Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

38 132. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. tétessék, mert akkor őket is átveszi az állam és több pénzt kapnak. Azután itt van megint a kazafiatlanságnak egy nagy forrása, mert az a tanitó, azért, hogy az ő iskoláját államosítsák, mindenekelőtt arra fog hivatkozni, hogy az állam érdeke követeli, hogy abban a községben állami iskola legyen, mivel ott a felekezet hazafiatlan és nem szolgálja eléggé az állam érdekét. Az a szegény ember természetesen nem nézi az eszközöket és ismét megzavarja a békés egyetértést, ismét megnöveszti egy j ó darabbal Magyarországon a hazafiatlanságot, a mi ugy látszik, nagyon sok van nálunk, mert roppant sokat hánytorgatják fel. A 800 korona fizetést nem is a görög-keleti püspöki kar kérte, hanem a görög-keleti felekezeti tanítóság őszszel egy kongresszust tartott Nagyszebenben és ezen megállapította, hogy igényeiknek teljesen kielégítő volna, ha a felekezet biztosítaná neki a 800 korona alapfizetést és a megszokott és törvényes ötödéves pótlékot. A püspöki kar csak átvette a tanítók ezen kérelmét a memorandumban. Csak azért akartam ezt kifejteni, t. ház, nehogy rajtunk száradjon a tanítóság előtt az, mintha mi, a nemzetiségi párt, nem akarnók a felekezeti tanítóságnak magasabb dotáczióját vagy mintha mi annak ellenségei volnánk. Isten mentsen! Ellenkezőleg, mi azon állásponton vagyunk, hogy ugy kellene megváltoztatni a helyzetet, a mi iránt javaslatot is fogunk benyújtani, hogy a felekezeti tanítóság díjazása épen olyan mértékű legyen, mint az állami tanítóké. Egy hang (a baloldalon) : Hiszen ön irta! Goldis László : Nem én irtam, sajna, mert akkor jobban lett volna megírva. (Derültség a közép hátsó padjain.) Ezen megjegyzések után legyen szabad áttérnem azon észrevételekre, a melyek magára a törvényjavaslatra vonatkoznak. Mindenekelőtt kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot nagyon fontosnak tartom a magam részéről is, nemcsak azért, t. ház mert rendezi a tanítók fizetését és jogviszonyait, hanem egyáltalában azért, mert összefüggésben van a népnevelés ügyével. Én pedig, t. ház, a mint ezt már más alkalommal ki is jelentettem, a népnevelés ügyét igazán az ország legfontosabb ügyének tartom. Mindenütt a világon az az állam boldogul

; a melyben az államférfiak a legnagyobb súlyt a népnevelésre fektetik, és ha a népek nagyok lettek és államaik hatalmasak, akkor a történelemből azt tanultam, hogy ennek igazi forrása csak a műveltség volt. Ez okból, t. ház, igen komolyan tanulmányoztam ezt a törvén}

7

] avaslatot is és leszek bátor tanulmányozásom eredményét a t. ház előtt kitárni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt országos dolgokban, azt hiszem, minden erővel azon kell iparkodnunk, hogy ne a szenvedélyek tanácsa után induljunk, (Helyeslés.) hanem csakis a hideg észnek sugallatát kövessük. Mert, t. ház, ámbár nagyon tisztelem az érzések világát és azt tartom, hogy szent és drága az érzések világa, mégis azt hiszem, hogy a ki közdolgokban az érzések ostora által hajtatja magát, az előbb-utóbb a keserű megbánás érzetére jut.. Ezért, t. ház, ezt a törvényjavaslatot is ily értelemben tanulmányoztam, és egészen őszintén megvallva, ámbár igen súlyos aggodalmakat keltett bennem ez a törvényjavaslat, találtam benne mégis olyan valamit is, a mi megnyugtatólag hatott reám. Egy hang (baljelöl) : Mi az ? Goldis László : Az igen t. közbeszóló urnak megmondom, hogy mit találtam benne megnyugtatót. Ez azonban rá aligha lesz annyira megnyugtató. (Zaj. Elnök csenget.) Az eredeti, tehát nem a bizottság által átdolgozott javaslatnak indokolásában találtam ezeket a szavakat (olvassa) : »Az állam nemcsak tiszteletben tartja a hivatott társadalmi tényezők, nevezetesen a hitfelekezeteknek iskolafentartási jogát és hivatását, hanem kész őket e jog gyakorlásában, e hivatás teljesítésében anyagilag istámogatni<<. Az indokolásnak ezen szavai reám megnyugtatólag hatottak. Megnyugvással vettem tudomásul azt, hogy a mostani kormány, s különösen annak kultuszminiszteri székben ülő tagja nem hive a kizárólagos állami oktatásnak, hanem helyt enged a felekezeti oktatásnak is. Ma divatos szó az állami oktatás kizárólagossága. Némelyek ugy akarják azt feltüntetni, mint a műveltség valamely kizárólagos panaceáját, mint olyan mediczinát, a melytől minden baj meggyógyul, pedig hogyha a szigorú ész kritikájával bonczolgatj uk ezt az állítást, én nem tudom, vájjon nem az ellenkezője fog-e bebizonyulni ? De ez az elv a történelem világításánál sem állhatja meg helyét. Az állami oktatásnak eszméje egészen újkori, a legmodernebb. Az ókorban ezt nem is ismerték, az ókorban ki is volt zárva az államnak bármilyen befolyása a művelődésre. Ott voltak a görögök, ott voltak a rómaiak; náluk az állam semmiféle befolyással a műveltségre nem bírt, pedig tudjuk nagyon jól, hogy a görögök és rómaiak olyan műveltséget teremtettek, a melyet ma is bámulunk. Látszik tehát, hogy nem szükséges ahhoz, hogy nagy műveltségre tegyen szert valamely nép, az, hogy az állam kezébe vegye az oktatásnak kizárólagos jogát. S a középkorban hol lobogott a felvilágosodásnak mécse ? Hol volt a művelődésnek gyökere a középkorban ? A templomok mellett és a kolostorokban. A mellett volt az igazi forrása a mai műveltségnek: az ókori műveltség, a mely társadalmi volt és a középkori műveltség, a mely keresztény volt. így tehát nem lehet azt állítani, hogy nagyon is okadatolni lehet azt, hogy ma csakis az államnak volna joga a népnevelést kezébe venni. Ez az eszme magával a szabadság gondolatával is ellenkezik, mert a gyermek nevelése mégis csak elsősorban a szülőkre tartozik, hiszen még az