Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-140

258 PiO. országos ülés 1907 április 16-án, kedden, nehézkes és az életben olyan nehezen kivihető dolog lesz/hogy én nem érteni ezen rendelkezés szükségét ;"miért volna szükséges, ha erre joga van, minden esetben külön kérni erre vonatkozólag a közigazgatási bizottság jóváhagyását. Mert vagy megadjuk a jogot minden körülmények között, vagy azt mondjuk, hogy egyáltalában nincs erre joga. Hogy azon esetben, ha megadjuk a jogot, arra az egy évre is kikérjék a közigazgatási bizottság jóváhagyását, engedélyét : ennek a rendelkezésnek kutforrását, okait iparkodtam keresni, de nem találtam meg. Ha talán a t. kultuszminiszter ur felvilágosit engem arra nézve, hogy miért van ez a javaslatban, akkor lehet, hogy más véleményen leszek, de most nem tudom ezt megérteni és azért nagyon kérem a t. kultuszminiszter urat, fogadja el a módosítást, mert az sem a törvényjavaslat technikáját, sem semmiféle állami érdeket egyáltalán nem sért. Nem tudom megérteni, mi indokolja azt a rendelkezést, hogy a tanitó elhalálozása esetén be kell várni az illető közigazgatási bizottság erre vonatkozó engedélyét. Azt bátorkodom tehát javasolni, hogy a 2. §. harmadik bekezdésében ezen szavak : »csakis a közigazgatási bizottság engedélye folytán, még pedig« hagyassanak ki és akkor ezen bekezdés igy hangzanék (olvassa) : »A segédtanítók önállóan külön osztályt csak ideiglenesen, s legfelj ebb egy évig vezethetnek és legalább évi 800 korona tiszteletdíjban részesitendők.« Ugyancsak ennek a szakasznak negyedik bekezdéséhez szintén volna egy módosításom. Azt ajánlom, hogy ezen kitételnél: »minden rendes tanítónak a fizetésén kívül még természetben tisztességes lakása, legalább két szoba«, a kettő és a szoba közé tétessék: két »padolt<< szoba, konyha kamra stb. illeti a tanítót. Magából az életből vettem ezt, mert láttam, hogy több községben, a hol az emberek nem laknak padolt szobában, azt mondják, hogy a tanitó is lakhatik padolatlan szobában és tudom, hogy a szentszékeknél sokszor baj, hogy az illető község nem akarja j>adoltatni a tanítónak a szobáját, mert a törvény nem irja elő és azt mondják, hogy ha ők lakhatnak benne, akkor lakhatik a tanitó is padolatlan szobában. Kicsiny dolog ez, de tudjuk, hogy a községek képesek perre vinni a dolgot a tanítóval szemben. És épen azért, mert szeretném minden lehetőségét elkerülni annak, hogy a tanitó és az illető iskolafentartó között félreértés támadjon, kérem e toldás felvételét. Ugyanezen szakasz ötödik bekezdésére vonatkozólag szintén volna egy módositásom. (Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, t. ház ! Goldis László: Azt akarnám, hogy innét a félév hagyassék ki, t. i. az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 139. §-a ne terjesztessék ki a felekezeti iskolákra is és ne követeltessék meg, hogy minden megürült tanítói állomás egy fél év alatt töltessék be, hanem erre vonatkozólag hozassék ez a rendelkezés összhangba az előbbivel, hogy t. i. a segédtanitó egy évre alkalmaztassék. Meg tudom mondani az indokait is ennek a javaslatnak. Megtörtént pl., hogy októberben elhalt a tanitó. Már most októbertől még 8 hónap van az iskolaév végéig ; és ha most azt követeljük, hogy a tanítói állomás fél év alatt betöltessék, akkor az uj tanitó körülbelül május elején fog odakerülni. Két hónapig már tanította a régi tanitó a gyermekeket, öt hónapig tanította az ideiglenes tanitó és most még két hónapig fogja tanítani az uj tanitó. Lehetőleg óvakodni kell attól, hogy egy év alatt több tanerő tanítson az iskolában. A pedagógiai tudomány azt követeli, hogy a tanításban folytonosság és egyöntetűség legyen. így pedig a törvény követelménye folytán ki vagyunk téve annak, hogy ugyanegy iskolai év alatt három tanitó taníthat egy iskolában, míg ha megengedjük, hogy egy év alatt, akármikor hal el a tanitó, a következő iskolaév kezdetéig bármikor be lehessen tölteni állását, akkor ez el lenne kerülve. És ezáltal nem lenne sértve semmiféle állami érdek, hanem egy nagy iskolai érdeket óvnánk meg. Kérem tehát e tekintetben a kultuszminiszter urat, méltóztassék elfogadni az én módosításomat. Természetesen akkor az 1868. évi törvényre való hivatkozás nem volna a helyén, mert ez kiköti a községi iskoláknál, hogy félév alatt betöltendő az állás. Módositásom szerint igy lenne a bekezdés (olvassa): »A tanítók élethosszig választatnak. Minden megürült tanítói állomás legfeljebb egy év alatt, de mindenesetre a legközelebbi iskolai év kezdete előtt betöltendő és ezen idő alatt az iskolában segédtanitó (tanítójelölt) alkalmazandó; továbbá, hogy a tanitó halála esetén özvegye és árvái a halálozásnak napjától számított félévig az egész fizetést és lakást élvezik.« Van még egy másik javaslatom a 3. §-ra vonatkozólag. (Halljuk I Halljuk!) Ajánlom a t. háznak, hogy az ötödik bekezdés után tétessék egy ujabb, hatodik bekezdés, a következő tartalommal {olvassa): »ÁUamsegélyes iskoláknál a segédtanító fizetéséhez az állam is hozzájárul a rendes tanítói alapfizetéshez való hozzájárulási összeg arányában.« Meg fogom indítványomat okolni. Ha a tanitó meghal, özvegye és árvái félévig az egész fizetést és lakást is élvezik. És ezenkívül az iskolafentartó hitfelekezet vagy hitközség még külön 800 koronát kell hogy fizessen a segédtanítónak és lakásról is kell hogy gondoskodjék részére. Én, t. ház, ismerem az életet odakünn, a szegény iskolafentartó egyházközségekben, és tudom, hogy ez a rendelkezés a legnagyobb bajt okozza ott, azért, mert a felekezetek nem képesek fizetni a segédtanítót is, meg azt a 400 koronát is, mely az özvegyet illeti. Azt hiszem, t. ház, méltányos dolog volna, ha a tanítói fizetéshez az állam bizonyos arányban hozzájárulna akkor, mikor uj terhek állanak elő a községre nézve. Viselje az állam ezeknek a terheknek olyan arányát, a milyen arány-