Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

282 Í4Í. országos ülés 1907 április 17-én, szerdán. intenczióival, azokat egyoldalulag akarja érvényre juttatni, illetve egyoldalulag fogja fel. Mert ez a törvényjavaslat — bár én elvileg ellentétes állásponton állok — két főszempontot tart szem előtt: az egyik az, hogy a magyar nyelv a törvényjavaslat 19. §-ában meghatározott mértékben tanittassék; a második pedig az, hogy a közművelődés ezáltal ne szenvedjen. Már pedig, ha azt mondja a törvény, hogy csak az a tani tó részesül jutalomban, a ki csak ez egyik szempontot veszi figyelembe és teljesen elhanyagolja a másik szempontot, t. i. a közművelődésnek terjesztését és ápolását, hogy ha a törvényhozás erre az egyoldalú álláspontra helyezkednék, akkor, azt hiszem, esetleg méltatlan tanítót fog jutalomban részesíteni. És tessék tekintetbe venni azt is, hogy lehetnek olyan vidékek, a hol, mondjuk, vegyesen laknak magyarok és nem magyarok, és a hol nem a tanítónak érdeme az, hogy azok a nem magyarajku gyermekek jól megtanulnak magyarul, és daczára annak, hogy ez nem érdeme neki, mégis érdemül fogják ezt neki beszámitani, és bár azt, hogy azok a gyermekek jól fognak tudni magyarul, nem a tanitó működésének lehet tulajdonítani, mégis jutalomban fog részesülni az a tanitó, míg egy másik tanitó, a ki esetleg nagyobb fáradságot vett magának talán épen a magyar nyelv tanítása érdekében, mégis, minthogy más viszonyok között tette ezt, s igy kevesebb eredményt tud felmutatni, e miatt nem fogja megkapni azt a jutalmat. Én azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak intencziója nem az, hogy egyoldalú nevelésben részesittessék a népiskolába járó gyermekeket, hanem hogy a nevelés összes szempontjait vegye a tanitó figyelembe. Azt hiszem, hogy az illető iskolákban csak az a tanitó áll feladatának magaslatán, a ki mindazon czélokat, a melyeknek elérését tőle elvárjuk, megközelíti, jobban mint más. De véleményem szerint ez a szakasz nemcsak az iskolában elért eredményt veszi tekintetbe, hanem mintegy prémiumot akar adni azoknak a tanítóknak, a kik mondjuk a népnevelési irodalom terén és más tereken is szolgálatokat tesznek. Hát én azt hiszem, hogy ha kizárólag arra az álláspontra helyezkedünk, a melyet az illető képviselő ur elfoglal, akkor épen azon intencziók ellenére fog a jutalom felhasználtatni, mint a melyeket a javaslat kontemplál. Elnök : Ki következik % Pető Sándor: Csak egész röviden még egy szempontra kívánom felhívni a t. ház figyelmét abból az okból, hogy mindenki meggyőződést szerezzen arról, hogy az a módosítás, a mely ebben a tekintetben benyujtatott, el nem fogadható. Nevezetesen a magyar nyelvre vonatkozólag benyújtott módosítás azokról a tanítókról beszél, a kik idegenajku tanulókat tanítanak, mert hiszen csak az idegenajku tanulóknál jelentkezik azután a magyar nyelv oktatásának sikere vagy sikertelensége. Törzsökös magyar vidéken ez a siker vagy sikertelenség nem jelenti az előmenetelt. így tehát ezen módosítás szerint az eredmény az volna, hogy a magyar vidéken foglalkozó tanítók lehetnek a legkiválóbb pedagógusok, azért nem jelentkezik különös eredménye a nyelvoktatásnak, mert ott nem jár nehézséggel a magyar nyelvoktatás, és ezért ott egyáltalán ki volna zárva a jutalmazás. Én tehát ebben a tekintetben az eredeti javaslatot fogadom el. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kíván szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. ház ! Állást kell foglalnom a benyújtott módosításokkal szemben. Általánosságban, azzal a nagyon radikális módosítással szemben, a mely ennek a szakasznak törlését kívánja, csak azt mondom, hogy én sem szeretem az olyan törvényhozási intézkedéseket, a melyek a miniszter diszkreczionális hatalmát szaporítják és a mennyire lehet, azokat kerültem is ebben a törvényjavaslatban. Teljesen azonban azok mégsem mellőzhetők. Ez a szakasz ebben a törvényjavaslatban az állami tanítók fizetésére vonatkozó törvényjavaslat hasonló természetű dispozicziója nyomán készült, mert igazságosnak tartottam, de czélszerűnek is, hogy necsak az állami, hanem a nem állami tanitó is, ha a népnevelés terén magának kiváló érdemeket szerez, azért külön díjazásban részesüljön. A diszkreczionális jog szűk körre szorítását azáltal véltem én már eredeti javaslatomban elérni, hogy kihegyezve odatettem, hogy a »népnevelés terén szerzett érdemekért.« A közoktatásügyi bizottság még azzal a körülírással törekedett azt megszorítani, hogy az »egy és ugyanazon helyem huzamosabb időn át alkalmazott tanítókra szorittassék ezen rendkívüli kedvezmény megadásának joga. A közoktatásügyi bizottság ezen megszorító intézkedését én elfogadtam, de tisztán a ház bölcseségére hizom. hogy vájjon Nagy Sándor t. képviselőtársam indítványához képest a régi szöveget akarja-e helyreállítani, illetőleg ezt a helyi megszorítást mellőzi vagy pedig azt beveszi a törvénybe. De azt a megszorítást, a mely a huzamosabb időt köti ki, mindenesetre kérném benthagyatni és talán lesz mód arra, hogy majd ha Nagy Sándor indítványára történik szavazás, ezen két kitételre külön történjék a szavazás, t. i. annak a kihagyására, hogy »egy és ugyanazon a helyem, és annak a kihagyására, hogy huzamosabb időn át«. Mert, t. ház, én a korlátozás tekintetében súlyt fektetnék arra, hogy valóban csak huzamosabb időn át hű szolgálatot teljesített tanítók részesüljenek ily pótlékban. Én a ház bölcseségére bizom ennek a kérdésnek eldöntését. Tudom, hogy mi volt az intenczió : egyfelől a diszkreczionális hatalomnak még egy megszorítása, másfelől a gyakori helyváltozásoknak lehető megszorítása. Itt van sok pro és contra ; én e tekintetben senimi befolyást nem akarok a ház döntésére gyakorolni. (Helyeslés.)