Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-138

138. országos ülés 1907 nyékben r való kiszolgáltatását továbbra is meg­engedi. Én azt hiszem, hogy a jelenlegi modern életben ilyen intézkedés nem tartható fenn, mert ha meg van állapítva, hogy ezeknek a terményeknek ellenértéke fejében mit kap a ta­nító, ha nem szolgáltatják ki természetben,. ak­kor inkább gondoskodjék az iskolafentartó arról, hogy azon terményeket pénzértékre változtassa át, semmint ezt a terhet a szegény tanitókra ráoktrojálja. És most áttérek a törvényjavaslat azon in­tézkedéseinek birálatára, a melyek — vélemé­nyem szerint — igazolják azt az alapos aggo­dalmat, azt az ellenszenvet, a mely országszerte ezen törvényjavaslat iránt megnyilatkozik. A miniszter ur tegnapi fényes beszédében a törvényjavaslatnak intenczióját olyanképen igyekezett megvilágítani, hogy abból lehet ezt is kiolvasni és lehet az ellenkezőt is kiolvasni. (Felkiáltások: Mit ? Zaj.) Lehet ezt is és lehet az ellenkezó't is kiolvasni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vlád Aurél: A miniszter ur azt hangoz­tatta tegnapi beszédében, hogy ez a törvény­javaslat a politikai egységes magyar nemzet ér­dekében van. Csakhogy a politikai és a nemzeti érdek alatt kétfélét szoktak nálunk érteni: elő­ször is a politikai magyar nemzetnek az érde­két, a melyben — a törvények betűje szerint legalább — mi is benne vagyunk és akkor a nemzetiségek érdeke is benne van és annak a politikai magyar nemzetnek érdeke nem lehet más, mint összeegyeztetése mindazon népek ér­dekeinek, a melyek a politikai magyar nemze­tet alkotják. De lehet ezt másképen venni és pedig oly értelemben, hogy ez csak a fajma­gyarságnak, csakis a faji magyar nemzetnek ér­dekét szolgálja. Minthogy a miniszter ur beszédéből nem vehetem ki azt, hogy milyen értelemben látja a törvényjavaslat által megóvottaknak a nem­zeti érdekeket, nem marad egyéb hátra, mint­hogy ennek a kérdésnek a megvilágítására a törvényjavaslatot, annak egyes intézkedéseit vegyem bírálat alá és itt tartozom kijelenteni, hogy a törvényjavaslat egyes kardinális intéz­kedéseink bírálata után arra a meggyőződésre jutottam, — és ezt indokolni is kötelességem lesz — hogy ez a törvényjavaslat nem a poli­tikai magyar nemzet összességének az érdekeit szolgálja, . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vlád Aurél: . . . hanem tisztán a magyar faji érdekeknek szolgálatában áll. A törvényjavaslatnak intenczióját az előadó ur fejtette ki a legpregnánsabban. Az előadó ur ugyanis nyers őszinteséggel megmondotta, mi ennek a törvényjavaslatnak intencziója? Az előadó urnak beszédében a következő passzust találtam: »Magyarország jogilag már ma egy­séges nemzet.« Jogilag Magyarország ma egy KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. VIII. KÖTET. íprilis 13-án, szombaton. 193 egységes nemzet! Én ezt a »jogilag« kifejezést igazán nem értem. VerTán Endre előadó: Eosszul idézte! Vlád Aurél: Nem értem, mert jog egy egységet, egy tényt nem állapithat meg, ha a jogban olyan intézkedés foglaltatik, a mely a tényekkel szemben áll; akkor beszélhetünk jogi fikczióról, de nem valóságról. Vertán Endre előadó : Megtagadja az állam egységét itt a házban! Vlád Aurél: Törvényeinkben ily intézkedés nincsen! Törvényeinkben csakis oly intézkedést találtam, hogy Magyarország minden polgára tagja az egységes politikai nemzetnek. Zakariás János : Magyar nemzetnek ! Vlád Aurél: Igen, a politikai magyar nem­zetnek. Ezt az intézkedést én benn találtam a törvényben; de ez nem azt jelenti, hogy Magyarország jogilag nyelvben is egységes állam. Ugron Gábor: Geográfiáikig is, jogilag is egységes állam! Vlád Aurél: Az előadó ur beszédének . . . (Egy hang: Nincs tisztában a, dologgal. Zaj.) Kérem, nagyon is tisztában vagyok a dologgal. Az előadó ur beszédének második passzusában azt mondja, hogy ennek a törvényjavaslatnak czélja az: előmozditani, hogy Magyarország nyelvben és érzésben egységes nemzetté legyen. Czélja tehát az, hogy azt a jogi egységet, azt a jogi fikcziót valóságos ténynyé tegye. T. ház ! Ha egybevetjük az előadó ur beszé­dének ezt a részét, beszédének egy későbbi passzusával, melyben azt mondja, hogy uj hon­foglalásra van szükségünk, olyanra, a mely ezt a nyelvi egységet előidézi, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy ennek a javaslatnak a czélja a magyar faj érdekeinek istájíolása, a magyarosítás. Nagy György: "ügy is kell, még jobban kel­lene. (Zaj. Elnök csenget.) Vlád Aurél: Az u. n. egységes nemzeti állameszmének megvannak a maga teóriái. Ebből vonják le aztán a többi következtetéseket, hogy t. i. az állam csak olyan intézményeket, iskolákat tűrhet meg, a melyek elősegítik ezt az állami czélt. Azért nem fogadom el ezt a javas­latot, — és azt hiszem, legtöbb ellenzői azért ellenzik — mert ez a javaslat a magyarositás­nak mint állami czélnak a szolgálatában áll. (Helyeslés.) T. ház! Tartozom annak bebizonyításával, hogy, a mennyiben az állam czéljául a magya­rosítást tűzi ki, ez a czél a közérdekbe, az álta­lános állami érdekbe ütközik és hogy ez a politika nemcsak nem éri el a czélt, a nyelvi egységet, hanem koczkáztatja az érzésben való egységet is. (Zaj. Elnök csenget.) Ha az állam azt tűzi ki czéljául, hogy az állampolgároknak tetemes részét, mondjuk, felét nemzeti sajátságaikból kivetkőztesse, hogy az 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom