Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-144

350 ihk. országos ülés 1907 április 20-án, szombaton. tanfelügyelő is mindig aláírja. Ha megtörténnék, hogy valamely vizsgálaton a jelölt nem felel meg tökéletesen magyar nyelvi ismereteiben azon mértéknek, a melyet a tanfelügyelő is szükségesnek tart állami szempontból, akkor a tanfelügyelő megtagadhatja az illető oklevélnek az aláirását. Teljesen meg van tehát adva a lehetősége annak, hogy az az okmány teljes hitelességgel birjon. Most már hogyan állapítsa meg a közigazgatási bizottság ezeknek a feltételeknek a fenforgását? Mert erre vonatkozólag is rendeletet kellene kiadni és ezt a vizsgálati rendszert is meg kellene állapítani. Ha kimondja a törvény, hogy a közigazgatási bizottság állajátja meg, hogy az illető tanitó tud-e magyarul irni, olvasni ós beszélni és tud-e magyarul tanitani is, akkor a módozatokat is meg kell állapítani, a mi nem történhetik másképen, mint hogy a közigazgatási bizottság maga elé czitálja és vizsgálat alá veszi az illető tanítót. Mert ezt csak így lehet megállapítani, a mint hogy igy állajntható csak meg, hogy pl. valaki tud-e németül, vagy nem. Az illető maga elé kell hogy hivja a tanítót vagy azt kellene kitenni, hogy az oklevélből állapítja meg ezt. De ezt újból nem kell kitenni, mert ott van, hogy az oklevelet, a tanitó törvényszerű képességét megvizsgálja. E szerint magyar nyelvtudását csak ugy vizsgálhatja meg, ha az illetőt maga elé hivja, de akkor ezt szabályozni kellene, hogy az illető tanitó tudja, mit követelnek tőle. Sehol a világon, t. ház, ilyen diszkreczionális vizsgát nem ismernek. De hogyan is lehetne megvizsgálni azt, hogy tud-e a tanitó magyarul tanítani? Alikor az egész közigazgatási bizottságnak el kellene mennie egy iskolába és azt mondani a tanítónak : most taníts magyarul földrajzot vagy valamely más tantárgyat. Azt hiszem, ez a rendelkezés kivihetetlen. Nem politikai szempontból mondom, mert politikai mondandóimat már elmondtam az általános vita során; most csak olyan módosításokat hozok fel, a melyek talán nem fedik teljesen elveimet, de a melyekkel szeretném tökéletesebbé, kivihetőbbé tenni ezt a törvényt. Ezt sem azért mondom, mintha nem szeretném, hogy a tanitó magyarul tudjon. Ellenkezőleg, szeretném, hogy mind nagyon jól tudjon, de nem tartom kivihetőnek, hogy a közigazgatási bizottság vizsgálja meg a tanitó magyar nyelven való képesítését. Azért azt a javaslatot teszem, hogy a b) pontból ezek a szavak: »hogy magyar nyelven helyesen beszélni és irni, valamint tanítani is tud és...« hagyassák ki és akkor ez a i) pont igy hangzanék: a közigazgatási bizottság megállapítja »a tanitó törvényes képesítését, magyar állampolgárságát, valamint hogy a jelen törvény 33. §-ában előirt esküt letette«. (Felkiáltások bal felöl: Elfogadjuk ! Derültség.) Nem azért beszélek, mintha azt remélném, hogy az urak elfogadják, de kötelességemnek tartom, hogy véleményemet elmondjam. A helyesség szempontja egészen kontroverz kérdés; lehetnek olyan dolgok, a melyeket én helyeseknek, az urak helyteleneknek tartanak. Nem is lehetne vitatkozni, ha nem volna két álláspont, mert akkor egyszerűen csak — és ez nem is kerülne annyi költségbe — szavazatainkat küldenők be. A szakasz c) pontjára vonatkozólag szintén volna egy kis megjegyzésem, a mely bizonyítani fogja azt az állításomat is, a melyet az általános vita során koczkáztattam meg, hogy t, i. ezt a törvényt igen lazán csinálták meg. Itt pl. egy oly hibát találtam, a melyen igazán csodálkoznom kell. Azt mondja ez a c) pont (olvassa) -' ^Megállapítja a közigazgatási bizottság azt a körülményt, hogy vájjon az illető iskola megfelel-e az 1869 : XXXVIII. t.-cz. 27. és 28. §-aiban követelt feltételeknek.« Ki fogom mutatni, hogy a 28. §-nak itt nincs semmiféle értelme, mert a 27. §. igenis előírja, hogy milyennek kell lennie az épületnek. Tehát azt kell hogy megállapítsa a közigazgatási bizottság, hogy az épület megfelel-e az azon szakaszban előirt ós hivatkozott feltételeknek. De ezen 28. §. nem az épületekre, hanem az iskolai hatóságokra hivatkozik. Azt mondja, hogyl ha az épületek nem felelnének meg, akkor a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozik felszólítani az iskolafentartót, hogy tegyen eleget a követelményeknek. Az 1868: XXXVIII. t,-cz. 28. §-a igy hangzik (olvassa): A népiskolai hatóságok, felekezetek, községi, megyei és kormányközegek egyaránt kötelesek minden hatáskörükhöz tartozó eszközzel odahatni, hogy a már fennálló iskolai épületek is, a mennyiben az előbbi szakaszban emiitett kellékeknek nem felelnek meg, mind a hitfelekezetek, mind a községek által, mihelyt lehetséges, mindenütt az érintett kellékeknek megfelelőleg alakíttassanak át.« De a bizottságnak nem ezt kell meghatároznia, hanem azt, hogy tényleg megfelelnek-e. (Mozgás és ellenmondások balfelöl) Én igy értem ezt a kérdést, mert ha segélyt kérek, akkor először is olyan állapotban kell lenni az iskolának, a mely megfelel a törvényes kellékeknek. Vagy akkor is kap segélyt, ha csak a bizonyosság van meg arra nézve, hogy a közigazgatási bizottság majd fel fogja szólítani? Mert ennek csak értelme lehet, hogy az illető iskola akkor is fog kapni államsegélyt, ha a közigazgatási bizottság megígéri a miniszter urnak, hogy majd fel fogja szólítani az iskolafentartó községet az iskola kijavítására. Es ha ezt megtette, tehát az idézett törvény 28. §-ának eleget tett, akkor aztán meg fogja kapni az államsegélyt. De akkor a 27. §. szükségtelen, mert a 27. §. teljes határozott-