Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

280 lhí. országos ülés 1907 április 17-én, szerdán. Elnök : Ki következik ? Ráth Endre jegyző': Csernoch János ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Csernoch János: T. képviselőház ! Miután a tárgyalás alatt lévő törvén}^ avaslatnak 4. §-a nemcsak a községi, hanem a hitfelekezeti iskolákra is tartozik és minthogy ezek az iskolák a felekezeti fenhatóság joghatósága alatt áUanak, a hatóság tekintélyének megóvása szempontjából szükségesnek tartanám, hogy az az eszme nyerjen kifejezést, hogy az ilyen rendkívüli segélyek kiosztásánál a kultuszminiszter az illető egyházi főhatóságot is kérdezze vagy hallgassa meg. Ez egyrészt a tanitó előtt emelné az egyházi hatóságnak tekintélyét, másrészt pedig az egyházi hatóság szívesen közreműködnék a kultuszminiszter úrral ilyen segélyek osztogatásában, a mi az állam érdekeit semmiképen nem veszélyeztetné. Ezért az volna tiszteletteljes indítványom, hogy e szakaszba közbeszúrandó : »hitfelekezeti intézeteknél az illetékes egyházi főhatóság véleményének meghallgatásával^ (Helyeslés.) Ajánlom módosításomat elfogadásra. Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Jánoky-Madoesányi Gyula! Jánoky-Madocsányi Gyula: T. képviselőház! A 4. §-hoz, a mely jelenleg tárgyalás alatt van . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Jánoky- Madocsányi Gyula: ... bátor vagyok két rendbeli módosítást benyújtani. Ez a szakasz ugyanis arról intézkedik, hogy a kormány fel van jogosítva azoknak a tanítóknak, a .kik a népnevelés terén kiváló érdemeket szereztek, 200 koronás segélyt engedélyezni. Én közbeszurandónak vélném azt a passzust, hogy azok a tanítók részesüljenek elsősorban eme 200 koronás segélyben, a kik a nevelés terén a magyar nyelv sikeres tanítása körül szereztek kiváló érdemeket. Ezen inditványnyal én két irányban vélek a nemzeti ügynek szolgálatot tenni. Elsősorban ennek a szakasznak van egy hátránya, a mely némi aggodalommal töltheti el a lelkeket, a mennyiben félő, hogy esetleg akadhatnak olyan kormányok is ebben az országban, a melyek ezen szakasz rendelkezéseit kortesczélokra használják fel. Ennélfogva minél jobban preczizirozzuk, hogy mik értendők eme sikeres működés alatt, a melyet ez a j)aragrafus kifejez, annál jobban biztosithatjuk, hogy azt a czélt szolgálja, a melynek elérése óhajtandó. Azonkívül, ha ez a javaslat így módosittatik, azt hiszem, szolgálatot teszünk a nemzeti ügynek, a nemzeti kultúrának, a mennyiben egyrészt kétségkívül buzditólag hatna azon tanítókra, a kik nemzetiségi vidékeken foglalkoznak a magyar nyelv tanításával, másrészt ez egy szerintem jogosan megérdemelt jutalom is volna rájuk nézve. Mert azt könnyen beláthatják, hogy az a tanító, a ki nemzetiségileg exponált vidékeken igen gyakran küzd izgatók által szított gyűlölködésekkel, sokkal nehezebb és fáradságosabb munkát végez, mint az, a ki valahol, pl. az Alföldön, színmagyar községben tölti be hivatását. Ezen okok késztettek engem arra, hogy ezen módosításomat a t. képviselőház figyelmébe ajánljam. A második módosításom pedig körülbelül megegyezik azzal, a melyet az előttem szólott mélyen t. barátom és képviselőtársam, Csernoch János terjesztett elő, hogy t. i. a méltányosság és az igazság szempontjából is kívánatos, hogy ezen 200 koronás segélydijak kiutalásánál mindenkor meghallgatandó az iskolafentartók véleménye. Bátor vagyok ezen kétrendbeli módosításomat a t. képviselőháznak és a mélyen t. vallás- és közöktatásügyi miniszter urnak figyelmébe ajánlani. (Helyeslések.) Elnök : Ki következik ? Ráth Endre jegyző: Bella Mátyás! Bella Mátyás: T. képviselőház ! A jelen törvényjavaslat a magyar nyelv tanításához fűzi a tanítói állás és helylyel-közzel az iskola fennállását is. Azért feleslegesnek tartom igen t. képviselőtársamnak azon indítványát, hogy a 4. §. olyképen módosittassék, hogy a 200 koronás jutalom azon tanítóknak adassék, a kik a magyar nyelv tanítása terén szereztek maguknak kiváló érdemeket. Epén az ő közbeszólása is késztet arra, hogy a 4. §-ról azt mondjam, hogy az teljesen felesleges. Mert, t. képviselőház, a jelen törvényjavaslat értelmében minden tanítónak az a hivatása, hogy tőle kitelhetőleg minden erejének felhasználásával, legjobb lelkiismeretességgel pontosan teljesítse a kötelességét. Ha ezt nem teszi, akkor vét magának a törvényjavaslatnak rendelkezései ellen és fegyelmi eljárásnak teszi ki magát, mely alkalommal állásától is felfüggeszthetik. Ha már most, t. képviselőház, a tanitó mindenben aláveti magát a jelen törvényjavaslat rendelkezéseinek és kötelességét pontosan teljesiti, müyen érdeme, milyen különös érdeme van akkor, ha kötelességét teljesítette ? Hiszen ezért megkapja a maga fizetését. Melyik már most az a különös érdem, a mely őt feljogosítja arra, hogy rendkívüli 200 korona segélyben részesüljön ? Én félek, t. ház, attól, hogy ezen szakasznak intencziója politikai czélokból lesz felhasználva. És ha igy lesz felhasználva, ez demoralizálólag fog hatni magára a tanítói karra. Ha pedig nem így lesz felhasználva, akkor a tanítók között nem kívánandó irigységet kelt fel és talán a protekczióhajhászást segíti elő. Ezen oknál fogva bátor vagyok indítványozni, hogy a 4. §. általában hagyassék ki. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Nagy Sándor! Nagy Sándor: T. képviselőház ! Bátor vagyok a 4. §-hoz egy módosítást ajánlani, a mely némileg érinti azt a kérdést, a melyet Meczner Béla t. képviselőtársam a kultuszminiszter úrhoz intézett, hogy tényleg mi az értelme annak a ruganyos