Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-141
Í4Í. országos ülés 1907 április 17-én, szerdán. 269 Azt hiszem, hogy megnyugtató volna az idősebb tarátokra az,ha ez a szakasz a 100—100 koronás korpótlékokat az 5. és 6. helyre tenné, vagy a mi legigazságosabb volna, ha öt 200—200 koronás korpótlékot állapitana meg. Mert igaz ugyan, hogy a javaslat némileg javit a tanitók sorsán, de magában véve a fizetés, tekintetbe véve a korviszonyokat, oly csekély, hogy annak a két 100— 100 koronás korpótléknak az ötödik és hatodik helyre való kitolása semmi esetre sem késztetné a tanitót arra, hogy ezért hamarább menjen nyugdíjba. Hiszen alaposabb ok: betegség, baleset, vagy egyéb testi vagy szellemi fogyatékosság hiányában a tanitó 40 év betöltése előtt ugy sem mehet nyugdijba; ha pedig valamely szerencsétlenség következtében mégis kénytelen erre, akkor legyen nyugdija a lehető legnagyobb, mert hiszen szükségletei a beállott szerencsétlenség következtében mindenesetre növekedtek. Ha a jelen törvény életbeléptével egy tanitó 1908-ban nyugdijba megy negyven évi szolgálat után, lehetetlen, hogy 1400 koronánál nagyobb nyugdijat kapjon. Ez a korpótlék beosztása miatt van igy. Ha öt 200—200 koronás korpótlék állapíttatnék meg, vagy pedig, ha a két 100—100 koronás korpótlék az ötödik és hatodik helyre tétetnék, akkor a 93. év óta működő fiatal tanitók nem szenvednének sérelmet, az idősebb tanitók pedig legalább 100 koronával nagyobb nyugdijat kapnának. Ezek úgyis nagy hátrányban vannak a fiatalabbakkal szemben. T. ház! A javaslat a korpótlékokra való jogosultságot a 93-ik év óta való szolgálattól teszi függővé. Visszamegy tehát a javaslat tizennégy évvel. Azt hiszem, hogy tovább is visszamehetett volna, a mivel megszüntette volna azt a visszás állapotot, hogy daczára annak, hogy e törvény szerint 40 évi szolgálat után minden tanítónak 2000—2100, illetve 2400 koronányi nyugdija van, mégis lehet tanitó, a ki negyven évi szolgálat után nem kaphat 1400 koronánál nagyobb nyugdijat. Ezt a visszás állapotot megszüntetné olyan intézkedés, a mely kimondaná, hogy minden tanítónak, a ki a jelen javaslat életbeléptetésekor hivatalban van, összes szolgálati évei a megfelelő nyugdíjjogosultsággal számittatnak. Ha ez az ország financziális helyzetére való tekintettel nem volna lehetséges, akkor legalább az tétessék meg, hogy az idősebb tanítókra nézve a két 100—100 koronás korpótlék az ötödik és hatodik helyre helyeztessék át. Hiszen ismeretes az ezen kívánalmakkal szemben emlittetni szokott ellenérv. Rendesen arra hivatkoznak, hogy az ország pénzforrásait más, nagyobb és messzebbre kiható ügyek annyira igénybe veszik, hogy erre a dologra nem telik. Ezzel az ellenvetéssel szemben nem hozakodom most elő sem ágyukkal, sem más ilyenfajta elnyűtt frázisokkal, hanem arra hivatkozom, hogy a tanitók ügye a kultúra ügyével elválhatatlanul szoros összefüggésben van és hogy kötelességünk elsősorban kultúránk felvirágoztatásáról és előmozdításáról gondoskodni. Más kulturállamok is minden erejüket megfeszitik azon irányban, hogy kulturális előrehaladásukat biztosítsák, és azt hiszem, mindnyájunknak azon szent meggyőződésen kell lennünk, hogy egyedül kulturális előhaladásunk által fogjuk elérhetni gazdasági téren való előhal adásunkat is, ez pedig feltétele önállóságunknak, boldogulásunknak, gazdagodásunknak. Előadandó módosításommal közvetve, a tanitók helyzetének javítása által, egy porszemnyivel előre akarom vinni a kultúra terén való előrehaladásunkat, s azért arra kérem a t. képviselőházat, hogy ezen módosításom megítélésénél helyezkedjék arra az álláspontra, hogy ha semmire sem telik is, de a kultúra czéljaira kell hogy teljék. Bátor vagyok a következő módosítást előterjeszteni (olvassa) : »Az első bekezdés igy módosítandó : A községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknál alkalmazott rendes tanitók korpótléka következőképen állapittatik meg : öt évi szolgálat után 200 korona ; 10 évi szolgálat után további 200 korona, 15 évi szolgálat után további 200 korona ; 20 évi szolgálat után további 200 korona ; 25 évi szolgálat után további 100 korona ; 30 évi szolgálat után további 100 korona.« A harmadik bekezdést igy módosítanám : »A korpótlékokra azon szolgálati idő ad igényt, a melyet a rendes tanitó szabályszerű képesitéssel az állomás végleges elfoglalása óta megszakítás nélkül eltöltött.« Elnök : Ki következik szólásra ? Raisz Aladár jegyző: Tálos István! Tálos István : T. ház ! (Halljuk !) Már a szőnyegen lévő törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával szándékoztam felszólalni, különösen azon okból, mert törvényhozói hazafias kötelességemnek ismerem azok érdekében, a kik a népnevelés ügyét szolgálják, mindanwiszor felemelni szavamat, a midőn arra egyáltalában alkalom nyílik. Azonban hallván az úgynevezett nemzetiségi képviselők beszédeit, nehogy annak a méltatlan hareznak anyagot szolgáltassak és igy e törvényjavaslat törvényerőre emelését, a melynek czélját rendelkezéseinek legnagyobb részében üdvösnek és hasznosnak ismerem el, késleltessem, ettől a szándéktól elálltam. Most azonban nem hallgathatok, t. ház, különösen ennél a szakasznál, a mely szerény véleményem szerint fontosabb, mint az a második szakasz, a mely a tanítói alapfizetést 1200, 1100 és 1000 koronás minimumokban állapítja meg. Köztudomású és sajnálatos dolog, t. ház, hogy népoktatásunk és népnevelésügyünk az utóbbi évtizedben egyáltalában nem haladt előre, hanem a szó szoros értelmében pang. Ennek a pangásnak fő- és lényeges okát abban találom, hogy a népnevelés munkásai még abban a napszámban sem részesülnek, a mely nem a tisztességes, de egyáltalában a megélhetést biztosította volna. A törvényjavaslat ezen a bajon kíván segíteni; én azonban azt tartom, — ép az imént jeleztem — hogy nem annyira az a minimális fizetés, mint a korpótlékok szabályozása fontos