Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-140

242 UQ. országos ülés 1907 április 16-án, kedden. t.-czikknek. Ha pedig megfelelnek, akkor igazságtalanul vannak megosztva, a minek illusztrálására leszek bátor egy elbeszélést elmondani. (Derültséf).) Egy képviselőjelölt választói előtt akképen akarta a mi törvényhozásunkat jellemezni, tekintettel a tót nép nyelvi jogaira, hogy minő a szellemi tanitás és egyáltalában az anyanyelvnek a tanítása. ügy tüntette fel a törvényhozást, mintha az egy nagy asztal volna, a mint tényleg itt is van a ház asztala és ezen asztal mellett ülnek egymás mellett a magyarok, oláhok, szerbek, németek, tótok és rutének. Mindenik előtt egy tányér van, s azon van az eledel. Ha azután a tót kér, hogy adjanak neki a tányérjára az őt megillető eledelből, melyhez jussa van, akkor azt mondja a kormány, a mely az asztalnál az anya szerepét játsza, hogy te nem kapsz, hanem kapsz egy nyaklevest. Egy ily anya szerepe nem a mostoha anya szerepét fogja-e feltüntetni ? Hát, t. képviselőház, vájjon valóban nem azt látjuk-e, hogy a tótok iránt a kormány csakugyan igazságtalan, a mint azt kimutattam előbbi beszédemben, s a mint ki fogom azt mutatni Melzer szász képviselő ur beszédéből is. Mit mondott t. i. Melzer képviselő ur? Azt mondotta, hogy a szász nemzet 200.000 főből áll és van neki három teljes, négy algimnáziuma, egy fő- és egy alreáliskolája, egy tanitóképezdéje és egy tanitónőképezdéje, van továbbá neki 14 felsőbb nép- és polgári iskolája, s azonkívül még 150 több osztályú népiskolája. Ez azonban nem volna magában véve még argumentum, hanem az argumentum az, hogy azt mondja, hogy náluk a magyar nyelv tanítása a tanóráknak csak egyharmadrészét veszi igénybe. Hát ha ez lehetséges náluk, miért nem lehetséges a tótoknál? Talán rosszabb hazafiak a tótok, mint a szászok, vagy talán t vannak nálunk első- és másodrendű hazafiak ? Én a magam részéről nem engedhetem meg senkinek, hogy ilyen különbséget tehessen. Ámbár tudom t. ház, hogy nálunk vannak első- és másodrendű szentek, (Derültség.) de nem akarok eretnek lenni, t. ház, hogy azt mondjam, a szentek nem egyenlők nálunk; a tótoknál tényleg még ebben is különbséget tesznek. A mi szentjeink t. i. azok az apostolok, a kik nekünk, a tótoknak, a kereszténységet hozták, Szent Czirill és Metód másodrendű szenteknek vannak degradálva. (Derültség.) Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, az kérem, hogy elsőrendű, másodrendű és nem tudom hány adrendü szentjei vannak a tótoknak, semmiféle kapcsolatban nincsen ezzel a törvényjavaslattal. (Derültség.) Utoljára figyelmeztetem tehát a képviselő urat, ha továbbra is ennyire szét fog kalandozni a törvényjavaslat tárgyától, meg , fogom tőle vonni a szót. (Helyeslés.) Szkicsák Ferencz: T. ház! A mi népiskoláinkban tótul nem tanítanak, hanem a tanítási nyelv tisztán magyar. Én tehát azt akartam elérni, hogy Apponyi szavaival meg fogom őt magát czáfolni, hogy ha ő, a ki a többnyelvű tanítást megengedhetőnek tartja másutt, miért nem tanítanak a népiskolákban a Eelvidéken anyanyelven, miért nem igazságos a tótok iránt is a kormány? Épen azért, mert a miniszter ur nem igazságos a tótok iránt, azt hiszem, nem áll meg beszédjének konklúziója sem, a melyben azt mondta: »hozzá kell tennem, hogy nem a legtisztább világításban ragyog az államhoz való ragaszkodásuk azoknak, a kik ezzel szembeszállnak, a kik az ő néptörzsüket, azt a fajt, melyhez tartoznak, csakhogy izoláltságában fentarthassák, a boldogulás útjaitól elzárni akarják«. T, képviselőház! Apponyi miniszter ezen kijelentése nem felel meg az igazságnak és hiábavaló meggyanusitása azoknak, a kik itt a kéj>viselőházban épen azért küzködnek, hogy a magyar nyelv kötelező tanítása mellett az anyanyelvi tanitás is kötelező legyen. Azt hiszem, ez az igazságos álláspont, és nem értem, miért nem reflektál erre Apponyi miniszter ur. Ez csak azt jelenti, hogy a Felvidéken az elemi iskolába nem akarja behozni az anyanyelvi tanítást, miért is azt hiszem, nekünk nemcsak jogunk, de igazunk is, hogy ezen törvényjavaslat ellen legyünk és ellene érzelmeinknek kifejezést adjunk. T. képviselőház! A miniszter ur még egy meggyanusitással él velünk szemben. Azt mondja t. i. a napló 12-ik oldalán (olvassa) : »Egyáltalában, a ki a törvényjavaslatot figyelmesen elolvasta és annak irányával tisztába jönni jóhiszemüleg iparkodott, lehetetlen, hogy ne vette légyen észre, hogy az állami szempontokat védő intézkedéseknek fő súlya nem a nyelvtanuláson, hanem az államellenes irányzatok megfékezésén nyugszik.« Ez a miniszter urnak egy enuncziácziója, de nagyon sajnálom, hogy ezt nem fejti ki tovább. Önök helyeselték ós ez talán elég volt, hogy a miniszter ur tovább nem indokolta álláspontját. (Ellenmondásoh balfelöl.) Én kérném a miniszter urat, szíveskedjék nekünk még kifejteni és bebizonyítani, hogy ez a törvényjavaslat nem a nyelvtanuláson, hanem az államellenes irányzatok megfékezésén nyugszik. (Zaj.) Én kérném a méltóságos elnök urat, engedje meg nekem, hogy az államellenes irányzatokra is kitérhessek, (Zaj.) miután a miniszter ur szavaira akarok reflektálni. (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassék beszélni, én majd meg fogom bírálni, hogy a tárgyhoz niéltóztatik-e szólni. Előzetes czenzurát nem fogok gyakorolni. Szkicsák Ferencz: Tudniillik már kétszer lettem figyelmeztetve, s nem akarnám, hogy ezért tő-