Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-145

392 lí5. országos ülés 1907 április 22-én, hétfőn. intézkedésből azt kell feltenni, hogy azt követelik, hogy most oszszák a tanulókat két részre. Az egyik rész fog magyarul tanulni, a másik rész pedig azon hitfelekezet nyelvén, a mely az iskolát fentartja. Hát hogyan lehet ez ? Egy tanteremben két tanitó egyszerre, vagy külön tanteremben tanitson ? Hogyan fogja megosztani az időt a kettőben ? Az egyikben 11 és a másikban 11 ? De azonkivül hogyan lehet majd finaneziális szempontból megoldani a kérdést, mikor mindig előhozzuk, hogy hiányzik a pénzfedezet, s ekkor nekünk egy tanitó helyett kettőt keü alkalmaznunk ? Ebből következik, hogy a szakasznak ez a rendelkezése is kivihetetlen. Most jön a második bekezdés (olvassa): >>Minden oly népoktatási tanintézetekben azonban, a melyekben az állam nyelve van egyedüli tanitási nyelvül bevezetve, ez az állapot többé meg nem változtatható«. Hát én nem vagyok ellene, hanem ha már igy teszszük, akkor nagyon jogos, hogy másrészről is hasonlóképen tegyünk. Mert a mi az egyikre jogos, az a másikra nézve méltányos. Tehát más helyen is, ha a tanitási nyelv nem magyar, akkor a törvény rendelkezése értelmében ezen intézkedés által ne változtattassék meg, hanem maradjon meg ugy, a mint azt a törvény a magyar nyelvre nézve előirja. A harmadik bekezdés azt mondja (olvassa) : »Az összes elemi népiskolák ismétlő tanfolyamában a tanítás nyelve a magyar«. Ennek gyakorlati kivitele sem vezet arra az eredményre, a melyet a többség kivan és a melyet egy közbeszóló helyeselt, mert ezáltal nem éretik az el, hogy a tanulók elsajátítsák a magyar nyelvet. Ellenkezőleg, az éretik majd el, hogy a tanulók nem sajátíthatják el azokat az ismereteket, a melyekre nekik a gyakorlati életben szükségük van. Ugyanis az ismétlő tanfolyamra nézve a törvény előir a téli időszakban öt órát és a nyári időszakban két órát. Az ismétlők nem annyira nyelvtannal, mint inkább a számtannal kell hogy foglalkozzanak, mert annak veszik leginkább hasznát. Azután az irás-olvasással kell foglalkozniuk és a mezőgazdasággal, a mely a gyakorlati életben igen nagy fontossággal bir. Azt hiszem, hogy a közoktatásügyi bizottságot erre a módositásra az az indok birta rá, hogy a népiskola ismétlő tanfolyamát összeköttetésbe hozza a gazdasági ismétlő-iskolával. Az 1902 szeptember 24-én 66.569. sz. a. kiadott miniszteri rendelet a gazdasági ismétlő-iskola szervezetéről és tantervéről intézkedik. Az első szakasz azt mondja (olvassa) : Gazdasági ismétlő-iskola. Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 5. §-ának rendelkezése alapján ugyanezen törvényczíkk 50. §-a értelmében szervezendő községi elemi népiskolai ismétlő tanfolyam, a melynek czélja a községi tanköteleseknek az előbb emiitett törvényszakaszokban felsorolt gyakorlati oktatása a mezőgazdaság köréből. . . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 18. §-hoz szólni, nem pedig arról, hogy milyen tantárgyak tanittassanak az elemi iskolában. Ez nem tartozik e szakaszhoz és nem engedhetem meg a képviselő urnak, hogy most erről beszéljen. Méltóztassék a 18. §-hoz szólni. Damián Vazul : Azon leszek. Csupán azt indokolom, hogy mi vezethette a közoktatásügyi bizottságot abban, hogy az ismétlő-iskolák kizárólagos tannyelvéül a magyar nyelvet állapítsa meg. Az ismétlő-iskola tannyelve ezen utasítás értelmében, a mint épen a törvény következő szakaszai rendelik, hogy ezen gazdasági ismétlő tanfolyamban, a mely az ismétlő-iskolát helyettesíti, a tanitás nyelve a magyar legyen és kizárólag csakis a miniszter engedheti meg bizonyos esetekben azt, hogy ezen tannyelv megváltoztattassék. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a 18. §. összes pontjai, tehát a 18. §. a maga egészében felette sérelmes és a közművelődés hátrányára szolgál, mert olyan állapotokat teremt, a melyek megakadályozzák némely iskola növendékeit azon ismeretek szerzésében, a melyek alapján ők az életben boldogulhatnának és az ország hasznos polgáraivá lehetnének. T. ház ! Mielőtt befejezném szavaimat, nagyon is hangsúlyozni kívánom azt, hogy engem nem a magyar nyelv iránti ellenszenv vezet; hiszen ezt én tisztelem és becsülöm. Ellenkezőleg, ott, a hol annak történelmileg, jogilag az alaptörvényekben gyökerező indokoknál fogva érvényesülnie kell : részemről is azon vagyok, hogy az érvényesüljön, a mint ezt különben nemcsak szóval, hanem, ha majd alkalmunk nyilik rá, a 19. §. diszkussziója alkalmával példákkal is fogom bizonyítani. A mit mondtam tehát, t. ház, az benső meggyőződésem sugallatának a kifejezése. Mindezek után hozzájárulok Vlád Aurél t. képviselőtársam indítványához, ahhoz t. i., hogy az egész 18. §. mellőztessék. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Ki következik szólásra ? Hammersberg László jegyző: Nagy Ferencz! Nagy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Az idő előrehaladván, nem akarok hoszszasan időzni annál a kérdésnél, hogy a magyar nyelv kötelező tanítása milyen mértékben foglaljon helyet. Azonban kötelességem rámutatni arra az ellenmondásra, a mely a közoktatásügyi bizottság szövegezésében a tekintetben nyilvánul, hogy tulajdonképen sokkal inkább veszi pártfogásába a nem magyar nyelvű, mint a magyar nyelvű gyermekeket, midőn a nem magyar nyelvű gyermekekre nézve semmiféle minimális számot nem állapit meg a tekintetben, hogy gondoskodhassanak arról, hogy ők a maguk anyanyelvén tanittassanak, ellenben a magyar nyelvű gyermekekre nézve ez meg van szorítva, ugy hogy az összes beiratkozott gyermekeknek legalább 20%-ának magyarnak kell lennie, hogy az iskolafentartó kötelezve legyen arra, hogy ezeknek magyar nyelven való tanításáról gondoskodjék. Engedelmet kérek, ha a t. nemzetiségiek ki-