Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

170 137. országos ülés 1907 országba. (Élénk derültség és taps.) Különben tudná, hogy a lingua patria alatt több nyelvet Svájczban igenis lehet érteni, Magyarországon azonban lingua patria-nak minden kortól fogva a magyar nyelvet tekintették. (Zajos helyeslés.) Ez az idézett rendelet nem többes számban szól, nem azt mondja : linguarum patriarum usum — mert engem is butítottak gyermekkoromban többféle nyelvnek megtanulásával, (Derültség.) és ennek következtében tudom a latinban is megkülönböztetni a singularist a plurálistól. (Derültség.) Tehát nem linguarum jiatriarum, hanem linguae patriae, hogy pedig ez a magyar nyelv, ezt t. képviselőtársam az 1526-iki Rendektől is megtanulhatja, kik, a mikor Ferdinándot királylyá választották, egyszersmind a hazai nyelvnek fentartását már akkor is kikötötték, a mi alatt mást, mint a magyart nem értettek. A mi azután következik, az az 1879-iki törvény és hogy ezt a törvényt miképen értelmezték kormányzatilag eddig, erre nézve bátor leszek felolvasni, nem Lukács miniszternek a rendeletét, a melyre t. képviselőtársaim hivatkoznak, hanem felolvasom az 1902-ben Wlassics Gyula volt miniszter ur által kiadott rendeletet, a mely a tanczélt igy tűzi ki (olvassa): ^Természetes, hogy a tantervben a magyar nyelv tanitásánál kitűzött czél az összes nem magyar tannyelvű, tehát a hitfelekezeti népiskolákra nézve is kötelező, mert a törvény által megkívánt taneredmény minden jellegű iskolára nézve csak ugyanaz lehet. A királyi tanfelügyelőség tehát a nem magyar tannyelvű népiskolában a magyar nyelvtanítás eredményét a fentebb részletezett törvényes rendelkezéseknek lelkiismeretes szem előtt tartásával szakszerűen és alaposan vizsgálja meg. Itt különösen hangsúlyozom, hogy a népiskolai magyar nyelvtanítás egyedüli és főczélja, hogy a nem magj^ar anyanyelvű gyermek a magyar beszédet annyira elsajátítsa, hogy ezen nyelven, s az ő életviszonyainak megfelelően gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni, továbbá tudjon magyarul folyékonyan olvasni és helyesen irni.« így állapította meg a tanczélt Wlassics Gyula volt miniszter ur. Én ebben a törvényjavaslatban a tanczélt csak akként állapítom meg, — és megvallom, csak azért állapítom meg igy, mert ezt többnek tartom — hogy tudja »gondolatait érthetően kifej ezni«. Ezzel tehát nem mentem előbbre azzal szemben, a mit a törvény megállapít, hanem inkább az eddigi kormányzati intézkedések mögött maradtam. És én Melzer Vilmos t. képviselőtársamnak — bocsánatot kérek, nem vagyok gondolatkitaláló rendesen, de e pillanatban az vagyok — leolvasom az arczárói, hogy ő arra akarna engem figyelmeztetni, hogy a Wlassics-féle rendeletben benn volt az a meghatározás, a mely az én javaslatomban bennfoglaltatik, hogy »az ő életviszonyainak megfelelően* tudja gondolatait kifejezni. Ez igaz, de viszont benn volt az is, mint törvényes követelmény, hogy tudjon magyarul folyékonyan olvasni és folyékonyan irni. Hát én, t. képáprilis 12-én, pénteken. viselőház, nem idegenkedem attól az üzlettől, hogy kicseréljük ezt az intézkedést a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál a tekintetben, a mi a törvényjavaslatban több van, de abban a tekintetben is, a mi kevesebb van benne, mint a Wlassicsféle rendeletben. Egy hang (a baloldalon) : Megalkudhatunk ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem, alkudozásról nincsen szó, hanem arról igenis, hogy világosan és minél preczizebben fejeztessék ki a törvényjavaslat czélja, hogy az önkénynek végrehajtásban minél kisebb tere legyen és hogy a jogi biztosítékokat minél inkább szaporítsuk. Ebbe, t. ház, én mindig szívesen bele megyek. (Helyeslés.) Igy vagyunk a törvényjavaslatnak a magyar nyelv tanítására vonatkozó követelményei tekintetében. De lássuk a másik csoportot, a mely a törvényjavaslat ellenzőinek egy része szerint leginkább sérti az autonómiát. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van először a miniszternek az a joga, hogy a hol a tanitó 200 koronásnál nagyobb állami segélyt vesz igénybe, ott az ő megerősítése a minisztertől függ. Hát igy áll ez egyszerűen e törvényben, hogy a miniszter önkényére van bizva, hogy kit hagy jóvá és kit nem ? A törvény világosan megmondja, hogy a miniszter visszautasíthatja a tanítót, ha nem felel meg törvényes kötelességének, vagy ha állami szempontból kifogásolható. Ez nem semmi, ez a megszorítás, mert hiszen a miniszter parlamenti felelősség mellett működik, és hogyha az ő visszavetési joga ugy körül van írva, akkor itt a házban felelősségre vonhatják azt a minisztert, a ki ilyen visszavetési okok nem létezésében, tisztán önkénykedósből, mégis a visszavetéssel él. Azok a tényezők pedig, különösen azok az egyházak, a kiknek autonómiáját a miniszter önkénykedése sérthetné, mindannyian birnak elég parlamenti sulylyal, a képviselőház tárgyalásaira annyi befolyással • • . Polit Mihály: Mit tehetnek a többség ellen! (Zaj. Félkiáltások balfelől: Vizet neki! Beteg! Orvost!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: ...bírnának azzal a sulylyal, hogy igen kellemetlenné tennék annak a miniszternek helyzetét, a Id igaztalanul akarna az ő jogkörükbe beleavatkozni. (Igaz! ügy van!) És ha Polit t. képviselőtársam azt mondja, hogy a többségi összetartozás elfojtaná az ő szavukat. . . Polit Mihály: A tapasztalás azt bizonyítja ! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: A tapasztalás az ellenkezőre tanit. Arra, hogy mikor itt felekezeti kérdések és érdekek merülnek fel, akkor bizony a többségeknek és a pártoknak keretei ingadoznak, (Ugy van !) és akkor minden miniszter, nehogy saját pártjának felbomlását vagy ennek veszélyét idézze elő, bizonyos pontig kénytelen azokkal a követel-