Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-146

í*6\ országos ülés Í9ü7 április 23-án, kedden. 397 hogy a magyar nyelv tudása a hazafiság szükségképeni előfeltételét képezi, még kevésbbé merném állítani, hogy a magyarul nem tudó állampolgár nem lehet jó hazafi. (Helyeslések.) Azt irta erre vonatkozólag egy ismeretes publiczistánk a Politikai Hetiszemle 1904. évi október 23-án megjelent számában : »A magyar nyelv elterjedésének legfőbb és legdicsőbb eredményét éri el, t. i. a nyelvi, s egyszersmind érzelmi asszimilácziót. A nyelvi asszimiláezió nem fedi mindig a valódi asszimilácziót. Százezrekre, sőt milliókra megy az országban azoknak a száma, a kik nem tudnak magyarul, de magyarul éreznek. (Helyeslés.) A hazafiságból nem zárhat ki a grammatika, de viszont a grammatika nem tesz senkit sem magyarrá, ha egyszersmind szivében nem érez igaz magyar hazaszeretetek. (Helyeslés.) Engedje meg a t. ház, hogy igen-igen röviden érinthessek még egy fontos kérdést, a mely hazánk közoktatási ügyével és a törvényjavaslatnak 18. §-ával is némi összeköttetésben áll és ez az, hogy mikép telj esitették hazánk néptörzsei eddig népoktatás iránti kötelességüket ? E kérdésre nézve átengedem a szót hírneves szakembereink egyikének, Halász Fereneznek, a ki »Nemzeti állam és népoktatás« czimű röpiratában így nyilatkozik (olvassa) : »Az állami népoktatás nagyobb irányú kiterjesztését nemcsak a magyar nemzet teljes kiépítése, hanem általános népművelődési szempontból is sürgős munkába kell vennünk, mert alkotmányos államban, a minő a mienk, a melyben a legegyszerűbb munkaággal biró egyénnek is, legalább közvetve, befoh'ása van az állam életére és a midőn a mostani kormányzat egyik sarkalatos czélja az, hogy az alkotmányos jogok gyakorlását a nemzet egész egyetemére kitérj eszsze, múlhatatlanul szükséges, hogy a népnevelés oly kiterjedésű legyen, hogy az általános tankötelezettség érvényre emeltessék és hogy a helyes irányú népnevelés a nép millióinak megadja azt a minimális művelődést, a mely szükséges ahhoz, hogy jogaival élni tudjon és kötelességeit tudatosan teljesíteni képes legyen.« így folytatja azután tovább (olvassa) : »Hogyan állunk e tekintetben ? Az 1900. évi népszámlálás szerint csupán a hat évnél idősebbeket és csak a polgári népességet véve számba, a lakosságnak még mindig csak 59%-a tud irni-olvasni. Az 1904— 1905. iskolaévben sem tudtuk még megszüntetni azt az igazán szégyenteljes állapotot, hogy hazánkban az iskolázás tekintetében első helyen áll a német, a mely nemzetiséghez tartozó tanköteleseknek 89-31%-a jár iskolába, azután következik a tót, a melynek 84 '45%- a iskolázik és csak harmadik helyen jön az államfentartó magyar elem 81-33 százalékos iskolázási aránynyal.« Azt mondja Halász Ferencz tovább (olvassa) : »Az általános tankötelezettség 37-ik évében Magyarországon 337.954 mindennapi és 255.149 ismétlő tanköteles egyáltalában nem jár iskolába. Ezekből az ország első törvényhatóságára, Pest vármegyére 29.116 iskolakerülő jut. Itt rá kell mutatnom« — folytatja tovább Halász —•»azon megdöbbentő állapotainkra, hogy Szabadkán, Szegeden, Majsán, Kiskun-Félegyházán, Nagykörösön, Kecskeméten, Czegléden, Debreczenben, Aradon, Szenttamáson, Zentán, Csongrádon, Dorozsmán, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Jászapátiban, Jászárokszálláson, Törökszentmikióson, Jászberényben, Karczagon, Mezőtúron, Turkevén, Abonyban, Tápiószelén, Halason, Miskolczon, Uj fehértón, Nyíregyházán, Battonyán több ezerre menő mindennajn tanköteles nem részesül törvényes oktatásban, nem is szólva az ország fővárosáról, Budapestről, a hol sok ezer iskolátlan tankötelest mutatnak ki évről-évre.« T. ház ! Kiegészítéséül ezen hiteles adatoknak még azt hozom fel, hogy büntetőbíróságaink 1904-ben 4999 és 1905-ben 5658 gyermeket Ítéltek el különféle kihágások miatt, kiknek jelentékeny hányadrésze iskolakerülőkre esett és kiknek elenyésző csekély százaléka volt elhelyezhető javítóintézeteinkben. Ezek a számok társadalmi állapotainknak veszélyes bajait tárják fel előttünk. A serdülő nemzedék kriminalitásának ijesztő emelkedése nemcsak az államhoz és a társadalomhoz intézett komoly intés a gyermekvédelemnek gondosabb és nagyobbmérvű ápolgatására, hanem egyenes és nem ignorálható felhívás az általános tankötelezettségnek szigorú és következetes keresztülvitelére, s a valláserkölcsös nevelésnek kielégítő biztosítására a népiskolákban. Nekem ugy tetszik, t. ház, hogy a törvényjavaslat 18. §-ában nem annyira az 1868 : XLIV. t.-cz. 14. §-ának értelmezéséről, hanem inkább annak gyökeres megváltoztatásáról van szó, mert az idézett 14. §. az iskolaientartónak önálló jogot ad a tannyelv megállapítására, melyet ezentúl lényegesen korlátolni akarnak. Bozóky Árpád t. képviselőtársam elleninditványa egyenesen az összes felekezeti népiskolák megmagyarositására irányul. Nem olvasom fel szó szerint, a t. ház ismeri az elleninditvány szövegét. A népiskolai ügy államosítását az igen t. közoktatásügyi miniszter ur különböző okokból tartotta mellőzendőnek. Először azért, mert azt mondotta, hogy egyetlen egy kulturfaktort sem akar megfosztani a nemzet művelődése érdekében kifejtendő munkásságtól. De azonkívül azt is mondotta, hogy ez idő szerint hiányzanak az államosításra szükséges pénz és a szükséges tanerők. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a most tárgyalás alatt lévő 18. §-hoz szólni! Lindner Gusztáv : Bozóky Árpád t. képviselőtársam nagyon egyszerűen oldja meg ezt a feladatot azáltal, hogy a törvényesen bevett felekezeteket egyrészt a népiskolai terhek viselésére és másrészt a kizárólagos magyar tannyelv alkalmazására kényszeríteni akarja. Itt csak az a baj, hogy a törvényesen bevett nem magyarajku felekezetek Bozóky Árpád tervének kivitelét már azért is a leghatározottabban fogják ellenezni, mert azt, eltekintve minden mástól, a fenforgó