznek. E tekintetben is követelni fogom, hogy az olyan elárusítótól, a kinek közege visszaélést követ el, azonnal vonják vissza az elárusitási engedélyt. Kérem a t. házat, hogy válaszomat vegye tudomásul. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Buza Barna : T. ház ! A nyert válasz olyan, a melyet én a mai kormány fejétől vártam és ezért azt köszönettel veszem tudomásul. (Helyesles.) Elnök: Következik a határozat. Méltóztatnak a pénzügyminiszter ur válaszát tudomásul venni? (Igen!) A ház a pénzügyminiszter ur válaszát tudomásul veszi. Elnök : Következik? Raisz Aladár jegyző : Rakovszky Béla ! (Felkiáltások : Nincs itt!) Elnök: Következik? Raisz Aladár jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: Tisztelettel kérem a t. házat, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel és azért, mert terjedelmes interpellácziót szándékozom beterjeszteni, méltóztassék nekem megengedni, hogy interpellácziómat a jövő interpellácziós napon tehessem meg. (Helyeslés.) Elnök: Megadja a ház az engedélyt a halasztásra ? (Igen!) Akkor azt mint határozatot mondom ki. Következik ? Raisz Aladár jegyző: Nagy György! Nagy György: Bár belátom, hogy az öt óra hosszat tartó ülés alatt a ház figyelme kifáradt, mégis legyen szabad egy pár pillanatig igénybe vennem a ház türelmét, mert egyrészről a következő interpellácziós napon hazafias kötelességem Debreczen városába szélit, másrészről pedig az a visszaélés, a melyre interpellácziőmmal rávilágítani akarok, sürgős megtorlást igényel. Nagyon röviden fogom előterjeszteni interpellácziómat. (Halljuk! Halljuk!) A mig Buza Barna t. képviselőtársam egy az anyagi téren elkövetett visszaélésre mutatott rá, addig én egy másik, a szellemi téren elkövetett visszaélést akarok meg világi tani. Egynéhány hónappal ezelőtt, múlt óv deczember 5-ikén egy interpelláczió keretében rámutattam már arra, hogy a budapesti magyar tudományegyetem egyik tanára a törvénytelen, alkotmányromboló Eejérváry-kormány fogadatlan jirókátorjává szegődött. Most pedig arra a másik visszaélésére akarok rámutatni, hogy a budapesti m. kir. tudományegyetemen oláh nyelven tartják egyesek az előadást a törvény és az egyetemi statútum határozott rendelkezése ellenéx-e. Nevezeteáprilis 24-én, szerdán. sen az egyetemi tanrendnek az 1906—1907. évi második félévre kiállított példányában fel vannak sorolva azok a tárgyak, a melyeket ebben a félévben előadnak. A modern nyelvek és irodalmak között fel van sorolva: »A román nyelv tan rendszere«, »A román nyelv és irodalom története a XVIII. századig«, »A román kódexirodalom«, »Az isztriai román nyelvjárás«, » Kritikai dolgozatok a román irodalom és nyelvészet köréből«. Ezeket az előadásokat az előadó tanárok, névszerint: Ciocan János nyilvános rendes tanár, Alexics György magántanár és Pojsovics György — a ki ebben a hivatalos kiadványban Popoviciunak meri magát nevezni — kizárólag oláh nyelven tartják. (Mozgás.) Ha vita tárgyát képezhetné, vagy ha egy perczig is kétséges lenne az, hogy van-e joga a magyar tudományegyetemen egyes tanároknak olyan nyelven előadást tartani, akkor ezt az esetleges kétséget rögtön eloszlathatom magából a törvény szövegéből vett idézetekkel. (Halljuk ! Halljuk !) A magyar tudományos egyetemet az 1848. évi XIX. t.-czikk állította fel, a mely az egyetemről mindenütt határozottan mint magyar egyetemről emlékezik meg. Egy másik törvény, — az a szerencsétlen, az az oktalan nagylelkűséggel meghozott törvény, a melyet már rég el kellett volna' törölni — a nemzetiségi törvény csodálatos kivételességgel ebben az egy kérdésben, t. i. az egyetemi oktatás nyelvének kérdésében hazafias érzéssel járt el. Nevezetesen ennek a törvénynek 19. §. kimondja azt, hogy az országos egyetemen az előadási nyelv a magyar. Folytatólagosan kimondja ugyan, hogy az országban divatozó nyelvek és azok irodalmai számára, a mennyiben még nem állíttattak, tanszékek állíttatnak, de a törvény ezen szavait oláh szempontból helytelenül ugy értelmezték, — és a gyakorlat bizony nagyon hosszú ideig, egész a mai napig elnézte ezt a helytelen értelmezést — hogy joguk van az oláh nyelvet és irodalmat oláh nyelven adni elő. (Zaj.) Hogy ez nincs így, hívatkózhatnám az ebben a tárgyban kiadott két miniszteri rendeletre: a 27.458. sz. 1891-iki és a 28.291. sz. 1883-iki miniszteri rendeletekre; hivatkozhatom az egyetem statútumára, melynek első szakasza szerint az egyetem előadásának nyelve a magyar; hivatkozhatom a tanrendre is, a melyet minden egyes egyetemi polgárnak átadnak azon czélból, hogy belőle az egyetemi előadás nyelvére és az egyes tárgyakra nézve felvilágosítást nyerhessen. Ez a tanrend az előadási nyelvre a következőket tartalmazza: »A hittudományi karban az előadás részben latin, részben magyar nyelven történik. A három világi karban minden előadás magyarul tartatik. A hol más nyelven is, ott az a maga helyén külön ki van tüntetve.« A tanrendnek 56. oldalán fel vannak so-