Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-145

Itö. országos ülés 191 milyen félszeg világításba helyezik ott a kérdést. Azt mondják : el akarják rabolni őseitek nyelvét, el akarják venni tőletek a földet, a levegőt, a vizet, az Istent, a magyarok koldussá, rabbá akarnak tenni, ki akarják tépni előbb a nyelveteket, hogy aztán a szivetekre kerüljön a sor. És a fellázított, félrevezetett nép természetesen tiltakozik a saját jóléte, a saját jövő boldogsága ellen. (Mozgás a középen.) Zakariás János: Ez nem nevetni való ! Ez igy • van! Nagy György: Elfogadom Bozóky Árpád t. képviselőtársam javaslatát, mint olyan módositást, a mely az én szivemnek jobban megfelel annál, a melyet magam akartam előterjeszteni és a melyben a húsz százalék helyett a tíz százalék kimondását javasoltam volna. De most ezt nem terjesztem elő, hanem csatlakozom Bozóky Árpád t. képviselőtársam indítványához. Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Goldis László! Goldis László : T. ház! Már az eddigi vitatkozásból is kitűnt, hogy a törvényjavaslatnak ezen szakasza egyike azon szakaszoknak, a melyek különösen ütköző pontot alkotnak a különböző felfogások között. En nem fogom követni a függetlenségi párt padjairól ezen szakaszhoz felszólalt t. képviselő uraknak a módszerét abban a tekintetben . . . Gaal Gaszton : Nem is tudná ! Goldis László: ... meglehet, hogy nem is tudnám, a mint hallottam az egvik részről, de ha talán tudnám is, nem fér össze az én felfogásommal a törvényhozási munkának értékét illetőleg ; de nem fogom követni, mert ha azt a felfogást vallanám, a melynek Bozóky t. képviselőtársam adott kifejezést, hogy a mostani képviselőház, mindent tehet, a mit akar, hogy most olyanok a viszonyok és olyan szerencsés a helyzet, hogy a mai többség, itt ebben a házban, akármit akar, azt véghez viheti, hogy ha ehhez a felfogáshoz én is hozzájárulnék, természetes, hogy nem is szólaltam volna fel és felszólalásomnak egyáltalában semmiféle értelme nem volna. (Felkiáltások a baloldalon : így sincs !) Mert én nem abból a meggyőződésből szólalok fel, hogy az én felszólalásom fogja ezt a kérdést eldönteni. Egy hang (a baloldalon): Csodálatos, hogy ilyen szerény ! Goldis László : De ha azt gondolják a t. urak, hogy mindent tehetnek, a mit akarnak, ezt a tételt nem fogadhatom el. Megteheti igenis, hogy ugy mondjam, technikailag a mostani többség azt, hogy mindent elfogadhat, a mit akar, olyan törvényeket hozhatnak, a milyeneket akarnak, t. i. olyan értelemben, hogy mivel a többséggel rendelKÉPVH. NAPLÓ, 1906 1911. VIII. KÖTET, április 22-en, hétfőn. B85 kéznek, megszavazhatnak akármilyen törvényeket. De a törvények megalkotásánál nem az a fődolog, t. ház, hogy a többség megszavazza-e vagy megszavazhatja-e azokat, hanem az a fődolog, hogy vájjon az a törvény jó-e vagy rossz. Nem mechanikailag, hanem etikailag kell tehát a törvényalkotás munkáját elvégezni és politikailag, t. ház. És én azt hiszem, hogy vannak olyan dolgok, a melyeket, bármilyen hatalmas az a többség, etikai szempontból el nem határozhat és vannak ismét olyan dolgok, a melyeket, bármilyen hatalmas a többség, még sem határozhat el politikai szempontból, ha t. i. a többségben megvan a politikai érettség ahhoz, hogy meg tudja politikailag különböztetni, hogy mi politikailag lehetséges, jó és czélravezető az országra nézve. Azért, t. ház, ennél a javaslatnál, miután az általános vita során az általános elveket úgyis kifejtettük, s miután már az ütköző pontoknak a megvilágítása eddig is, azt hiszem, elegendő mértékben megtörtént, ámbár elvi szempontból nekem is a legnagyobb kifogásaim vannak ezen szakasz ellen, a részletekre ki nem terjeszkedem, hanem teljesen osztozom Vlád t. barátomnak azon felfogásában, hogy ez a szakasz ellenkezésben van az eddigi törvényekben kimondott j ogegyenlőséggel, ellenkezésben van az országnak jól felfogott érdekével és azért abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez a szakasz korántsem fogja eredményezni azt, a minek elérését a t. többség ezen szakasztól várja. Minket csak nagy szomorúság tölt el, hogy az a hosszú idő, a mely képes lesz arra, hogy meggyőzze az urakat, hogy ez a szakasz nem fogja azt az eredményt elérni, a melynek elérését attól várják, hogy ez a hosszú idő igenis, az egyenetlenségeknek, a félreértéseknek, a szerencsétlenségeknek az ideje Magyarországon. De mivel én első módosítási javaslatomnál is kijelentettem, hogy most már elállók a politikai diszkussziótól, a nagy politikai elveknek a tárgyalásától, hanem csupán csak arra fogok szorítkozni, hogy az egyes szakaszoknál olyan módosítási javaslatokat tegyek, a melyek, az én szerény nézetem szerint, a törvényt kivihetőbbé, világosabbá, preczizebbé teszik, azért ezen szakasznak a megvitatásánál is és különösen azon módosítási javaslatnál, a melyet majd benyújtani bátorkodom, ez a szempont vezet. Természetes, hogy mindenekelőtt Vlád Aurél javaslatát fogadom el, de mivel nem igen van reményünk arra, hogy a t. többség e javaslatot elfogadja, én egy másik tárgyra akarom felhívni a t. ház és az igen tisztelt kultuszminiszter ur figyelmét, a szakasznak egy oly pontjára, a mely, nézetem szerint, nem eléggé világos és alkalmazásában félreértésekre fog majd vezetni. Ez a szakasz második mondata, a mely arról rendelkezik, hogy egy olyan felekezeti iskolába, a hol húsz százaléka a beiratkozott gyermekeknek magyar anyanyelvű, a tanítási nyelv magyar is legyen. Ezt a kifejezést én kétértelműnek tartom; nem tudom, hogy kell érteni : csakis az illető gyermekekkel, vagy pedig az összes gyermekekkel 49