Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-137
180 137. országos ülés 1907 legyenek e hazának polgárai. Elismeri egyik kijelentésében, hogy a történeti dicső múlt, annak örömei, még inkább és a legtöbbször annak szenvedései forrasztották egybe Magyarország lakosait. Másutt ismét azt mondotta, hogy nem az érzületnek, hanem a nyelvnek egységére kell törekedni. Magyarul tisztábban is ki lehet ezt fejezni. Ha az »egységes« szó azt akarja mondani, hogy más nyelv ne legyen az országban, hogy ez az állam egynyelvű legyen, — és az előadó ur méltatásából ugy veszem észre, hogy ő igy értelmezi ezt — akkor nem tudom ezt helyeselni; de ha azt akarja jelenteni, hogy a haza valamennyi polgára anyanyelve mellett magyarul is megtanuljon, akkor én is pártolom ezt. Itt a képviselőházban természetesen az előadó ur is, a t. kormány is ugy értelmezi ezt az egységes szót, a mint én magyarázom, a hogyan én szeretném azt felfogni; de tudom, hogy kint az életben egészen másképen fogják azt fel, másképen értelmezik, magyarázzák és hajtják végre. Nekem volt alkalmam beszélni erről állami tisztviselőkkel, magyar emberekkel, a kik nekem nagyon jó barátaim, és a kikkel kerestem és jelenleg is keresem folytonosan az érintkezést és összeköttetést ; mondom, ezek közt is, a kik pedig állami hatáskörrel birnak, találtam olyanokat is, a kik azt mondták, hogy el kell érni az időt, hogy ebben az államban egyetlen nyelvet fognak beszélni, és ez a magyar nyelv. Ugron Gábor: Ilyet ne beszéljen! Lehetetlen. (Elnök csenget.) Ostobaság, ha valaki ilyet akar. NovaCU Aurél : Biztosítom róla, hogy igenis voltak ilyenek. HÓdy Gyula : Nem zárja ki, hogy ilyen legyen. Csernoch János: Kivánatos is! Novacu Aurél: Volt köztük kir. ügyész is, volt állami hivatalnok, a ki azt mondta : Te elfogulatlan ember vagy, mondd meg nekem, hogy lehetne ezt megtenni, hogyan lehetne magyar nemzeti államot létesiteni ? Én megmondtam: Te barátom, te állami hivatalnok vagy, a mint nálunk mondják : magyar királyi ész van benned, te talán meg tudnád mondani, — én képtelen vagyok rá, mert én nem tudok abban hinni — hogyan volna lehetséges Magyarországból, a poliglott államból magyar nyelvű államot csinálni. Horváth József (marosújvári): Az állami nyelvet mindenkinek kell tudnia. NovaCU Aurél : Nem arról van szó, de csak magyar nyelvű államról. (Felkiáltások: Arról nem beszél senki!) De a perifériákon és a közigazgatás igy akarják. Sok ember ilyen véleményben van, sok meg másban. Azért legalább itt a képviselőházban ily törvényjavaslatokról, jelentésekről beszélve, ki kellene zárni annak lehetőségét is, hogy kint az országban, a perifériákon ugy értelmezzék a javaslatot, hogy ez az intencziója, ez a czélja. Mert ha az volna, (Felkiáltások : Nem az !) de ez látszik belőle, akkor igen nagy ellentétbe helyez minket. Engem is gyanusitanak, pedig én elég elfogulatlan ember vagyok, bátran április 12-én, pénteken. merem kijelenteni, hogy kevés ember lesz, a ki nálam nagyobb hidegvérrel, elfogulatlanabbul, persze saját tehetsége szerint bírálja el a viszonyokat, és ezt részemről mint nem magyar anyanyelvű, nem a magyar fajhoz tartozó ember elismerem, de mindig ellentétbe helyezik a nemzeti államot, a nemzeti eszmét a nemzetiségekkel. Ugron Gábor: Nincs ellentétben. Azért nemzetiségek. (Zaj. Elnök csenget.) Zakariás János: Az agitátorok teszik. Novacu Aurél: Nem az agitátorok! Hitfelekezetekről van szó. A törvényjavaslat iskolafentartókról stb. szól. Én nem tudom igy megérteni, nem tudom felfogni . . . Ugron Gábor: Ez a baj ! (Felkiáltások : Nem akarjátok !) NovaCU Aurél: Ha az előadó UT is nemzet alatt azt érti, hogy az állam összes lakossága politikai értelemben, ha ezt akarná általa kifejezni, akkor semmi esetre sem mondhatná azt, hogy a hitfelekezetek vallásos dolgokban hitfelekezeti szempontok palástja alatt, de tényleg nemzetiségi érdekekből tiltakoznak mindig, hogy nemzeti irányban vezettessenek az iskolák és hogy ez azért történik, hogy ezekben nem hazafias polgárokat, hanem ellenségeket nevelnek. Hát ha minket beleértenek a nemzetbe, — mint a hogy szerintem a politikai nemzetbe, a magyar nemzetbe bele kell érteni minket is, — ha az állam valamennyi nemzetiségét, lakosságát beleértik: akkor hogy lehet azt mondani, hogy mi ennek a nemzetnek, a melynek tagjai vagyunk, ellenségei vagyunk ? E szerint önmagunknak is ellenségei vagyunk, miután m ; ezt ugy fogjuk fel, hogy a hazának valamennyi nemzetisége egységes politikai nemzet és ha annak egy tagját megsértik, azt az egész test érzi! (Zaj.) Szerintem akkor, mikor velünk szemben igazságtalanságot tesznek, az egész testnek, a magyarságnak is éreznie kell ezt. MegvaUom, hogy én a magyarság alatt értem annak a szellemi vezetőit, mert én a magyarság széles rétegéről, a magyar nép millióiról nem tudom feltételezni, nincs is okom és nem is felelne meg a valóságnak, hogy azok a többi nemzetiségek iránt ellenséges indulattal, gyűlölettel viseltetnének. Mert nagyon jól tudják azok a földmives, napszámos emberek, munkások, hogy a mi népünk is véres verejtékével keresi meg a mindennapi kenyeret és hogy nincs mit irigyelnie neki. Hanem szerintem a magyarság szellemi vezetői, a kikről nem lehet mondani, hogy talán tiszta faj magyarok, mert mindenféle fajokból alakultak és különösen a legújabban. . . (Zaj.) Ez megfelel a történeti tradiczióknak. Lehet, hogy románok is vannak köztük, a mi fajunkban is lehetnek más osztálybeliek. A kik 1848-ig a törvény alapján élvezték a hazának minden jótéteményeit, a kikre nézve ez az ország kincsesbánya volt, a többiekre nézve, a jobbágyokra, a népek millióira börtön — lettek azok magyarok vagy románok — egyforma volt, azok részéről lehet, hogy a tendenczia arra irányul
