Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

132. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. 35 jótéteményt egyaránt kiterjeszt az önök népoktatására, a mint Maniu Gyula t. képviselőtársam mondja, és az állami népoktatásra egyáltalában. (ügy van ! a baloldalion. Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Ez az én reményem, és azt hiszem, hogy ezeket tudva és látva, önök a saját választóik érdekeit kellően és megfelelően nem képviselik. T. képviselőház ! Befejezem beszédemet.(Halljuk ! Halljuk !) Tagadhatatlan, hogy ez a törvényjavaslat igen sok nehézségbe ütközik. Látszólag a legnagyobb nehézség, hogy az állami tanítók fizetése több, magasabb; de hiszen méltóztatnak tudni, hogy az állami tanítók már akkor is, a midőn ez a törvényjavaslat készült, ezt az alapfizetést kapták. Ez az egyik dolog, a mi miatt sok elégedetlenségre nyilt alkalom. Azonban tagadhatatlan, hogy ezt a törvényjavaslatot, ha tekintetbe veszszük a külföldi kulturállamok példáját, senki sem kifogásolhatja, mindnyájunknak meg kell nyugodnunk abban és méltányolnunk kell a törvényj avaslatot . (Igaz ! ügy van !) Mindnyájunknak, a kiknek szivében csak a legcsekélyebb hazafias érzelem is foglaltatik, el kell ismernünk, hogy e törvényjavaslaton a legkazafiasabb szellem vonul végig. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) És talán állithatom, hogy a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ebbe a törvényjavaslatba, mikor ezt megalkotta, hazafias szellemének és gondolkozásának, nemesen érző szivének egész melegségét öntötte bele. (Igaz! ügy van! Taps a baloldalon.) Miután én ezt teljesen átérzem, örömmel és készséggel fogadom el a törvényjavaslatot. (Hoszszantartó, élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Raisz Aladár jegyző: Goldis László ! Goldis László: T. ház! (Zaj.) Mielőtt a szőnyegen lévő törvényjavaslatra vonatkozó nézeteimet elmondanám, bátor leszek az előadó urnak némely kijelentésére reflektálni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a középen.) Nem hagyhatom szó nélkül ezeket a kijelentéseket azért, mert azt hiszem, hogy legkevésbbé az előadói székből szabad ilyen kijelentéseknek elhangzani. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő «urak. Egyáltalában nem hallom a szónokot. Egy hang (balról): Jó is nem hallani! Elnök: Ez a képviselő úrra nézve lehet jó, de az elnökre nézve nem, mert az elnöknek kötelessége megfigyelni és folytonosan figyelemmel kisérni a beszédet. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Egy hang (balfelöl): Beszéljen hangosan! Elnök: ISTe méltóztassék feleselni az elnökkel! (Halljuk! Halljuk!) Goldis László: Nagyon elszomorító és sajnálatos jelenségnek tartom, t. ház, hogy az a bizonyos animozitás, a mely egy idő óta — az én nézetem szerint mesterségesen — szerveztetik a sajtó részéről bizonyos felekezetek irányában, szószólóra talál magában az előadó ur személyében is. (Mozgás.) Mondom, igen elszomorító dolog, hogy itt a házban, ilyen előkelő székből, mint a minőnek én az előadói széket tartom, vádak hangzanak el a magyarországi felekezetekkel szemben, — meglehetősen súlyos vádak — a nélkül azonban, hogy azokat pozitív adatokkal, tényekkel bárki is eddig bebizonyította, vagy legalább a vádak bizonyítását megkísérelte volna. (TJgy van! a középen.) T. ház! Nem tekinthetem másnak, mint valóban súlyos vádnak azt, mikor az igen t. előadó ur azt mondja, hogy a felekezeti iskolák mindezideig az állam czéljai irányában nem teljesítették kötelességüket. Azt mondja az előadó ur (olvassa): »Mert habár szomorú taj)asztalataink vannak a tekintetben, hogy az iskolafentartóknak nem mindenike és nem mindig e czél megvalósítására használta fel a neki megadott szabadságot, sőt voltak olyanok is, a kik ezen szabadsággal nem kis mértékben visszaéltek*, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) mindazonáltal nem kivan egyesek hibájáért mindenkivel szemben egyforma megtorló és egyforma szigorú intézkedéseket alkalmazni. Azzal vádoltatnak tehát bizonyos felekezetek, hogy nem teljesítették kötelességüket az állam érdekeivel szemben, és nemcsak azt mondja a t. előadó ur, hogy kötelességüket azért nem teljesítették, mert nem volt megadva nekik a lehetőség annak teljesítésére, hanem megvádolja őket azzal, hogy rosszakaratból nem akarták teljesíteni.- (Úgy is van!) Azt mondja, hogy népiskoláink igen tekintélyes része ma is nemcsak hogy nem szolgálja a nemzeti összeforradást, hanem idegen nemzeti eszmék szolgálatában ennek nyilt ellenségei gyanánt működnek. (TJgy is van!) Ez vád, de hogy igaz legyen, előbb he kellene bizonyítani. Azt állítani, hogy ily hatalmas felekezet, mint pl. Magyarországon a görög-keleti, azt állítani, hogy ez akarva nem teljesiti hazafias kötelességét, mégis csak olyan eljárás, hogy legalább az előadói székből ilyet mondani bizonyítás nélkül, nem méltó a magyar parlamenthez. (TJgy van! a középen.) Megvádolja t. előadó ur a felekezeteket azzal, hogy ezek azért nem teljesitik hazafias kötelességüket, mert iskoláikban nem a műveltséget akarják terjeszteni, iskoláik nincsenek a műveltség szolgálatában, hanem egyéb czélok szolgálatában, még pedig állami szempontoktól idegen eszmék szolgálatában állanak. Eel fogom olvasni az előadó ur beszédéből az erre vonatkozó részt. Azt mondja: »Es bizonyosan nem az iskolákat féltik azok, a kik visszautasítják ezen segítséget, a mely nélkül nem képesek iskoláikat a mai kor igényeinek megfelelőleg fejleszteni, hogy ez által az állami iskolákkal szemben versenyképesekké tegyék; nem is az általános műveltség terjesztésére, s 5*