Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-147
458 U7. orszáaos ülés 1907 április 2k-&n, szerdán. még tiz esztendeig tűrje a népnek ezt a kizsákmányolását; magánjogi szerződésen a jogrend sérelme nélkül nem változtathatunk. Markos Gyula: Ellenőrzést kérünk! Buza Barna: Bármilyen kívánatosnak tartom is, hogy a kormány minden módot megragadjon arra, a mivel ezt az osztálysorsjátéküzletet, ha lehet, beszüntethesse, mégis ezt feltétlenül kívánni a kormánytól — azt hiszem — nem lehet. Visontai Soma: Halljuk az interpellácziót! Buza Barna: Hanem igenis lehet kívánni és azt hiszem jogosan kívánhatjuk azt a kormánytól, hogy ha már tűrni kell a többi ránk maradt fekély mellett ezt a fekélyt is a nemzet gazdasági eletének testében, hát legalább igyekezzenek ezt a fekélyt lokalizálni, igyekezzenek arra, hogy ez tovább ne terjedhessen ós a gazdasági életnek még épen maradt részeit meg ne mérgezze; kívánni kell tehát azt, hogy igyekezzék a kormány legalább az ő felügyeleti jogánál fogva ennek a korrupczió által ránk kényszeritett intézménynek a visszaéléseit korlátozni és megszüntetni. Ezek a visszaélések pedig, t. képviselőház, nagyon számosak. Hiszen köztudomásúak azok, a melyekről bővebben szólni felesleges; mégis méltóztassanak megengedni, hogy egy-két részletre hivjam fel a t. képviselőház figyelmét, a melyek engem különösen indítottak ennek az interpellácziónak megtételére. (Halljuk! Halljuk!) Visszaélésnek tartom azt az engedélylyel és visszaélésnek a közönség vagyonbiztonsága kárára, hogy nem elégszenek meg az elárusítók a sorsjegyeknek a boltokban való árusításával, hanem házaló ügynökök által küldik nyakára a közönségnek, . . . Visontai Soma : A német birodalmi törvény tiltja ! Eel is olvastam! Buza Barna ... a melynek valósággal munkájába kerül, hogy ezeket az ügynököket a nyakáról lerázza, hogy postán borítékban küldjék meg egyeseknek ezeket a sorsjegyeket, olyanoknak, a kik azokat sohasem rendelték és azután a mikor megkapják a sorsjegyet és félredobják, mert nem rendelték és mert nem kell nekik, itt Budapesten perlik a sorsjegy áráért azokat, a kiknek a sorsjegyet megrendelés nélkül megküldték. Olyan eljárás ez, a mely nekik mindenesetre hasznos, (Zaj. Elnök csenget.) mert ha 100 közül 20 meg is jelenik, és azokkal szemben el is veszti a pert, bő kárpótlást nyújt ezért az a 80 ember, a ki nem jelenik meg a tárgyaláson, és a ki e miatt makacssági Ítélet alapján kénytelen a sorsjegy árát megfizetni. De ennél is nagyobb az a visszaélés és az a haszon, a melyet húznak az elárusítók a nyeremények kifizetésénél. Méltóztassanak megengedni, hogy csak egy nagyon jellemző esetet mondjak el annak illusztrálására, hogy milyen módon igyekeznek az osztálysorsjátéknak nemzeti czimerrel dolgozó elárusítói még a nyereményekből is külön illegitim hasznot szerezni. (Halljulc! Halljuk!) Egy vidéki becsületes kőmivesmester 10,000 koronát nyert az osztálysorsjátékon. A melyik nap kihúzták a sorsjegyet, az azt követő nap reggelén, még mielőtt tudott volna a nyereségről, két elegánsan öltözött pesti ur állított be hozzá azzal a kérdéssel, vájjon mit adna nekik, ha olyan üzletet kínálnának és hoznának számára, a mely neki 10.000 korona tiszta jövedelmet fog hozni, vájjon adna-e nekik ezért 2000 koronát? Természetesen az én kőmfvesmesterem kijelentette, hogy: hogyne adna, csak hozzák azt az üzletet. Mikor ezt a kijelentést megtette, akkor kijelentette a két pesti ur, hogy ők X. bankháznak a megbízottai és miután tegnap a kőmives megnyerte a 10.000 koronás főnyereményt, hozzák neki készpénzben kifizetni a 10.000 koronát. Ezzel leszámították a pénzt a szokásos 20 százalékos jutalék levonásával, 2000 koronát I>edig zsebrevágtak és ott hagyva a meglepetésében szólni sem tudó kőmivest, eltávoztak. A kőmives egy félóra, egy óra múlva, a mikor a meglepetés mámorából magához tért és kezdte belátni, hogy egyáltalában nem volt köteles a 2000 koronát odaadni, szaladt utánuk és követelte vissza a 2000 koronát. Hiába ment azonban utánuk, hiába jött a bankházhoz, a 2000 koronát többé nem kapta vissza. Hát én azt hiszem, hogy ha zsarolás az, ha valaki másnak szorult helyzetét arra használja fel, hogy jogtalanul gazdagodjék, ép oly zsarolás az, ha valaki másnak hirtelen meglepetés, nagy öröm által megzavart lelkiállapotát használja fel a maga jogtalan gazdagodására és annak megkárosítására. Azt hiszem, hogy a magyar államnak, a magyar kormánynak nem szabad tűrnie, hogy a magyar czimer palástja alatt kövessenek el polgáraival szemben ilyen visszaéléseket. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Ezek a visszaélések nagyon számosak. A mit felhoztam, csak egy eset a nagyon sok eset közül. A jogtalan haszonszerzésnek még csak egy esetét említem itt fel. Valahányszor valaki nyereményhez jut, azt a nyereményt az elárusító, ha nem embereivel küldi neki, akkor sem küldi az egészet készpénzben, hanem uj sorsjegyeket küld az illetőnek a nyakára. Ez a számos visszaélés, a mely napirenden van és folyton botránkoztatja az embernek nemcsak a becsületérzését, de a jogérzését is, indított engem arra, hogy a t. ház szine elé hozzam (Elenh helyeslés.) ennek az állam által jogtalanul monopóliummal felruházott és jogtalanul óriási haszonnal dotált vállalatnak ügyét, azért ezt az interpellácziót intézem az igen t. pénzügyminiszter úrhoz (olvassa) •
