Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-141
241 országos ülés 1907 április 17-én, szerdán. 273 ha igaz a t. nemzetiségi képviselő uraknak állásfoglalása, hogy ők a maguk népének gondolkozását hiven fejezik ki, tehát a tanítóknak gondolkozását is, akkor ezt a fizetéskiegészitést nem fogják az ő tanítóik igénybevenni, tehát a tervezett összeg rendelkezésre marad és akkor ebből is bizonyos összeget lehet majd a 200 koronás korpótlékra fordítani. Egy hang (a nemzetiségiek padjain): Nem mondtuk ! Veres József: Nem. mondták, de azt sokszor mondták, hogy hiven tolmácsolják népük akaratát. Én pedig meg vagyok róla győződve, hogy ebben a tekintetben a lehető legtávolabb állanak a tanítóknak gondolkozásától, (ügy van ! ügy van !) meg vagyok róla győződve, hogy a mely tanitó nem nyilt és elkeseredett ellensége a magyar nemzetnek, az két kézzel ragadja meg az alkalmat, hogy az államtól ezt a segitséget elfogadja, (ügy van ! ügy van !) Mert viszont mit kér tőle az állam ? Csak azt kéri, hogy ne legyen magyarellenes, hanem legyen a nemzetnek hű fia. (Élénk helyeslés.) Ennél kevesebbet nem lehet kérni. (Elénk helyeslés és taps.) Somogyi Aladár : Ez nem fér a fejükbe nekik ! Veres József: A magyar nemzet attól, a kinek segitséget ad, ennél kevesebbet nem kérhet; még attól sem kérhet kevesebbet, a kinek a fizetéséhez egy fillérrel sem járul hozzá. (Élénk helyeslés.) En azért meg vagyok győződve, hogy most bizonyos terrorizmus hatása alatt nem nyilatkoznak hálával azok a tanitók, a kiknek fizetését ez a törvényjavaslat legtöbb esetben kétszeresre emeli és a kiknek erre a fizetésre úgyszólván halaszthatatlan szükségük van. Különben is ez az állásfoglalás kissé gyanús is, a mennyiben hiszen nem először köt az állam a segélyhez ilyen feltételeket, hasonló feltételeket kötött már az előbbi fizetéskiegészitéshez is, mikor 400 forintra emelte fel. . . (Felkiáltások jobhfelől: Háromszázat!) A háromszázat kiegészítette 400 forintra. Akkor is feltételekhez kötötte. Feltételekhez kötötte a lelkészi fizetéskiegészitést és akkor sehol sem tartottak külön gyűléseket a lelkészek vezetése alatt, sem esperességi gyűléseket, hogy tiltakozzanak az államnak ezen beavatkozása ellen. Azzal a tudattal szavazom meg részemről az egész törvényjavaslatot, hogy igen nagy jót teszünk épen azzal a tanitó osztálylyal, a mely szintén jelentékeny, hálára méltó szolgálatot tehet a magyar nemzetnek és meg vagyok róla győződve, hogy ha felszabadulnak azon terrorizmus alól, mely most őket hallgatásra kárhoztatja, ők maguk is be fogják vallani, hog}^ helyzetükön változtatott, jelentékenyen javított ezen javaslat, (Élénk helyeslés.) a nélkül, hogy tőlük bármily csekély méltánytalan és igazságtalan dolgot követelt volna. Részemről tehát, ha csak módot lehetne erre találni, a felsorolt okoknál fogva tisztelettel kérném, méltóztassék Bella képviselő ur javaslatának KÉPVIT. NAPLÓ. 1906 1911. VIII. KÖTET. azt a részét elfogadni, a mely a két száz-száz koronás korpótlékot az ötödik és hatodik helyre kívánja tenni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Somogyi Aladár ! Somogyi Aladár : A lefolyt nemzeti küzdelem alatt volt alkalmam tapasztalni, hogy a magyar nemzeti követelmények hívei között első helyet foglaltak el a magyar tanitók és a küzdelem alatt minden tekintetben telj esitették kötelességüket. (Helyeslés.) T. ház ! A magyar nemzeti állam kiépítésének egyik elengedhetetlen feltétele az, hogy a magyar nemzetnek olyan tanítói legyenek, a kik a jövő generácziót oly szellemben neveljék, ugy neveljék, hogy abban a küzdelemben, a melynek be kell következnie, ez a generáezió a hefyét megállja. (Helyeslés.) A tanitó kötelességét csak abban az esetben teljesítheti, ha mindenféle anyagi gondtól menten, magát teljesen hivatásának szentelheti. A tanitók anyagi helyzetében a jelenlegi javaslat óriási javítást eszközöl. A javaslatot érdeme szerint már méltatták. Nekem csak a 3. §-hoz volna az előterjesztett javaslatok kapcsán egy kérésem, nem annyira az igen t. kultuszminiszter úrhoz, a kinek a tanitók iránti mély szeretetét tanúsítja ez a törvényjavaslat, hanem inkább a jelen nem lévő pénzügyminiszter úrhoz, mert tudom, hogy az a kis szépséghiba, a mely ezen törvényjavaslaton a két 100 koronás korpótlék beillesztésével esett, csupán a pénzügyminiszter ur vonakodása után jött létre. A pénzügyminiszter úrhoz kérelmet nem terjeszthetek, mert nincsen jelen, de látom, hogy szive megesett a néptanítókon, midőn kérelmemről tájékoztattam és gyenge szivét mutatja az is, hogy távozott a teremből, mert lehetetlen lett volna ellentállania az annyi képviselőtársaim által előterjesztett jogos kérelemnek. Ismétlem, t. ház, adjuk meg a tanítóknak azt, hogy anyagi gondoktól menten élhessenek és hogy az ország minden tanítója teljesíthesse hivatását, s akkor a ház is abban az élvezetben fog részesülni, hogy nem lesz kénytelen arról az oldalról (a középre mutat.) olyan beszédeket végighallgatni, a milyeneknek eddig fültanúi voltunk. Az én kérelmem tehát az, és kérem a t. kultuszminiszter urat is, méltóztassék ezt elfogadni, hogy a javaslat intencziója szerinti két 100 koronás korpótlék, a mely közbe esik, utolsónak vétessék, a minek az egyszerű megokolása az, hogy az a tanitó, a ki családjának, gyermekeinek nevelésével van elfoglalva és a kinek csekély fizetéséből ez alig telik, ezen fizetésjavitás áldásaiban addig részesüljön, a mikor arra leginkább szüksége van, mikor pedig gyermekei már felnőttek, a mikor nevelésük neki már gondot nem okoz, kapja meg azt a másik korpótlékot. Indítványt nem terjesztek elő, hanem csatlakozom az előterjesztett indítványokhoz. (Helyeslés.) Raisz Aladár jegyző : Máriássy Mihály ! 35
