Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-144

348 ÍM, országos ülés 1907 S akkor a minisztériumtól azt a választ kapták, hogy csakis az 1894. évben megállapított fizetésen túl hajlandó az államsegélyt utalványozni, pedig azok a községek az utasításnak épen azon szakaszára hivatkoztak, a mely minden iskolafentartónak megadja azt a jogot, hogy ha anyagi viszonyaiban változás állott volna be és pedig olyanféle változás, hogy elszegényedés következtében nem volna többé képes az 1894. évben magára vállalt kötelezettségnek eleget tenni, hogy akkor folyamodhatik a minisztériumhoz az államsegély felemelése iránt. Szóval megtettek mindent, a mit az utasítás megkövetel és mégis visszautasításban részesültek. Megtörténhetik ez az eset most is. Es hogy ez így van, mutatja a minisztériumnak véletlenül épen nálam lévő egy ilyen határozata, a melyben az egyik községet elutasítja, s azt mondja, hogy (olvassa) : csak akkor fogja folyósítani az államsegélyt, ha a tanítói állással egybekötött javadalmat lakáson .és kerten kivül évi 600 koronáig biztosítja az illető község. Pedig az illető község nem kért államsegélyt azon a czimen, hogy most már 600 koronán felül 800 koronáig akarja felemelni a fizetést és nem bírván ezt saját anyagi erejéből fedezni, tehát kéri az államsegélyt. Mondom, nem ezen a czimen kérte az államsegélyt, hanem azon a czimen, hogy elszegényedvén, a már az 1894. évben biztosított 600 koronát nem bírja fizetni. Ezért megállapított egy bizonyos összeget, a melyet hatóságilag bizonyított. Mert az az utasítás, a melyre én hivatkoztam, előadja azt a módot, miképen kell bizonyítani a jövedelem csökkenésének módját; azt mondja, hogy hatósági, községi bizonyítványt kell az illető iskolafentartó anyagi állapotáról kiállítani, a mely községi bizonyítványt a kerületi főszolgabírónak is alá kell irnia. Azt mondja továbbá az utasítás, hogy ha mindazáltal kétely merülne fel az iránt, hogy talán ez a bizonyítvány sem fedi a teljes valóságot, az igazi állapotot, akkor a közigazgatási bizottság akár a maga kebeléből küld ki egy tagot, akár pedig megbízza a főszolgabírót, hogy helyszíni vizsgálatot tartson. Az illető bizonyítványokat beterjesztették, a minisztérium azonban kérelmüket mégis elutasította. Most már a felekezeti főhatóság, hivatkozva az utasításnak ezen rendelkezésére, kérte a minisztériumtól, hogy, ha talán aggály merül fel az iránt, hogy azok a bizonyítványok, a melyeket az illető községek produkáltak, talán nem fedik az igazi állapotot, méltóztassék elrendelni, hogy a közigazgatási bizottság az említett utasítás rendelkezéseinek alapján tartson helyszíni vizsgálatot és állapítsa meg határozottan, hogy azok a bizonyítványok megfelelnek-e a valóságnak vagy nem, és hogy milyen vagyoni állapota van az iskolafentartónak. Az egyházi főhatóságnak ez a kérelme azonban egyáltalában nem lett kedvezően elintézve. Már most ugyanez az eset beállhat, hogy ha a törvényjavaslat 15. §-a változatlanul elfogadtatik; mert a 15. §. első bekezdése elrendeli, április 20-án, szombaton. hogyha egy község, egy iskolafentartó, legyen az politikai község, vagy hitfelekezeti község, államsegélyt kér, ennek az első konklúziója az, hogy a közigazgatási bizottság megállapítja a népiskolai hatóság által bejelentett tanítói járandóságot. Többet nem. Tehát teljesen homályban hagy bennünket az iránt, miféle járandóságot; mert hogy ha az illető iskolafentartó politikai vagy hitközség időközben elszegényedvén, most már kisebb járandóságot jelent be, mint az 1894-ben megállapított járandóság, akkor megint ott vagyunk, a hol most, hogy az ilyen kérvények visszautasittatnak és köteleztetnek a községek arra, hogy az 1894-ben megállapított járandóságot biztosítsák, mert különben egyáltalán semmiféle illamsegélyben nem fognak részesülni. Azt mondja, a mint itt a miniszteri rendeletben van, a melyet felolvastam, hogy nem utalványozom ki addig, a mig nem biztosította az 1894-ben már megállapított jövedelmet. Akkor azután nem tudom, hogyan szerzünk elégtételt a 14. §. harmadik bekezdésének, hogy t. i. ha tényleg beáll az az állapot, hogy elszegényedik a község, miképen bizonyítja ezt be ? Ez iránt az eljárásra nincs semminemű utalás, sem a törvényjavaslatban, sem pedig a kultuszminiszter ur tegnapi felszólalásából utalást, felvilágosítást nem nyerünk. T. ház ! Azt hiszem, ezt a dolgot mindenesetre rendezni kell, mert nemcsak ez nincsen egészen megvilágítva a törvényjavaslatban, hanem most már az uj rendezés által az esetek egész sorozata fog felmerülni, a melyeket nem lehet rendezni az emiitett utasítás által, a mely az 1894-ben 10.000. szám alatt kiadott miniszteri rendeletben foglaltatik. Egész sorozata az uj állapotoknak fog beállani, a melyeket mindenesetre rendezni kell; ha a most tárgyalás alatt lévő szakasz első bekezdését ilyen stilizálásban hagyjuk, a mint van, akkor azt gondolná az ember, hogy egyáltalán elégséges, ha egy község, mit nyújt be ? szabályszerű költségvetését, azután a tanítói dijlevelet, végül pedig . a község anyagi helyzetét igazoló, a főszolgabíró által láttamozott hatósági bizonyítványt. Ez a három okmány tehát elegendő arra, hogy az államsegélyt kiutalványozzák és a mely összeg itt ki van mutatva, a mely összeget az iskolafentartó a maga részéről felajánl, vagy biztosítani kész, az minden további eljárás nélkül alapul szolgál és ezen okmányok alapján a minisztérium a segélyt egyszerűen kiutalványozza a hiányzó összeg erejéig. Ha ez igy volna, és ha ez iránt a kultuszminiszter ur bennünket meg tudna nyugtatni, hogy igenis, csakis igy alkalmazandó ez a szakasz, akkor szívesen venném, hogy maradjon ugy, a mint van, mondom, ha miniszteri kijelentésben biztosítékot nyernénk arra nézve, hogy e szakasz szószerinti értelmében, ha ezeket az okmányokat az illető iskolafentartó hit- vagy politikai község benyújtja és azokban semmiféle hiba nincs, hogy akkor azok tökéletes jogerővel birnak és azok alapján a minisztérium kiutalva-