Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

141. országos ülés 1907 április 17-én, szerdán. 271 nak a törvényjavaslatnak ezélja is, az, hogy ha ez a javaslat törvénynyé válik, ne legyen egyetlen­egy tanitó sem, a ki ennek a törvénynek áldásai­ban ne részesednék. Indit az a körülmény is, hogy habár a tanitói karnak azt a részét, mely igényeiben és követeléseiben túlzó, a melyet semmiféle ilyen fizetésjavitó törvénynyel teljesen kielégíteni nem lehet, megnyugtatni nem is tudjuk, mégis meg vagyok győződve róla, hogy ha az igen t. miniszter ur hozzájárul ehhez a módosításhoz, a tanítóságnak azon részét, a mely igényeiben szerényebb, a mely higgadtabb, nyugodtabb, igazságosabb a maga követeléseinek támasztásá­val és méltányosabb, mondom, sikerül majd meg­nyugtatni. Ezeknek a kedélyeknek megnyugta­tása pedig nagy érdeke az országnak ; azt hiszem, fontosabb minden más kormányzati érdeknél. Ha módosításom elől a t. miniszter ur elzárkóznék, akkor nincs sok reményem arra, hogy a tanitók higgadtabb elemeiben is a kedélyeket megnyugtat­hatná, nines reményem, hogy az elhanyagolt, pangásban lévő népnevelés ügye fellendülne. Hiszen igen szépek az ideák és gyönyörűek az elvek, de azt hiszem, annak, hogy ezeket az elve­ket és ideákat érvényesíthessük, első feltétele, hogy megéljünk. Ha a tanitók csak ugy, mint eddig, kénytelenek lesznek az élet harczaiban tusakodni, kénytelenek lesznek nyomorogni és sínylődni, akkor tiszta dolog, hogy az ily tanító­ságtól becsületes hasznos munkát várni bizonyára nem lehet. Az ily tanitók végezni fogják munkáju­kat ugy, a hogy, meg fogják tanítani a nép gyerme­keit Írásra, olvasásra, számolásra, de nem igen lesz benne köszönet. Már pedig, t. képviselőház, azt tartom, feltét­lenül szükséges, hogy népünket szellemi és erkölcsi tekintetben bizonyos magaslatra emeljük. Sajnos, a mai szocziális világban még intelligensebb társaságban is hallottam oly megjegyzést, hogy jobb, ha a paraszt nem tud irni, olvasni, számolni, megmarad analfabétának, legalább elégedett, egy­szerű, becsület- s tisztességtudó lesz és nem lesz martalékává a szocziálista tanoknak. E felfogás tükröződik vissza a történetből, a melyet elő­adandó leszek. (Halljuk !) A Rábaköz egy községében Beő-Sárkányban a plébános házánál összejött egy társaság, a mely­ben sok mindenről volt szó. A szomszéd községbeli ifjú tanitó azzal dicsekedett, hogy az ő gyermekei mily kitűnően irnak, olvasnak és számolnak. Az ifjú tanitó dicsekedését végig hallgatta a plébános és az öreg Józsi bácsi, a kit Rakovszky István t. képviselőtársam nagyon jól ismer, így fakadt ki : Hej, édes öcsém, nem jó, ha a paraszt jól tud irni-olvasni, mert jóra sohsem használja, nem jó, ha jól tud számolni, mert mindjárt a papnak a földjét méri. Lehet, hogy van valami igazság ebben is, kü­lönösen oly helyeken, a hol szórványosan egyik­másik tanul irni, olvasni, számolni és azt hiszi, hogy ő a nép született vezére, pedig csak félre­vezetője. De én a magam részéről ellenkező fel­fogásban vagyok, abban a felfogásban, a melyben a t. miniszter ur, hog}^ t. i., a mint már említettem, kell, hogy népünket bizonyos szellemi és erkölcsi magaslatra emeljük, kell hogy egy alkotmányos államnak alkotmányos polgárai az értebniség bizonyos fokára eljussanak, hogy kötelességüket öntudatosan telj esi tsék és jogaikat felismerjék. Kell hogy kultúránkat, népoktatási ügyünket előbbre vigyük, ha itt meg akarunk maradni ebben a vérrel szerzett hazában. Az 1893 : XXVI. t.-cz. tárgyalása alkalmá­val a közoktatásügyi miniszter ur egyik ragyogó beszédében igy szólt: »A néptanítóknak tisztes­séges anyagi ellátást biztosítani a nemzetnek becsületbeli kötelessége.« T. ház ! Alig ült bele a miniszter ur a Gond­viselés rendelkezése folytán abba a székbe, a mely­ből Magyarország kulturális életét kormányozza, első feladata volt a nemzet törvényhozásának alkalmat nyújtani, hogy ezt a becsületbeli köteles­séget teljesítse. Én hálás szívvel üdvözlöm a mélyen t. miniszter urat ezért a nemes elhatá­rozásáért, (Éljenzés.) ezért a férfias gondolkodásért, és még melegebben fogom üdvözölni, ha módo­sításomhoz hozzájárulni méltóztatik. (Derültség.) Módosításom a következőleg hangzik : »A má­sodik és harmadik korpótléknál 100 korona helyett 200 korona, az ötödik és hatodik korpótléknál 200 korona helyett 100 korona tétessék«. Kérem, hogy módosításomat elfogadni méltóztassék. Ráth Endre jegyző : Goldis László ! Goldis László : T. képviselőház ! Az előttem szólott t. képviselő uraknak szép beszédei után nekem a tárgyhoz nagyon kevés mondani valóin lesz. Talán el is álltam volna a szótól, ha nem szándékoznám felhívni a t. ház figyelmét arra a körülményre, hogy akármelyik módosítást fogadja el a ház, akár Bella Mátyás, akár Tálos képviselő úrét, mégis a különbség az állami és a nem állami tanitók fizetése között még mindig 400 korona lesz. Ez a különbség pedig szerintem igen nagy. Ez a szakasz az, a melyben a nem állami tanitók az ő legnagyobb sérelmüket látják. Mikor hivatásuk ugyanaz, képesítésük ugyanaz, a munka, a melyet végeznek, talán nagyobb, mint az állami tanítóké, ha mégis ugy rendezzük a fizetésüket, hogy 400 korona különbség legyen az állami és a nem állami tanitók fizetése között, akkor valóban igazságtalan­ságot követünk el a nem állami tanítókkal szemben. Ezt az előttem szóló igen t. képviselő urak nagyon szépen beigazolták, és én nem akarom, talán nem is lennék képes indokaikat, a tanitók helyzetét és azt a hivatást, a melyet betöltenek, olyan szép szavakkal ismertetni, mint a milyen szép szavakkal azt Tálos István t. képviselőtársam tette. Ezért én egyszerűen azon kívánságomnak akarok kifejezést adni, hogy ez a különbség az állami és a nem állami tanitók fizetése közt, ha nem is volna teljesen eltüntethető, legalább csök­kentessék, és indítványom odairányul, hogy az ötödéves pótlékra nézve mondjuk ki, hogy azok

Next

/
Oldalképek
Tartalom