Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

132. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. 33 magyar nemzeti szellem, a magyar nemzeti érdek, a magyar nyelv érvényesülése épen ugy fentartható lesz, mint az állami iskolákban. Nyíltan mondom meg véleményemet, t. ház, és ez abban áll, hogy én szerintem a felekezetek, a felekezeti tanitók kezéből az iskolát nem czélszerű kivenni, mert hiszen a mai időben nemcsak a gyermekeknek testi és szellemi nevelése és fejlődése, hanem a vallásos eszméknek, az egyházias szellemnek, a hitnek, az Istenbe vetett bizalomnak a gyermekek lelkébe mintegy belecse­pegtetése a tanitók kezébe van adva. Bocsánatot kérek, én az állami iskolák eUen e tekintetben nem akarok semmit sem mondani, de én is biztosabbnak látom, ha mint egyházi főhatóság, a tanitókkal magam rendelkezem. (Helyeslés a néppárton.) Ez a véleményem a kérdés egyik oldaláról, de megmondom véleményemet egé­szen nyíltan és világosan a kérdés másik oldaláról is. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy ha ez a törvényjavaslat a maga szelle­mében és erejében keresztül hajtható nem lesz, abban az esetben én még a hitfelekezeti iskolák­nak államosításától sem idegenkedem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Igaz,' hogy ránk, egyházi iskolafentartókra kettős feladat hárul, de tel­jesítse mindenki kötelességét hiven és lelkiisme­retesen ; olyan egyházakban pedig, a hol mintegy gátat, akadályt akarnak gördíteni a magyar nem­zeti érdekek, a magyar nyelv érvényesülése elé, ott minden kímélet és időhaladék nélkül a lehető legrövidebb idő alatt ezen iskoláknak államosí­tását vigyük keresztül. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És most, t. ház, e szavaimmal mintegy össze­fűzve, összekapcsolva, méltóztassék megengedni, hogy ugy Polit Mihály t. képviselőtársamnak, mint összes nemzetiségi képviselőtársaimnak felel­hessek e törvényjavaslattal szemben tanúsított állásfoglalásukra. (Halljuk ! Halljuk !) Én, t. ház, e törvényjavaslat egyik legna­gyobb, legszebb indokát, egyik legkiemelkedőbb, legmagasztosabb jellegét abban látom, hogy a magyar nemzeti érdekeknek, a magyar nemzeti szempontoknak megerősítését, a magyar nemzeti nyelv terjesztését, érvényesülését a lehető leg­szilárdabban, legerősebben, de hozzáteszem, a lehető leghumánusabban akarja érvényesíteni. Oly humánus alakban, hogy egyáltalában nem tudom felfogni azt az óriási felzúdulást, azt a nagy de­monstrácziót, a melyet önök e javaslattal szem­ben kifejtettek és kifejteni óhajtanak. Az önök heves ellenzésének ezen jogosultságát és igazságát senki sem fogja elismerni. (Élénk helyeslés.) Ez a javaslat a nemzetiségeknek, vagy önöknek, mint nemzetiségi képviselőknek érzékenységét egyál­talában nem sérti. Igaz ugyan, hogy e javaslatban egy erős törekvés van, a melyet azonban sem önöknek, sem senkinek . . . (Zaj. Elnök csenget.) Vlád Aurél: Természetellenes törekvés. Elnök: Eelkérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a szónokot csendben meghallgatni. A KÉPYH. NAPLÓ 1906 1911. VIII. KÖTET. közbeszólást tiltják a házszabályok és ha méltóz­tatnak továbbra is zavarni a szónokot, névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselőt. Meczner Béla: A mint mondottam, van ennek a javaslatnak egy nemes inteneziója, a melyet azonban sem önöknek, sem egyáltalában senkinek nem szabad kétségbevonnia. Vajda Sándor: Azt mi ítéljük meg. Meczner Béla: A magyar haza minden egyes lakosának a magyar haza iránti szeretetéből és hódolatából kifolyó kötelessége a magyar nemzeti nyelv elsajátítása. Vlád Aurél: Ezt tagadjuk ! (Zaj.) Elnök (csenget): Vlád Aurél képviselő urat kérem, hogy csendben hallgassa a szónokot. Meczner Béla: E törvényjavaslatban álta­lában nincsen semmi sérelem. Ebben csupán a mód és alkalom van meg­határozva és erélylyel keresztülvive, a melylyel a magyarországi népiskolákban a magyar gyer­mekek a magyar nyelvet elsajátítsák, önök elől t. képviselőtársaim egyáltalában nincs elzárva az ut, hogy saját nyelvüket tovább fejleszszék. Hozzanak nagyobb áldozatokat, virágoztassák fel kultúrájukat, ezt a jogot soha senki nem vonja meg önöktől. Arra azonban egyáltalában nincs joguk, hogy mindenféle demonstrácziókkal huzzák­halaszszák e javaslat tárgyalását akkor, a mikor 22.000 tanító várja ezt a fizetésfelemelést. Arra egyáltalában nincsenek feljogosítva, hogy az önök híveit, vagy a mint Maniu képviselő ur mondotta, az önök népét izgassák. És engedje meg Maniu t. képviselőtársam, a ki az állami tanítókról szóló javaslat tárgyalásánál többször mintegy kihivólag használja ezt a kifejezést: »az én népem«, hogy erre én is megjegyzést tegyek. Magyarországon sem nemzetiséget, sem egyes vidékeket külön csoportosítani, külön elnevezéssel illetni egyálta­lában nem lehet. Magyarországon, hazánkban ez a fogalom, ez a kifejezés »néjx<, a magyar nemzet minden egyes polgárát és lakosát illeti, a melyhez tartozom én is, és Maniu Gyula t. képviselőtársam is. (Helyeslés.) Vlád Aurél: Hazafias teória ! Meczner Béla: És t. képviselőtársaim meg fogják engedni nekem, hogy ezen kifejezést a mai napon igy, hogy »az én népem«, csak egy ember használhatja jogosan, az, a kinek Szent István koronája nyugszik a fején. Vajda Sándor : Az én néptörzseim ! (Zaj.) Elnök: Vajda Sándor képviselő urat kérem, hogy közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot, mert különben kénytelen leszek ellenében kérni a ház­szabályok alkalmazását. Meczner Béla: Eddig önök másfelé terelték figyelmüket, most azonban azt mondják, hogy el­jött az alkalom a cselekvésre, mert hiszen e törvény­javaslat az önök anyanyelvét akarja elnyomni és a görög-keleti egyház autonómiáját akarja meg­semmisíteni. Itt voltaképen az a kérdés bírálandó el ennél a törvényjavaslatnál, vájjon az egyházak 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom