Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-143

143. országos ülés 1907 április 19-én, pénteken. 325 szabadsága egész Európában volt-e több megtámadásnak: kitéve egyhamar, mint jelenben és vájjon a szabadsággal egyező-e, ha egy hitíelekezetet kényszeríteni akarnak, hogy külön jogával mint hitfelekezet ne élhessen? Azt mondják önök, hogy oly egyenlőség legyen, mely a szabadsággal meg nem fér, a mely abban állana, hogy ne egyenlő szabadságot adjunk a hitfelekezeteknek? Testvériséget emlegetnek, s annak oly értelmet adnak, miszerint ugy tennők az embereket testvérekké, ha őket súlyos lánczra fűzzük? Ily eljárás még sohasem szült testvériséget. Még ha előítéletet sértenénk is, vétket követnénk el, ha azt oly körülmények közt sértenénk, midőn a státus szüksége nem páran csolja.lSíekünk még az előítéleteket is kímélni kell, ha nem károsak, mert a mit előítéletnek hiszünk, sokszor a népben oly erős érzelem, mely őt boldogítja, melynek védelmére fegyvert ragad.« »Azt hiszem, alig van köztünk, ki mondaná, hogy azt, mi az idegen nemzetiségek irányában történt, újra kezdhetnők, alig van. ki ugyanazon nyomon menne a jövőben, mint eddig ment. Elhibázott lépések, a körülmények meg nem fontolása, teóriákra épített következtetések kifejtik az ember minden előítéleteit, makacsságait, sajátságait, jó és rossz érzelmeit. Pedig egy kis hiba oly lyukat üt a számításon, miszerint félni lehet, hogy ez elhibázott számítás talán többe kerül Magyarországnak, mint gondoltuk volna.« Elnök: Nagyon kérem a képviselő urat, hogy csakis olyan dolgokat olvasson fel, a melyek szoros kapcsolatban vannak a 12. §-szal. Suciu János: T. ház! En azért olvastam fel ezeket . . . Bozőky Árpád: De Deák Perenczet leszavazta a 48-as törvényhozás ebben a kérdésben! Elnök: Csendet kérek! Suciu János: . . . mert az az irányzat, a mely a törvényjavaslat 12. §-ában lefektetve van, már 1848-ban kifogásoltatott és pedig olyan érvek alapján, a melyeket nem csekély magam adok itt elő, hanem a melyeket Deák Ferencz fel tudott hozni, a kinek hazafiságát, magyar érzületét nem tagadhatja senki itt a házban; ő hozott fel oly dolgokat, a melyek magyar szempontból és magyar érdekből jogosultak és a házban elhangzottak. Felhoztam pedig ezen érveket annak indokolására, hogy újból felhívjam a t. ház figyelmét arra, hgy csak ugy könnyedén nem lehet átsiklani azon aggályokon, a melyeket a görögkeleti román és görög-katholikus román felekezetek egyházfői és összes egyháztestületei ezen törvényjavaslattal szemben, és ennek különösen ezen szakaszával szemben, támasztottak, E szakaszban foglalt intézkedések által az aggályokat megnyugtatni nem lehet, mert ezen javaslat törvényerőre emelésével olyan tövény hozatnék, a mely a politikai magyar nemzet testébe a visszavonást, egyes részeibe pedig a megbontást és a felekezetekre vonatkozólag mintegy az állam kultúrájának emeléséből való kiközösítés érzetét vinné bele. T. ház! Magyarország sajátságos viszonyai között az a felekezeti iskola nem egyszersmind annak a nemzetiségnek, az illető felekezethez tartozó nemzetiségek nyelvének fentartója, ápolója. Többször hallottam hangoztatni az általános vita alkalmával és most is, hogy senki a nemzetiségek nyelvét bántani nem akarja, és ezen törvényjavaslat czélzata csak az, hogy mód nyújtassák mindenkinek a magyar nyelvet, az állam nyelvét megtanulni. Ha azonban behozatott a magyar nyelv tanulása abba a felekezeti iskolába, hisz' ez a czél, ez az érdek, ennek a czélnak, ennek az érdeknek meg kell hogy feleljen és ha nem felel meg, a miniszternek meglesz a joga, hogy kényszerítse arra, hogy megfeleljen, vagy pedig megszüntesse. Ily körülmények között érthetetlen, miért kelljen annak az iskolának másodrendű, olyan iskolává degradáltatnia, a mely akkor, ha állami iskola is van, létjogosultsággal többé nem bir. Azt jelezné ez az osztályozás, hogy a mikor egy község olyan iskolával rendelkezik, a melyben tisztán magyar a tannyelv, — ilyenek most az állami iskolák — akkor semmiféle államsegélyben sem részesül többé a felekezeti iskola, mert miért is részesülhessen ilyenben csakis azért, hogy saját fajának nyelvét kultiválja, sajátos nemzeti kultúráját művelje. Kérem, méltóztassanak minden rossz indulattól és minden elfogultságtól menten ebből a szempontból bírálni meg a kérdést és megállapítani azt, hogy a 12. §-nak ez az intézkedése mennyire sérelmes. Ha a miniszter ur diszkreczionális jogára bízzuk, hogy azon iskolától, a mely már évek óta igénybevette és kapta az államsegélyt, tetszése szerint elvonja azt azért, mert állami iskolát is állítottak abban a községben, ez annyi, mint hogy egyszerre húzzuk ki a gyékényt nemcsak az illető felekezeti tanítók alól, a kikről e törvényben semmi gondoskodás nincsen, hanem maguk a felekezeti iskolák alól, olyanok alól is, a melyek semmiféle kifogás alá nem eshetnek. Ez olyan drákói szigor, elannyira valóságos üldözés a felekezeti iskolákkal szemben, hogy én azt a béke, az egyetértés érdekében nem tartom megengedhetőnek és azért meg nem szavazom. A felekezeti iskolák eddig is kulturmissziót teljesítettek. Helyettesitették az államot ott, a hol az anyagi eszközök hiányában vagy más okokból nem állithatott iskolát. El kell tehát ismerni, hogy az a sok felekezeti iskola az államnak tett és tesz szolgálatot, mert olyan missziót teljesít, a melyre elsősorban az állam volna köteles. (Felkiáltások: Ez igaz!) Ha elismerik ezt a közbeszóló képviselő