Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

Í46\ országos ülés 1907 április 23-án, kedden. 407 A végrehajtó hatalom tehát nem lesz csu­pán és kizárólag végrehajtó hatalom, hanem törvényhozói hatalom is lesz, s akkor azt fogjuk látni, hogy ebben a fontos kérdésben a törvény­hozó és végrehajtó hatalom egy kézben fog össz­pontosulni, pedig az ilyen két fontos funkczió­nak, t. i. a törvényhozó és végrehajtó hatalom­nak egy kézben való összpontosítása az abszolu­tizmusnak egyik legjellemzőbb alapvonása. Az abszolutizmusnak pedig legkevésbbé lehet tere a népoktatás terén. Hiszen a népoktatásnak leg­kevésbé szabad kényszereszközökkel dolgoznia, hanem leginkább az erkölcs, az értelem, tehát a szabadság eszközével kell operálnia. Az abszo­lutizmus a gyermekeket csak rabszolgákká nevel­heti, nem pedig szabad polgárokká. Pedig Ma­gyarországnak elsősorban szabad polgárokra van szüksége, mert a polgári szabadság nélkül Magyarországnak önállóságát és függetlenségét alig lehet biztositani. Ezzel szemben arra szoktak hivatkozni, hogy Magyarországnak önállósága máskép nem bizto­sitható, mint akkép, hogy minden magyar állam­polgár megtanuljon magyarul is. Én ezt téves nézetnek tartom és véleményem szerint ebből csak annyi áll, hogy a magyar nyelvnek az ösz­szes. népiskolákban való kötelező tanítása a gyer­mekekkel meg fogja ismertetni Magyarország­nak, magyar állami jellegét, de ez magában véve a hazaszeretetre való nevelésre nem elegendő, erre csak az igazi, valódi polgári szabadság lehet alkalmas. A hazaszeretetnek, az áldozatkészségnek a főiskolája a mi parlamentünk legyen, a mely ápolv polgári jogokat és szabadságokat, s épitve és megteremtve Magyarországnak önálló­ságát és függetlenségét, egyszersmind meg fogja nagyobbítani a hazaszeretetet is. Hogy Magyar­országon a hazaszeretet sok tekintetben hiá­nyos és gyönge, ennek szerény véleményem sze­rint a fő oka abban van, hogy Magyarország­nak állami szervezete hiányosan, gyengén van kiépítve. Elsőrendű feladatnak tekintem tehát ezen állami szervezetet kiépíteni, megerősíteni és ezáltal biztosan el fogjuk érni, hogy a haza­szeretet itt megerősödik. Ezekből következik, hogy a magyar nyelv tanításának nem szabad a félreértések és kon­fliktusok forrásává lenni, hanem épen ellenkező­leg, kell hogy a kölcsönös megértésnek az elő­mozdítására szolgáljon. Hogy ezt a czélt elér­hessük, hogy a végrehajtás minél békésebb és sikeresebb legyen, szükségesnek tartom magába a törvénybe olyan intézkedéseket tenni, a melyek világosan és határozottan a magyar nyelv taní­tásával párhuzamosan biztosítják az egyházi és iskolai önkormányzatot, hogy a magyar nyelv tanítása ne szolgáljon az általános népoktatás­nak a hátrányára, és különösen annak kimon­dását tartom szükségesnek, hogy a magyar nyelv tanítási eredményének elbírálása a helyi viszo^ nyok tekintetbevételével történjék, és pedig kapcsolatosan a többi tantárgyak tanítási ered­ményének elbírálásával. Ha ezeket az intéz­kedéseket magába a törvénybe nem teszszük, akkor nagyon sok félreértés, nagyon sok konflik­tus fog támadni, a melyek sok tekintetben veszélyeztetni fogják az iskolai önkormányzat fennállását. Ezzel szemben az igen t. kultuszminiszter ur némileg megnyugtatni igyekezett, hivatkozva arra, hogy hiszen a felekezeteknek elegendő befolyásuk van, hogy sikerrel felléphessenek az esetleges végrehajtási visszaélések ellen. Én ezt a befolyást legalább az én egyházamnál, a görög-keleti szerb egyháznál eddig nem láttam érvénye­sülni, nem pedig főleg azon oknál fogva, mert annak legfőbb orgánuma, a görög-keleti szerb egyházi kongresszus, épen a kormányok által úgyszólván állandóan meg lett akadályozva, hogy ezt a legális befolyását gyakorolja, úgy­szólván állandóan meg lett akadályozva, hogy I törvényes időben összehivassák és funkczionáljon. Ezen jogsérelem már évtizedeken át fennáll. Számos esetben felszólalás történt ugy az egyes kéjrviselők, mint a kongresszus részéről is, de hiába. A kormányoknál ezen felszólalások egy­általában meghallgatást nem nyertek, és sajnos, Magyarországon oly miniszter nem akadt, aki alaposan hozzáfogott volna ezen jogsérelem orvos­lásához. Én ezeket a jogsérelmeket nem akarom bővebben felhozni, nem akarom hosszasan igénybe venni a t. ház türelmét, bátor vagyok csak egy­két legfőbb jogsérelmet felhozni annak igazolá­sára, hogy az igen t. kultuszminiszter ur fel­. tevése nem áll, mivel a gyakorlati élet azt iga­zolja, hogy tényleg azon egyházak befolyása nagyon csekély ahhoz, hogy sikerrel felléphes­senek az esetleges végrehajtási visszaélések ellen. Az 1868. évi IX. t.-cz. világosan biztosítja ugy a szerb, mint a román görög-keleti egyház részére az egyházi és az iskolai önkormány­zatot. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, | méltóztassék most a tárgyalás alatt lévő 19. : §-hoz szólni; a házszabályok nem engedik meg, hogy a képviselő ur a tárgytól eltérjen. Musitzky Döme: Ha az igen tisztelt kul­tuszminiszter ur meg tudott volna nyugtatni bennünket, hogy a; napirenden lévő törvény­javaslat végrehajtása alkalmával felmerülő végre­hajtási visszaélések ellen az egyházak sikerrel felléphetnek, akkor egészen máskép állana a helyzet. De mi a gyakorlati életből épen azt látjuk, hogy nem vagyunk eléggé megvédve a végrehajtási visszaélések ellen. Különösen áll ez az iskolai ügyek tekintetében, mert pl. minálunk, ; >a görög-keleti szerb egyháznál, mely részére törvényileg biztosítva van az iskolai önkormány­zat, királyi rendeletekkel, kormányrendeletekkel az iskolai önkormányzat úgyszólván teljesen fel van függesztve, meg van semmisítve, mivel az egész

Next

/
Oldalképek
Tartalom