Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-138

202 138. országos ülés 1907 április í3-árt, szombaton. legalsó, tehát a legszélesebb néprétegek kultúráját magasabbra emelve, a kultúrának impulzív erejét fokozzuk, és ezáltal a magasabb kulturigényeket általánosítjuk. Magyarországon ma még a legalsóbb néprétegeknek kulturigénye nem általános és relatíve még nem is egészen disztingvált. A rágalmazási, beesületsértési és egyéb bűncselekmények szomorú statisztikája igazolja ezt. Az emberek megélnek valahogy, a ki pedig nebezen vagy sehogy sem tud megélni, az kivándorol Amerikába. Én a magam részéről minden további kulturális sikert a helyesen vezetett népoktatástól várok. Szinte megdöbbentő pl. a természetrajzi oktatás fogyatékossága. Alig van földmivesember, a ki az őt körülvevő egy-két állat vagy növény kivételével ismerné a növény- és állatvilágot. Némák a mi erdeink, és dalszegények a mi falvaink. Az erdeinkben ragadozók JJUSZtitják az énekesmadarakat, és alig van földmivesember, a ki tudná, hogy pl. a szarka, a gébics, a mátyásmadár pusztító állat, kártékony állat, tehát azt pusztítani kellene. Egy parasztot sem indít meg az a látvány, a melyet a gébicsnek a mészárszéke nyújt, a hol apró madárporontyok vannak tövisre szúrva, és alig van, a ki részvétet érezne, hogy a szomszédban fészkelő héjjá a pacsirtát elpusztítja. A népiskolában nem tanítják a természetrajzot, de nem tanítják az éneket sem. Azt hiszem, nagyon kevés iskola van ebben az országban, hol a gyermekeket a négyszólamú karénekekre tanítják. Innen van, hogy mikor pihenő napon összejönnek ifjak és leányok, nem gyönyörködnek abban a zenében, a mit ők maguk csinálnak. A zene és az ének absztrakt és igy előkelő örömöket okoz, forrása a jóságnak, forrása az urbanitásnak, forrása a szelídségnek és az embereket egymáshoz közelebb hozza. A kultúra legalac=onyabb fokán álló nóprétegekben ki vannak zárva a zenei örömök. Eszem ágában sincs arról a zenéről beszélni, a melyik a magasabb régiókat érinti; beszélek csupán arról a bájos, egyszerű, naiv kantilenáról, mely minden fülnek kellemes és gyönyörűséget okoz; beszélek arról a kantilenáról, a mely hangulatot érez, a mely könnyen énekelhető és a mely melódiai szépségével ép ugy hat a naiv lélekre, mint a komplikált orchester-muzsika, Beethoven, Schumann vagy Schubert, a raffinált konczerthabituére. De, t. ház, a naiv falusi muzsika és a komplikált konczertmuzsika közt én még egy más különbséget is tudok. A konczertmuzsika. . . Elnök (csenget): Az igen t. szónok urat figyelmeztetnem kell, hogy fejtegetései nem állanak kapcsolatban a szőnyegen lévő törvényjavaslattal. S minthogy az elnökség bármely szónokkal szemben szigorúan ragaszkodik ahlioz, hogy a házszabályt szigorúan alkalmazza, elnöki kötelességem a t. képviselő urat figyelmeztetni a házszabály alapján, hogy szorosan ragaszkodjék a tárgyhoz, különben kénytelen lennék a továbbiak iránt intézkedni. (Helyeslés.) Baloghy Ernő: Eögtön be fogom fejezni beszédemet. A népiskolákban nem tanítják kellőleg őseink kultuszát. Számokat és neveket tanítanak, rideg módon préselik be ezeket a gyermekkoponyákba és ezek a 6—10 esztendős gyermekek hadarva mondják fel a leczkét Kálmán királyról, szent Istvánról és a többi nagy őseinkről. A népiskolákba mesék valók, mesék formájába kell öltöztetni közéleti és történelmi nagy alakjainkat és nevezetességeinket, hogy ezen mesék formájából aztán magvak nőve ki, büszkeségei legyenek ezek a gyermekek valamikor a nemzeti önérzetnek. T. ház! Nem folytatom; a szőnyegen lévő törvényjavaslat nézetem szerint kezdő lépést jelent ugy a tanításnak, mint a kultúrának a legszélesebb rétegekre való kiterjesztése terén is. Ebben a kezdetben látom én a közel lévő jövőnek haladó lépéseit, Magyarország várja gr. Apponyi kultuszminiszter úrtól, hogy nevezetes, életbevágó intézkedéseket tartalmazó javaslatokkal lépjen be elhanyagolt tanítási rendszerünkbe és egy sztratégiai mozdulattal lépjen be magába az iskolába, (Helyeslés balfelől.) A kultuszminiszter ur a legmagasabbra differencziálódott kulturemberek közé tartozik a világon, (Igaz! Ugy van ! balfelől.) és én hiszem, meg vagyok győződve arról, hogy ő is átérzi, átérti azt, hogy Magyarország kulturális fejlődésének garancziái a magyar nemzettest népelemeiben keresendők. (Helyeslés balfelöl.) Csak a legszélesebb néprétegekre kiterjesztett kultúra lesz képes biztosítani ennek az országnak erősségét, ennek az országnak beláthatatlan időkig való fenm áradását; csak az biztosithatja ennek az országnak egységét, gondolatokban éä érzésekben való együvétartozását. (Élénk, helyeslés.) A javaslatot a részletes tárgyalás alajyjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Blalió Pál! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök-' Ki következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Artim Mihály! (Felkiáltások : Nincs itt!) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, kiván-e valaki felszólalni? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Maniu Gyula: A házszabályokhoz kérek szót. (Nagy zaj.) Elnök : A házszabályok értelmében a tárgyalás befejezése előtt zárszó illeti az előadó urat. Maniu Gyula: A házszabályokhoz kérek szót. (Zaj.) Engedelmet kérek t. ház, a szokás az, hogy a szólni kívánók feljegyeztetik magukat