Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-142

318 142. országos ülés 1907 április 18-án, csütörtökön. vonatkozik, ha Goldis képviselő ur indítványát nem fogadják el. Módosításom első része a következő : »a mennyiben az államsegély elvonása folytán az iskolafentartó az iskolát fentartani képtelen volna és a tanítót az állam át nem venné, az állását elvesztett tanító nyugdijáról, esetleg végkielégítéséről az állam tartozik gondoskodnk. A 12. §. ötödik bekezdéséhez a következő észrevételeim vannak: E szakasznak ötödik bekezdése azt mondja, hogy az újonnan szervezett községi vagy hitfelekezeti tanítói állásokon alkalmazott tanítók az alapfizetés- és korpótléknak állami kiegészítésére csak az esetben tarthatnak igényt, ha az uj állás szervezése a vallás- és közoktatásügyi miniszter előzetes beleegyezésével történt. Ez a szakasz helyes azért, mert ha van abban a községben az összes tankötelesek befogadására alkalmas iskola, akkor az állam nem veheti magára azt a terhet, hogy a mennyiben abban a községben négy vagy öt felekezet uj iskolát állítana fel, ezeket segélyezni legyen köteles. De azt hiszem, hogy azon esetre mégis provideálni kellene, hogy a mennyiben egyáltalában nincs iskola azon községben, akkor ne legyen joga a miniszternek megtagadni a segélyt és így lehetetlenné tenni az illető község gyermekeire nézve azt, hogy a népiskolát látogathassák. (Felkiáltások hal jelöl: Ha magyar iskolái állítanak ! Akkor igen !) Ezen szakasz ötödik bekezdéséhez tehát következő toldást bátorkodom indítványozni (olvassa): »A miniszter beleegyezését csak azon esetben tagadhatja meg, ha azon községben más, az összes tankötelesek befogadására alkalmas nyilvános iskola van.« Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Bohus Károly! Bohus Károly : T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) A 12, §. azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a községi és hitfelekezeti elemi iskolák fentartói három év alatt kötelesek a legcsekélyebb összegig ki egészíteni a tanítói fizetést. Őszintén megvallom, hogy a magam részéről legjobban szerettem volna, hogy ha ezen három évi időköz megállapítása egyáltalán elmaradhatna, mert ez a terminus tulaj donképen ismét különbséget jelent az állami és a nem állami tanítók közt. De mind a mellett azt hiszem, hogy a midőn ezen szakaszba ezen intézkedés belekerült, hogy t. i. három év engedélyeztetik a legkisebb tanítói fizetés keresztülvitelére, ez méltányossági szempontból kerülhetett ide be; méltányossági szempontból azon iskolafentartók iránt, a kik talán azonnal nem volnának képesek annak a követelménynek eleget tenni. Mert előfordulhat és elő is fog fordulni az az eset, hogy egy iskolafentartó nem képes azonnal kiegészíteni a legcsekélyebb tanítói fizetés mértékéig is azt a fizetést és hogy annak daczára, hogy ő igénybeveheti az állam segélyét, ő mégis inkább a sajátjából pótolná ki azt, azonban időre van szüksége a tekintetben, hogy fedezetről gondoskodhassék. Tehát bizonyosan a méltányossági szempont vétette be ezen szakaszba ezt a háromévi időközt, Azonban nézetem szerint hogy ha már méltányosságot gyakoroltunk is az olyan iskolafentartókkal szemben, a kik nem képesek azonnal kiegészíteni azt a tanítói fizetést, erre a méltányosságra nem tarthat számot az az iskolafentartó, a ki azt a kiegészítést azonnal képes megadni, már pedig ha a 12. §-nak ezen rendelkezése csak igy marad, akkor a leggazdagabb község is, a mely képes volna tanítójának fizetését azonnal kiegészíteni, ezen szakaszra hivatkozva, azt fogja mondani, hogy: »ime, három esztendei időm van; majd három év elteltével ki fogom egészíteni a fizetést«. A midőn tehát helyeslem azt, hogy méltányosság gyakoroltatik a szegényebb anyagi viszonyok közt lévő iskolafentartóval szemben, azt kívánnám, hogy ezen méltányosság ne vétessék tekintetbe a gazdag iskolafentartóval szemben, és azért ezen 12. §-hoz egy szerény módosítást ajánlanék, azt t. i., hogy ezen szakasz első bekezdésének második sorába ezen szavak után: »rendes tanítóknak járandóságai*, a következő szavak tétessenek: »ha arra azonnal képesek nem volnának«. (Helyeslés balfelől. Azt hiszem, ez által elérnők azt, hogy méltányosságot gyakoroljunk a szegényebbek iránt, azok igy igénybevehetik a három évet, s ez által egyúttal mintegy kifejezést nyer az a kívánalom és annak elvárása is, hogy a módosabb, jobb anyagi viszonyok között lévő iskolafentartók adják meg a fizetésjavitást azonnal. Én azt hiszem, ez által elérhetjük, hogy meg fogják adni a fizetésjavitást attól az időtől kezdve, a mikor ezen törvény életbelép. Arra az esetre pedig, ha ezen módosítást a t. ház és az igen t. kultuszminiszter ur elfogadná, ezen paragrafus utolsó bekezdésébe az első szavak után az volna teendő : »az előbb emlitett« és belejönnének még a következő szavak : »és igénybevétetett«. Ajánlom módosításomat elfogadásra. Elnök : Ki következik ? Ráth Endre jegyző: Damíán Vazul! Damián Vazul: T. ház! Midőn képviselői kötelességemből kifolyólag először felszólalok, mindenekelőtt a sajnálat kifejezésével kell kezdenem, hogy nem volt alkalmam az általános vita során mindazon indokokat terjedelmesebben előadni, a melyekkel ezen törvényjavaslattal szemben annak a részletes vita alapjául el nem fogadása mellett érvelni lehet. De már befejezett ténynyel állunk szemben, az állapot többé nem változtatható. Én tehát számot vetve a helyzettel, azon leszek, hogy pártombehekkel együtt ezen törvényjavaslatba módosításokat vétessünk fel, illetve a törvényjavaslat azon szakaszait, a melyek nagyon is megszorítottak, túlszigoruak és a hitfelekezetek mint iskolafentartók iskolafentartói és autonóm jogai, valamint a közoktatásügy hátrányára és igy szeretett hazánknak is kárára vannak, egyhitsük és egyszersmind- azon leszek, hogy a t. háznak hozzájárulását ezekre nézve megnyerjem.