Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-137
174 137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. a kulturvezéreknek hagyományaihoz, a mely kulturvezérek hagyományainak megtagadásával vádolnak minket; igenis tovább akartam menni azon az utón, a melyen 1868-ban Deák Ferencz ós Eötvös megindították hazánk kulturális fejlődését. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A legcsodálatosabb vád velünk szemben, hogy mi azokat a hagyományokat megszegjük; hogy mi a haza nagyjainak örökségéhez hűtlenek leszünk, mert ma, 40 esztendő tapasztalásai után némely paragrafust másképen csinálunk, mint a hogy ők csinálták. Természetesen, a kiknek szemében Kossuth Lajos alakja semmiben másban nem nyilvánul meg, mint egy hazafias szándékkal kezdeményezett alkudozásban — Jankuval; (Derültség.) a kik Deák Ferenczről, Eötvös Józsefről semmi egyebet nem tudnak, mint a nemzetiségi törvénynek egy passzusát . . . Polit Mihály: Szellemüket! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: . . . vagy kettőt, — a szellemükre majd mindjárt rátérek — azok természetesen vádolhatnak minket ezeknek a hagyományoknak elhagyásával. De . én nagy szellemeknek, nagy epochák hagyományainak tiszteletét nem a betűkultuszban találom. Én atyám iránt nem azzal tanusitom kegyeletemet, hogy az atyai háznak fedelét soha ki nem javíttatom és engedem, hogy az eső azon beessék és hogy az idő viszontagságai azt szétbontsák, (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) hanem azzal, hogy tovább épitve azokon az elvi alapokon, a melyekből ők kiindultak, művüket kiegészítsem, kijavítsam, módosítsam, negyven évi tapasztalások után. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezek a nagy férfiak, igenis, bármit hagyhattak mi reánk, csak a bornirtságot nem akarták ránk hagyni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Már pedig a hagyományok kultuszának azt a módját, a mely nem javit, nem módosít semmit, láttam némely keleti államban, — nem csodálom, hogy Polit Mihály t. képviselőtársam ezt ajánlja, mert hiszen ő szerinte Magyarország keleti állam, (Derültség.) — ahol az arabs elődöknek legszebb építési remekei romba düledeznek, mert a kegyelet tiltja, hogy azokat javítsák, tatarozzák, a modern kor igényei szerint a romlás ellen biztosítsák. (Zajos helyeslés és tetszés. Polit Mihály közbeszól. Felkiáltások a baloldalon : Vizet az öregnek! Halljuk/ Halljak!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azok, a kik minket a hagyományoknak tiszteletben tartására intenek, kétféle nagy elvi felfogást állítottak szembe a mi felfogásunkkal. (Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk!) És ha az ember ezeket az elvi kiindulási pontokat nézi, nem csodálkozik azon, hogy nem tudjuk egymást megérteni. Az egyik kiindulási pont a Maniu képviselőtársamé, a ki egy régebben, az állami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából tartott beszédében fejtegette nekünk, hogy Magyarország 1867 előtt különböző közjogi egyediségekből állott és hogy az alkotmány helyreállítása, s mindazok az alapvető intézkedések, a melyek akkor történtek, ezekkel az alkotmányjogi, ezekkel a közjogi egyediségekkel való megegyezésnek alapján jöttek létre. A Maniu képviselő ur közjogi egyedei: Erdély, Horvátország, a Határőrvidék, a temesi bánság, a szerb vojvodina és végül a Partium. (Halljuk! Halljuk!) Horvátországról, a mely valóban közjogi egyediség, a melylyel 1868-ban rendbejöttünk, a melylyel viszályaink voltak azóta, de a melylyel a viszony véglegesen megjavult most, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) ne beszéljünk. De Erdély az 1848-iki unió törvény óta mint közjogi egyediség már nem létezik, a temesi bánságot és a szerb vojvodinát pedig csak az teszi olyan közjogi egyediségekké, a melyekkel a megegyezést keresnünk kell, a melyekkel kvázi kontraktus alapján szerveztük államunkat, a kinek számára a magyar történelem a Bach-korszakkal kezdődött. (Igaz! Ugy van! Derültség.) És itt nehéz a vitatkozás, különösen ha ilyen felfogású t. képviselőtársunk azt hiszi, hogy ő műveli Deák Eerencz hagyományait. (Elénk derültség.) Szellemről beszélnek. (Halljuk!) A magyar politikai nemzetnek és a magyar államnak egysége, ez ennek a hagyománynak — a melyet nemcsak Deák Eerencztől, nemcsak Eötvös Józseftől és nemcsak Kossuth Lajostól, hanem Árpádtól és Szent Istvántól kaptunk — a gerincze és ezt a gerinczet kell mindenekelőtt megóvnunk, és a mi aztán hozzátapad mint kiépítés, azt fentartjuk és tovább építjük addig, mig magának a gerincznek, magának az alaprajznak, magának az alap erősségének fen tartásához és megerősítéséhez hozzájárul; módosítjuk akkor, mikor a tradiczió alapját képező főeszmével ellentétbe jön. (Igaz! Ugy van!) Polit Mihály : Szent István nem ezt mondta! (Felkiáltások : Vizet az öregnek! Nagy zaj!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Polit Mihály t. képviselőtársam pedig, (Halljuk! Halljuk!) mély filozófiai alapozást keresvén az ő ellenvetéseire, felveti azt a kérdést, hogy milyen jellegű állam tulajdonképen Magyarország? Erre válaszképen, ismét azon a hangon, mint hogyha itt egy senki által meg nem támadható axiómát mondott volna ki, azt mondja, hogy Magyarország keleti állam, (Derültség.) és nyomban rá is mutatott a török állam viszonyaira, és ezeket állította elébünk követendő például és elérendő iáeálul.(Derültség.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk. 1 ) Bn
